Csak csend honol közöttünk,
Felizzó, fagyott, idegen csend
Érintetlen érzelem miatt szenved lelked,
S lelkem csak veled szenved...

Édes, égető szenvedés ez,
S fájdalmunk féltő boldogsága lesz
Majd a vigaszunk mindenért...
A kínokért, s a csöndes mindenért.

Sötét a levegő is körülöttünk,
Semmi jót nem ígér a holnap.
Nincs is jövőnk talán, csupán
Csak egy tévedés a tegnap.

Fojtó a csend, s a némaság
Már ránk tette gyilkos ujjait,
Hangunk már nem hallatjuk többet,
S lassan meghalnak álmaink.
Csak a csend marad utánunk,
Többé nem lesznek szép szavak.
Nincs több nevetés, nincs öröm,
Utánunk csak a csend, csak ő marad.

...