HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47948

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BeAnFeltöltés dátuma: 2009-02-09

H2O

Az apró vízmolekula az utolsók közt röppent ki a csöppnyi szájon, mely első felsírása után újra levegőt szomjazott, s megint befelé szívta azt. Kiszállt az első ordításban páraként, és megtapadt az ablakon. Itt üldögélt az első szellőztetésig, amikor a nyitott ablakról elpárolgott, és a széllel elindult hosszú útjára.
Először egy bárányfelhő lelkes alkotóeleme lehetett, de ő nagyobb babérokra tört. Nyolc nap után csatlakozott egy kora tavaszi esőfelhőhöz, mely a közelben képződött, és legbátrabbként vetette magát a mélybe, amikor eljött az ideje. Több száz méteren keresztül csak zuhant a csepp közepén csücsülve, míg bele nem esett társaival egy mélyedésbe az aszfalton. Karrierjének talán csúcsát jelentette két napos itt tartózkodása, hisz ekkor tagja lehetett annak a pocsolyának, amelynek történetét Örkény István, Egy pocsolya emlékiratai című művében foglalta novellába. Amint az ő írásából is kiderül, a pocsolya fölszáradt, de a kis vízmolekula nem csüggedt. Újra a párába keveredett, de onnan csak négy év után vették be egy újabb, ezúttal téli felhőbe. Itt tudta meg újdonsült barátaitól, hogy már rég elhagyta Magyarország területét, de ők sem tudták pontosan, hol lehetnek. Valahol Európában... Segített további részecskék toborzásában, és a kritikus tömeg elérése után újra alávetették magukat, új taktikát alkalmazva. Ezúttal hidrogén-hídjaikat a szokásosnál jobban összefonva, kikristályosodva szálltak (mások hópihének nevezik).
Teltek a napok, a hetek, már március vége felé járt, amikor a déli oldalon tanyázó hópelyhek olvadásnak indultak, s vízzé válva lassan csurdogáltak az Alpok zöldülő lankáin. Sokan odavesztek, és sose jöttek vissza a föld alól, de ő, a lassan hőssé érő molekula tovafolyt, bele egy érbe, onnan egy patakba, onnan egy folyóba, abból egy folyamba...
Végül a végtelen tengerben kötött ki. Bekapcsolódott egy hidrátburokba, amit néhány társával vont egy ion köré, majd lassan áramlott a Golf-áramlattal, az évtizedek során megjárta Amerika nyugati partjait, és felszállt az Észak-atlanti áramlatra is. Ez az út még tovább tartott, mint az előző, s már bánta, hogy egyáltalán elhagyta a testet, ahova tartozónak vallotta magát. Gyötörte a honvágy, visszakívánkozott az élő szervezetbe, tudta, meg kell keresnie emberét, aki már felnőtt lehet, gyerekekkel, sőt unokákkal, valahol az alföld egyik lapos városában. A hidrátburok tagjaival megbeszélték, hogy őt engedik el legkorábban, ő szakadhat ki elsőként a levegőbe, ő alapíthat először felhőt, és ő térhet haza közülük leghamarabb. Céltudatosan tért vissza a szárazföldre egy angol ködben, és senki sem tudja, hogyan, még azon a nyáron belekerült egy üveg whiskybe. Talán a szerencse műve, talán ez is tudatos volt, de tény, hogy ezt az üveget éppen exportra szánták Szlovákiába. Aztán az ital egy szlovák család, konkrétan a Baničék családfőjének, a szeretőjétől kapott karácsonyi ajándéka lett egy doboz jó szivar társaságában (mi tagadás, az öreg Banič sznob volt a javából).
Érthető okokból később egy angolvécé tartalma lett a mi kis vízmolekulánk is, és tovább folytathatta útját a prágai csatornarendszerben... Nem túl hosszasan, mivel az ottani rendszer építői valamit kihagytak az építkezésnél (nem vádolok senkit), és csakhamar a Duna vizével egyesült. Ez a közeg volt az igazán neki való. Mindig is vágyott a Dunába, de a sors fintora, hogy magyar létére eddig nem juthatott el ide.
És bumm, jött a változás, szinte remegett az izgalomtól. 2039. szeptember 15-én átfolyta a magyar határt. Pár ismerőse segítségével, sokadik próbálkozásra sikerült kikerülnie a folyamból, és újra szabadon szállhatott. Napra ki, levegőbe fel, felhőbe be, észak-nyugati széllel Dél-keletre...
A temetésen végig borult volt az idő. A sírhant már kész volt, és már csak páran álltak körülötte fekete gyászruhában.
Esni fog, menjünk. - mondta komoran egy 30 év körüli férfi két gyermekének és feleségének.
De az eső nem esett. Csupán egy csepp hullott a friss földkupacra.

Ha valaki látja, kérem szóljon, szeretnék tőle kérdezni pár dolgot. Különös ismertetőjegye: egyik hidrogénatomja deutérium.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4887
Időpont: 2009-02-11 21:49:12

Ügyesen, szellemesen kitalált, jól megírt történet. Nagyon szuper!

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12302
Időpont: 2009-02-11 19:18:30

Hogy Neked mi jut eszedbe, egy vízcseppet elindíteni ilyen változatos nagyon hosszú útra. És milyen szép formába öntötted. Igazán élvezet volt elolvasni az első betűjétől legeslegutolsóig. Gratulálok. Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-30
Összes értékelés:
32
Időpont: 2009-02-10 22:36:26

Azt megköszönöm, bár ha jól számolok, most valahol az Atlanti-óceán közepén jár...:)
A dicsérő szavakat is köszönöm, azok meg közvetlenül hatottak kedd esti hangulatomra:)
András
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3806
Időpont: 2009-02-10 22:26:34

Ja! Feltétlenül szólni fogok! :)
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3806
Időpont: 2009-02-10 22:25:29

BenAn, ez a novella nagyszerű. Minden tekintetben. Mostanában ez a legjobb, amit olvastam. Lendületes, végig fenntartod az érdeklődést...
A kezdet és a vég is nagyon "ott van"!

Gratulálok!

Gy.
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-30
Összes értékelés:
32
Időpont: 2009-02-10 22:17:04

Köszönöm szépen mindenkinek, örülök, hogy tetszik:)
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-04
Összes értékelés:
4
Időpont: 2009-02-10 20:12:37

Nagyon szép történet, jól megírva. Sok olyan dolog van amire nem is gondolunk, pedig ott van, csak nem látjuk. Szépen elmesélted egy kis vízmolekula életét. Ötös.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2009-02-10 15:01:34

Nagyon élveztem a történetet, köszönöm az élményt! :)

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-06
Összes értékelés:
19
Időpont: 2009-02-10 14:40:58

Kedves történet.

Jupiter.
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2009-02-10 09:17:11

Szia!
Ez nagyon jó lett! Végig szellemes, könnyed, de a végén csak összeszorítod az ember szívét...
Ági

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A pünkösdi rózsa kinyílott... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Felülök a hintára című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A pofon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Annabálon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szilveszter búcsúja című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ez a világ már nem olyan című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Eljött a Kikelet címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Mamám sírjánál című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel felhangoló címmel a várólistára

ermi-enigma alkotást töltött fel Epikai műfajok címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VII. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fönn a hegyen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)