HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44616

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-02-08

A lajtorja 22.

1. Békesség földön az embernek (folytatás)


Poroszkáltak a lovacskák az országúton. Elhagyták a falu utolsó házait. Volt nem messze onnan egy dűlőút balra, ami távoli erdős, dombos vidék felé kanyargott, keresztül a széles síkon. Miska letért itt a szekérrel, s rákanyarodott a dűlűútra. Nem voltak már messze a pataktól, melynek összedőlt hídját jöttek ekzaminálni.
Miska megpöccintette ustora hegyével az almásderes jobbra-balra lengő hátsóját: Nyeee! A lovak megugrottak, átröpítették a konnyű homokfutót az előttük keresztbe futó lapos árkon. Döccent a kocsi, aztán símán szaladt tovább.
A vén kocsis most oldalra sandított, a jegyző úrra.
-Emlékszik még nagyságosúr a tisztelendőatya vasárnapi szentbeszédére?
-Hogy emlékszem-e? -Dósa Jenő a kalapjához nyúlt, s hátrébb bökte két újjával. -Mán miért kéne emlékeznem? Mondott valamit, már úgy értem...olyasmit...
A kocsis most fél testével egészen odafordult.
-Hát ippeg ezért kérdem...merthogy a Kain és az Ábel történetét mondta volt el. Azzal példálózott, na, ho' az emberek semmiségekért megfojtanák egymást egy kanal vízbe.
-Oszt mi baja ezzel? -nézett vissza Mihályra Dósa Jenő egy erős meghőköléssel. -Tán csak tán így van, nemdebár?
-A' mán tényleg így van, nem is asztat mondom én kérem. Hanem hát a végén mégis csak furcsa, ho' az Úr megigéri a testvérgyilkos Káinnak, hogy a haja szála sem fog meggörbülni. Úgy tűnik nagyságosúr, mintha az Úr Isten a bűnöst védené, a bűnöst oltalmazná, ho' azt meg ne ölhesse senki. Na, ez az, ami böki a csőrömet! Micsoda igazság ez az Isten résziről?!

Dósa Jenő elképedve ült a bakon. Nem, nem az öreg kocsis kérdése döbbentette meg annyira, hogy szinte szóhoz sem jutott, hanem az, hogy ami most lejátszódott: ülnek a szekéren ő és a kocsis, és a kocsis Káin és Ábel történetével hozakodik elő, -egyszer a múltban már ugyanígy lejátszódott. Igen, igen lejátszódott! Csak akkor szegény Pista ült a bakon, és a galgahévízi vasúti átjáróhoz közeledtek, nem a mocsarasi fahídhoz. Első éve volt az a jegyzőségen! Hányba is volt? 17-be', tíz évvel ezelőtt? Igen akkor, persze, hogy akkor. Vagy egy évvel előtte. Már közel volt az átjáró, látták, hogy a sorompó szabadot jelez, és Pista ekkor odafordult a jegyző úrhoz, mint most Miska bá, és ugyanazt kérdezte, mint Miska most: micsoda igazság az Isten igazsága, nagyságosúr?
Jenő úr megborzongott a bakon, pedig a júniusi reggel meleg lehelete szállt a földek felett. Tavaszi árpa volt vetve jobboldalt, balról pedig a takarmánykukorica sűrű, zöld leveleit hajlította a szél. A távoli domboldalban a csősz kunyhója feketéllett.
Miska válaszra várt, érződött a hallgatásában, mint, ahogy Pista hallgatásában is, a galgahévízi vasúti átjáró előtt a várakozás. Akkor, tíz éve nem volt ideje válaszolni Pista kocsis kérdésére, mert beértek a vasúti átjáróba a sorompók közzé és jött a vonat. Most mit mondjon Miskának? Ő csak egy egyszerű közigazgatásbeli ember. Mit tudhat Vácszentlászló jegyzője az isteni igazságról?
Megmérgesedett. Mért nem kérdezi a vénember a papot! Annak kék tudni, nem a falu jegyzőjének. Kelletlenül válaszolt végül, gondolatai egsézen máshol jártak, visszakalandoztak a múltba. A szörnyű baleset helyszínén járt lélekben újra, s csak foghegyről válaszolt a kocsis kérdésére.
-De ostoba ember maga Miska! Hát hiszen mi lett volna az emberiséggel, ha Isten elemészti Káint, miii? Ádámnak csak két fia volt. Oszt, hogy az egyik meghótt, a másikra maradt a dolog, hogy ősapja legyen az utána jövőknek! Istennek szüksége volt Káinra, ez Isten igazsága és punktum!
Feltűnt a fűzfák ritkás sora, s mögötte a lapályos rész, melynek mélyén csörgedezett a keskeny ér. Már messziről látszott. A régi fahidat biza' elmosta az ár. Deszkája se maradt, csak a betoncsonkok árválkodtak innen és túlfelől. No, ezen nincs mi renoválnivaló. Ide új híd kell. Dósa Jenő törte a fejét. De sürgetős a dolog, mert aki onnanfelől, a tanyáktól gyön, annak híd híjján jó nagyot kell kerülni, meg kell kerülnie az egész lápos, mocsaras részt közepén a kicsi Hajta-tóval, hogy aztán Valkó felől kanyarodhasson vissza Vácszentlászlóra. Turán, vagy Galgahévízen kap talán ácsot az új híd felépítéséhez, igen ám, de miből? A kassza üres, a község tartalék-pénzét elvitte télen az iskola kéményének megreparálása, és a községháza épületének tavaszi meszeltetése. Most már csak annyi van, amennyi a segédjegyző, a gépíró kisasszony, és a takarítónő járandóságainak kifizetésére, meg nehány elengedhetetlenül szükséges dologi kiadásra van félretéve. Kérhetne pénzt a megyétől. Endre Lajos megyei alispán jó szívvel van iránta. Endre Lajosnak csak egy szavába kerülne. Ő tótumfaktom ott fenn, még a méltóságos főispán úr is úgy táncol, ahogy Endre Lajos fütyül neki. Igen ám, de nem fűlik a foga ahhoz, hogy az alispántól kérjen. Az alispán veszedelmes ember. Indulatos, erőszakos, hirtelen haragú nagyúr. Joviálisan meglapogatja az ember vállát, oszt hüvelykújját beakasztva zsinóros dolmánya gomblyukába összecsippentett szemmel szól: Meglesz a pénz öcsémuram, meglesz, majd szólok a megyegyűlésen az érdeketekben. De nekem is van ám egy apró kérésem. Mosolyog, ahogy róka mosolyog a tyúkra. Az a kérésem ecsémuram, ho' mozdíccsa mán elő ott lenn a Párt alapszervezetének beindulását. No, nem nagy dolog-e, va' azt mondod, hogy igen?!
Endre Lajos nagymagyar, öltözködésével, zsinóros dolmányával, istvánkeresztes, színarany pityke-gomjaival, darutollas süvegével, egész lényével kihangsúlyozza a nagy-nagy magyarságát. Az Ébredő Magyarok pártjának egyik vezéralakja, beszédeinek refrénje, (melyeket üdvrivalgva fogad a nép bármerre jár a megyében): Erdélyt vissza, mindent vissza!
No, nem. Endre Lajostól nem fog kérni, csak, ha minden part szakad. Majd kerít valahunnan máshunnan. Most gyerünk tovább, itt nincs mit tenni. Gyerünk legelébb Turára, a Téglási-major várhat.
Magasra hágott a nap az égen ontotta a mezőkre a forróságot. Dósa Jenő jegyzőúr elpilledt a bakon a kocsis mellett, s a vén Miska feje is le-le csuklott a mellére. Hanem hát a két almásderes tudta merre kell menni. Meg sem torpantak a zsámboki útelágazásnál, maguktól fordultak be balra a templom előtt, Tura felé. Ha hosszú volt az út Vácszentlászlótól Zsámbokig, -mert bízvást állíthatjuk, hogy szekerezve és nem autón száguldva, igencsak hosszú út az, - mi hosszú volt ellenben Zsámboktól Turáig! Az országutat nyárfák szegélyezik végtelenül elnyúlva két oldalt, azon túl a vetések, aranysárgába futó kenyérgabona egymást érő táblái, a kukorica messzehullámzó zöldje, fehérhere, és más pillangósvirágúak porosszürkén, kéken. A lovak tudták az utat. A ló eszes jószág, érti az emberi szót. Az almásderes kiváltképp. Neki elég volt meghallania a gazda szavát: "Turára", s már ment is magától, nem kellett neki irányítás.
És, ahogy a szekérrel mendegéltek felverve a port maguk mögött, a csöndben, a forróságban Dósa Jenő visszasüppedt a múltba. Tíz éve történt (vagy tizenegy) -de pontban ezen a napon. Június 6-át írták akkor is. Akkor is ugyanilyen forró és poros volt a nap. Pista ült a bakon, ő mellette, a galgahévízi vasúti átjáróhoz közeledtek. A vasúti pályatest két, meredek töltésoldal között fut ezen a helyen, s íves, jobb kanyart ír le. Aki ideér, és át akar kelni, annak rá kell magát bíznia a bakterra, mert a pályát még a kereszteződés közepétől sem lehet belátni. A bakter megkapja a jelzést az állomástól, hogy a vonat elindult. Bő négy perce van arra, hogy kibaktasson a bakterház elé a szerkezethez, s a kereket megforgatva leeressze a sorompót. A vonatnak újabb négy perc kell, hogy az átjáróhoz érjen. Úgy van kiszámítva az egész, hogy maximális legyen a biztonság. Az is, ha a bakter el nem alszik. De még soha nem fordult elő, hogy elaludt volna. A bakterság bizalmi állás, aki ott posztol emberek tuczatjainak életeért felel.
Közel volt már a sorompó. A kocsis és a fiatal jegyző beszélgettek. Káin és Ábel bibiliai története volt terítéken, istenes templomba járó ember volt a kocsis, ő hozta fel. Hogyan lehet, az, hogy Isten, ahelyett, hogy megbüntette volna a fivérét elemésztő Káint, menlevelet adott neki, megjelölvén: figyelem, ez itt Káin, akit nem szabad megölni! -firtatta a kocsis.
-Hát miféle igazság az Isten igazsága, -kérdezte félig tréfásan, félig bosszúsan, mert nagy tréfa-csináló, és nagy okoskodó volt ám a legény.
Dósa Jenő a szót rágta magában, mit is feleljen most ő erre? -de ezenközben a kocsi már beért az átjáróba és ráhajtott a sínre.
Hangtalanul ekkor, a két töltésoldal közül, a kanyarulat mélyiből fekete, füstöt okádó vasszörny tört elő és nekik rontott. A jegyzőúr erre emlékszik, ez az utolsó értékelhető kép emlékezetében, a többit már azoktól tudja, akik később elmesélték neki, mi s hogyan történt. Nem hallotta az iszonyatos sívítást, ami a vasszörny gyomrából hallatszott, s nem hallotta a kocsis figyelmeztető kiáltását sem: "a vonat!"
A hatvani gyors fékezés nélkül a gondolat sebességénél gyorsabban rohant rá a szekérre. Pista kocsis ült az ütközés oladalán, ő azonmód felkenődött a mozdony szénfekete orrára, vér-palacsintává lapította az ütközés iszonytató ereje. Teste aztán a szekér recsegő-ropogó szilánkjaival a kerekek alá került, -a kerekek, ami megmaradt belőle, begyűrték, és a felismerhetetlenségig összeaprították. A szekérből semmi nem maradt, kivéve egy küllője tört kereket, és a kocsirudat. A lovakat oldalra röpítette az ütközés erje, a vasszörny tovalóduló tehetetlensége 400 méteren keresztül vonszolta a hámban összetört tetemüket. Csodával határos módon Dósa Jenő életben maradt. Amikor a mozdony a szekérnek ütközött, a becsapódás leröpítette a bakról, szállt a levegőben vagy húsz jó métert, s kikötött oldalt a töltés puha, füves, vadvirágos rézsüjén. Kulccsontja törött, s enyhe agyrázkódást észleltek nála, amikor negyedóra múltán rátaláltak, más baja nem esett. Eszméletén volt, félrebeszélt, de vert a szíve és nem látszott seb a testén. Isten csudálatos csodája volt, hogy életben maradt, a vácszentlászlói plébánosúr ki is prédikálta név nélkül az esetet a rákövetkező héten a déli nagymisén, mondván, hogy akivel terve van az Úrnak, azt földi baj nem érheti.

(Folytatása következik)

családregény

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-02-10 15:19:16

Ja, de ez a Biblia bölcsessége. mert Isten pl. Jákobnak is megigérte, hogy utódait nagy néppé teszi, pedig hát valljuk be, ez a jákob minden volt, csak szent ember nem. Úgy tűnik Istennek nem csak szentekre van szüksége. Illetve, ha szüksége van valakire, akkor nem törődik vele, szent-e az illető, vagy se. Nagyon örülök, hogy olvasod ezt a történetet, mert....örülök.
Szia: én
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
399
Időpont: 2009-02-10 14:26:31

Hihetetlen történet... és az utolsó mondat nagy bölcsességet tár elénk.
Üdv: Gergő
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-02-10 09:19:55

Köszönöm kedves Wolfom, -ez kölcsönös. Én is szívesen elolvasom minden sorodat, mert tetszik amit, s ahogyan írsz. Annak külön örülök, hogy a Lajtorjára is ránéztél, szívem csücske ez a családregény. Csak azt gondoltam, túl komolynak fogjátok találni Bubu és HB után!
Szia: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-02-09 10:14:40

Köszönöm kedves Eszti, igyekszem, ahogy tőlem tellik!
Szia, szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2009-02-09 10:00:58

Kedves Bödön!
Továbbra is érdekesen szövöd a gondolatokat, eseményeket. Várom a folytatást.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Ártatlan altató címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pár szó valakihez című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Elérhető vágyam címmel a várólistára

Arkady alkotást töltött fel Múlt és jövő között címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)