[B](BÚSz-interjú) Egy Szilágyi Adalbert-Bélával folytatott beszélgetés során szóba került Szemerjai Szász Kálmán, a Cavinton nevű gyógyszer atyja, akiről megtudtam, hogy rokoni szálak fűzték a megyeszerte ismert szinérváraljai pedagógushoz. Mondanom sem kell, felcsigázta az érdeklődésemet; utánanéztem a témának, s Szilágyi Bélával is elbeszélgettem a nagytudású rokonról.
Meglepetten tapasztaltam, mennyien mondják magukénak a Cavintont, szinte minden forrás mást jelöl meg mint feltalálót.

- Hogy is van ez? - kérdeztem beszélgetőtársamtól.
- A Magyar Televízióban annakidején volt egy sikeres embereket bemutató interjúsorozat, amit Vitray Tamás vezetett. A budapesti gyógyszergyárban is készült egy ilyen riport, akkor, amikor Szász Kálmán már nem élt. Szóba kerültek a budapesti gyógyszergyár sikerei, főleg a gyógynövényekből kivonható hatóanyagokkal kapcsolatos eredmények. Sorra megkérdeztek mindenkit, ki mivel foglalkozott, milyen eredményeket ért el. Mindenkinek volt valamilyen beosztása, megbizatása, szerepe, csak éppen arról nem esett szó, hogy ki volt az, aki ezt a gyógyszert feltalálta, kikísérletezte és előállította. Úgy látszik, ez már akkorra feledésbe merült. Végül aztán csak kibökték, hogy volt egy Szász Kálmán is, aki valamit tett ezért a dologért, de hogy tulajdonképpen ő volt az, aki feltalálta a gyógyszert, nem derült ki világosan abból, amit a televízióban bemutattak. Sajnos nagybátyám bele kellett egyezzen abba, hogy egy másik kutatóval közösen találták fel, csak így tudott találmányából némi anyagi hasznot is húzni. Az a szomorú valóság, hogy van egy-egy ilyen tehetséges kutató, aki nagyszerű eredményeket ér el, de mivel nincs adottsága ahhoz, hogy pénzzé váltsa tudását, kénytelen a sikert megosztani másokkal.
- Ki is volt tulajdonképpen Szász Kálmán?
- Szász Kálmán Sepsiszentgyörgyön született 1910. október 7-én, gyógyszerész, egyetemi docens volt, de a kémiai tudományok kandidátusa címet is magáénak tudhatta. Miután Bukarestben elvégezte a fizika-kémia szakot, a 30-as években állás nélkül maradt, ezért átment Magyarországra. Ott, mivel nagyon vonzották a gyógyszerek, beiratkozott a gyógyszerészeti fakultásra, s a második világháború idején gyógyszerészként dolgozott. Még Nagysomkúton is tevékenykedett egy bizonyos ideig patikusként, de aztán ahogy a front egyre közeledett, visszament Budapestre. A háború után pedig áttért a gyógyszerkutatásra. A különböző gyógynövények hatóanyagainak a kivonása foglalkoztatta, komoly kutatásokat végzett ezen a téren. Sikerült új gyógyszereket is előállítania, de azokat nem sikerült szabadalmaztatnia. Bizonyos körök megakadályozták ebben, mivel nem volt hajlandó eredményeit másokkal megosztani. Eltelt két-három év, a kutatásait folytatta, közben kiküldték külföldre is, Afrikában, az egykori Szovjetunióban is végzett kutatásokat, de az eredményei az asztalfiókban gyűltek. Közvetlen munkatársai, barátai mondták neki, hogy ez így nem jó, s leültek vele tárgyalni az okokról. Szász Kálmán elárulta nekik, hogy közölte vele egy illető, ha beleegyezik abba, hogy ketten találták fel a Cavintont, akkor ő elintézi a szabadalmaztatást, és lesz pénz. Még mindig nem tudott erre ráállni, de mikor rájött, hogy barátainak igazuk van (hogy jobb a fele, mint a semmi), beleegyezett. Így kezdték a gyógyszereit szabadalmaztatni. Először a Devincan nevű gyógyszerét szabadalmaztatták, amit aztán tovább javított, fejlesztett, s megszületett a Cavinton. 12 szabadalmazott gyógyszere közül ez a leghíresebb. Később aztán tovább tanult műszaki oldalon is, a matematika-fizika és a gyógyszerészi diploma mellé megszerezte a vegyészmérnökit is. Elkészítette a tervét egy egészen új üzemnek, az úgynevezett U-vibrációs extraktornak, amely lehetővé tette a gyógynövények hatóanyagának a kivonását. A gyógyszerek teljes elkészítésével is foglalkozni kezdett. Mivel a magyar állam anyagi fedezet hiányában nem volt hajlandó felépíttetni az üzemet, úgy döntöttek, külföldön értékesítik a tervet. Az Amerikai Egyesült Államok nyomban megvásárolta azt, és 1960-ban Szász Kálmánt bízták meg az üzem felépítési munkálatainak az irányításával és felügyeletével. Ott teljes ellátásban és komoly fizetésben részesítették. Mesélte, hogy olyan lakásban lakott, amit itthon még el sem lehetett képzelni abban az időben. Minden automatizálva volt, a konyhától a szobáig. Külön zeneszoba is rendelkezésére állt, ahol a hanglemezek teljesen automatizálva, gombnyomásra kerültek a polcról a lemezjátszóra, és utána vissza a helyükre.
Miután az üzem felépült, felajánlották neki az igazgatói állást, de visszautasította, mondván, hogy csak azért ment ki, hogy felépítse az üzemet, teljesítette a feladatát, és visszatér a hazájába, mert otthon akar tovább dolgozni. Nem fogadta el ezt az anyagilag igen kecsegtető állást. Mondjuk, ő ezt az attitűdöt éppen a családi neveltetésének köszönhette. Elődei, a Szemerjai Szászok vagyon nélküli székelyföldi kisnemesek voltak. A Szemerjai előnevet onnan kapták, hogy valamelyik ősük Sepsiszentgyörgy Szemerjai negyedének volt a lelkipásztora. A családban szinte valamennyien pedagógusok és lelkipásztorok voltak, komoly szellemi örökséget tudhattak magukénak. Azt tanították nekik, hogy ne anyagiakban, hanem lelkiekben és szellemiekben legyenek gazdagok. Csak úgy gazdagíthatják nemzetünket, csak úgy tudhatnak valamit is tartósan a magukénak. Szász Kálmán is ugyanezt az utat folytatta. Budapesten ő lett a gyógyszergyár egyik üzemrészlegének a vezetője, ahol aztán - igaz, nem olyan nagy mértékben, mint az amerikai üzemben - szintén a gyógyszerek gyógynövényekből történő kivonásával foglalkozhatott. Így vált ő tulajdonképpen gyógyszerkutatóvá, s maradt haláláig hűséges hazájához, nemzetéhez. Nem igényelte az anyagi jólétet; annak a szellemi örökségnek a hagyatéka volt neki igazi és jelentős, amit a családjától örökölt.
- Milyen ember volt Szász Kálmán, a családtag, a rokon?
- Tulajdonképpen ő a kutatásnak szentelte egész életét. Sepsiszentgyör-gyön, a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, és az ottani találkozókon sokszor megemlékeznek róla... Nagyon szerény ember volt, elsőre senki nem gondolta róla, hogy olyan nagy tudású valaki. Minket, rokonokat is nagyon sok jótanáccsal ellátott. 1958 nyarán például egy hónapig Batizon tartózkodott, ahol Judit nővérének a családja élt, és ott nekünk azt mondta egy alkalommal: minél több teát, és minél kevesebb gyógyszert fogyasszatok! Mert a gyógynövényekből készült tea nem ártalmas, viszont mindenik gyógyszernek a haszna mellett megvan a maga ártalma is. Ezek a mellékhatások egy bizonyos idő után károsak lehetnek az emberi szervezetre nézve. Ezt a tanácsát én meg is fogadtam, megtanultam, hogyan kell teát főzni, és használom is a gyógyteákat.
Szemerjai Szász Kálmán 1978. augusztus 23-án bekövetkezett haláláig hű maradt nemzetéhez és szülőföldjéhez, még ha nem is kapta meg mindig a méltó elismerést. Ahogy dr. Hegedűs Lajos mondta a temetésén: "Kedves, közvetlen ember volt. Puritán egyénisége nem ismert akadályokat, fáradtságot. Közismert mondása: az élet dolgai azért vannak, hogy azokat helyükre rakjuk. Ő ennek érdekében mindent megtett. Igen népszerű, kedvelt volt munkatársai körében."

***

"Apja teológus-szépíró, a Székely Mikó Kollégium tanára. Nagyapja műfordító és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, akárcsak dédapja, Szász Károly, a reformkor kiemelkedő erdélyi személyisége. I. Károly, mert a magyar művelődéstörténet még négy Szász Károlyt tart számon. Csaknem valamennyien büszkén viselték a Szemerjai előnevet (a Bélákkal, Domokossal együtt), noha már az ük- és dédapák is elszármaztak onnan vízaknai városatyáknak" - írja róla "A Devincan és a Cavinton atyja" címszó alatt a Székely Mikó Kollégium Évkönyve.
1910. október 7-én született, Sepsiszentgyörgyön. 1933-ban Bukarestben gyógyszerészi, 1938-ban Kolozsvárott kémia-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Bukaresti tanulmányait követően Sepsiszentgyörgyön, a Szent György patikában dolgozott, 1936-ig. Az Ifjú Erdély hasábjain több tudomány-népszerűsítő írása is megjelent. 1939-től 1944-ig a Dr. Wander Gyógy- és Tápszergyár laborvezetője, közben 1943 és 1944 között a nagysomkúti patika gyógyszerésze. A front közeledtével viszszatért Budapestre. 1945-1953 között a budapesti Richter Gedeon Gyógyszerárugyár kőbányai gyógynövényosztályán, 1954-től pedig a növénykémiai osztály vezetőjeként dolgozott. A későbbiekben docensként Gyógynövények a gyógyszeriparban címmel tartott kurzusokat a budapesti és szegedi egyetemeken. Ösztöndíjjal dolgozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetem Ásványtani Intézetében.
Hat nyelvet beszélt, 1945-ben orosz-magyar tolmácsként is tevékenykedett Budapesten. Számos szakdolgozata jelent meg, munkásságáért Kabay János- és Wartha Vince-emlékérmet kapott.
A Devincan és a Cavinton mellett, rák elleni gyógyszerek kutatásával is foglalkozott, neve a Vinblastin és Vincristin készítmények létrehozatalával is összeköthető. 1960-ban az USA megvásárolta találmányát, az U-vibrációs extraktort. A sors iróniája, hogy pontosan 1978. augusztus 23-án hunyt el, Budapesten. A temetésen dr. Hegedűs Lajos méltatta a kolléga és jóbarát érdemeit.

***

Az "agyfényesítő" néven is ismertté vált Cavinton hatóanyaga, a vimpocetin (vincamin, a Devincan esetében) a kis meténg (Vinca minor L.) néven ismert növény egyik alkaloidjának ma már szintetikus úton előállított származéka.
A Magyarországon 1978-ban bevezetett gyógyszer befolyásolja az agyi anyagcserét és oxigén-ellátottságot. Emellett a memóriazavarokra és a halláskárosodásra is jótékonyan hat.
Számos országban törzskönyvezték a gyógyszert. A legnagyobb felhasználó Japán, ott Calan néven ismert.