HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45565

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-02-17

A lajtorja 23.

1. Békesség földön az embernek (Második Könyv, folytatás)

Hagyjuk most egy időre el a turai úton zötyögő kocsit a két almásderessel és utasaival, s kövessük visza az emlékezés sebes szárnyán jegyző urat a múltba. Életének meghatározó szakasza volt az a néhány hét, ami a baleset után következett. Élete végéig emlékezett rá Dósa Jenő. Sőt halála órájában szintén vele volt az emlék.

Halála órája messze van még, de majd eljön egyszer, mint mindenkié.

A hatvani járási kórházba vitték szirénázó mentőautóval. A megkülönböztető jelzés használatának jogosságához nem férhetett kétség, a mentőorvos okkal feltételezte, hogy esetleg belső vérzése van. Az első viszgálatok megállapították, hogy szerencsére nincs, s így egy olyan kórterembe tették, ahol lábadozók voltak. Ő maga is lábadozott, eltört kulccsontjának gyógyulását az időre, a nagy gyógyítóra kellett bízni, jobbat ennél a modern orvostudomány sem tehetett. Fejfájása szűnőben volt, napról napra javult. Kapott gyógyszereket, és délutánonként lemehetett sétálni a kórház kertjébe.
Egy ilyen délután, árnyas padon pihengetett éppen a főbejárattól nem túl messze, elegáns fekete autó gördült be a kapun és a főbejárat felhajtójához hajtott. Két, öltönyös, nyakkendős úr szállt ki az autóból, és bementek az épületbe.
-Ki az ördöghöz gyöttek, -tűnődött Dósa Jenő utánuk pillantva, -no, alighanem nagykutyához gyöhettek ezen a fekete autón.
Újságjába temetkezett aztán, nem törődött többet a nyakkendős urakkal és az autómobiljukkal. Lapozott. Hanem hát, egyszerre csak, ahogy így tallózgat a cikkek között, hallja a kavics csikorgását az ösvény felől.
Felpillantott. Hát a városi urak jöttek ott az ösvényen, egyenesen őfeléje. Odaértek és bemutatkoztak. A magasabbik úr a vasúttársaság elnökének titkára volt személyesen, a másik, a kisebbik pedig a titkár úr titkára. Miután tisztázódott ki kicsoda, lekezeltek egymással, majd az urak jobbról-balról leültek Dósa Jenő mellé. Nehezen indult a beszélgetés, feszélyezett volt a két úr, tartózkodásuk Dósa Jenőre is átragadt. De, ahogy az társaságbeli uraknál lenni szokott, néhány szó után oldódni kezdett a feszültség, s túljutva a szokványos, a lábadozó egészsége felőli érdeklődés udvarias és konvencionális kérdésein-válaszain és a balesetbiztosítással kapcsolatos hivatalos megbeszélni valókon, már közvetlen, fidélis fesztelenséggel folyt a diskurzus.
Némi torokköszörülés után a titkár úr előjött a farbával.
-No, mi igazándiból azért vagyunk itt Dósa uram, hogy a vasúttársaság elnökének nagylelkű ajándékával megédesítsük lábadozását. Az elnök úr átérzi, milyen szörnyű megrázkódtatás érte Önt. A baktert azonnali hatállyal elbocsátottuk, rendőrségi és bírósági eljárást kezdeményeztünk ellene. A szerencsétlenül járt kocsis családjának minden anyagi támogatást megadunk, a kötelezőkön felül is. Ez azonban nyilvánvalóan nem vígasztalja Önt. Ami megtörtént megtörtént, s azon sajnos semmi nem változtathat. De,... de gesztust szeretnénk tenni, mely segít feledni a szörnyűséget....kérem fogadja el. Az elnök úr felajánlott Önnek egy tíz napos abbáziai nyaralást, melynek minden költségét a vasúttársaság állja. Kérem.
Térdére fektette az aktatáskáját, kinyitotta, nagyalakú barna borítékott húzott elő belőle.
-Ebben a borítékban benne van a beutaló, és a vasúti jegy oda-vissza. A beutaló a Grand Hotelbe szól. A vonat Fiumébe viszi. A vasútállomáson fogadjon kocsit, és hajtasson át Abbáziába, a Grand Hotelba. A kocsis, vagy a sofőr tudni fogja hol van az. A szálloda a teljes ellátással ki van fizetve. Minden ott tartózkodásával kapcsolatos egyéb költségéről hozzon számlát, és mi utólag azokat is elszámoljuk. -Várakozás teljesen nézett Dósa Jenőre és még egyszer mondta, mintha ő kérne nagy-nagy szívességet.
-Kérem, Dósa uram! Ne mondjon nemet!
A lábadozó egyikükről a másikukra pillantott, mint aki nem hisz a szemének, de megnyerő képpel bólogatott a titkát úr, és a titkár úr titkára is.
-Ó, a tenger, -mormolta aztán. -Kiskorom óta az az álmom, hogy lássam a tengert. De....de nem tudom. Nem tudom elmehetek-e, itthagyhatom-e a falut, az embereket, a munka dandárjában. Nem, azt hiszem, nem fogadhatom el, bármennyire szeretném is. Ugye megértik, és nem haragszanak?!
A vasúttársaság elnökének titkára mosolygott. Fehér, szeplős kezét Dósa Jenő nagy, eres kezére tette, arra, amelyikben a borítékot tartotta.
-Természetesen megértem. Ön tudja Dósa uram! De arra kérem, ne döntsön most. A boríték a beutalóval és a vasúti jegyekkel mindenképpen az Öné. Vigye haza, beszélje meg a családjával. Ha mégis úgy dönt, hogy elmegy Abbáziába, értesítsen minket, mert....mert szívén viseljük ám a sorsát!
Három napra rá Dósa Jenőt hazaengedték. Kocsi jött érte Vácszentlászlóról. A kocsist Ebeni Mihálynak hívták, benne volt már a korban jelezte deresdő haja, ahogy levett kalappal várta a falu jegyzőjét a bakon.Vitte a homokfutó a jegyző urat aztán sebesen, símán gördültek az aszfalton a vasalt kerekek.
Vacsora előtt Jenő úr megmutatta a borítékot Teréz asszonynak. Együtt volt a család az ebédlőben, a házaspár egymás mellett az asztal ellentétes oldalán, velük szemben a két gyerek. Ica már egyedül ült a széken, illetve inkább térdelt, hogy jobban felérje az asztalt, a kicsi Jenő pedig etetőszékben. Rozi néne, a cselédlány közöttük, készen arra, hogy hol az egyiknek segítsen, hol a másiknak.
Imádkoztak. "Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk, amen."
Teréz asszony a kés hegyével keresztet rajzolt a kenyérre, megszegte, és az első szeletet, a serclit, ura tányérja mellé helyezte. Sertéspörkölt volt vacsorára, ott állt a piros lábos az asztal közepén, a fedő alól göz szállt fel, illata betöltötte a tágas ebédlőt. Dósa Jenő ekkor felemelte a nagyalakú barna borítékot, amit addig a térdén tartott, és szorongva megszólalt:
-Nézze csak Nyanyus!
Teréz asszony vonakodva nyúlt érte. Jó-e vagy rossz, ami benne van? Az ura arca semmit nem árult el, Szétnyitotta és kiöntötte tartalmát a fehér abroszra.
-Mi a csoda ez, Jenő?!
-Nézze csak nézze!
Nehezen fogták fel először. Aztán kitört az öröm és hullámai sodorni kezdék jegyző urat.
-El kell mennie Jenő, -kiáltotta Teréz asszony minden méltóságát feladva, s mint egy gyermek kacagott. -Eszébe ne jusson megtagadni! Lehet, hogy az életben nem lesz több alkalma arra, hogy a tengert lássa!
Fülig ért a szája kicsi Icának is, úgy kérlelte apját.
-Ugye Apu elmész? Ugye hozol nekem onnan új bábut, és piros köténykét?!
Kicsi Jenő a kanalával hadonászott: én is megyek Apu, ugye engem is elvisel a tengejje?!
Dósa Jenő lassan kezdte magát megadni.
-Jó, jó, nem bánom. Alszom rá még egyet. De, Nanyus! Annyi dolog van most a községházán. Hogyan lesz az, hogy én nyaralgatok Abbáziában, az ügyek meg itthon állnak?
-Nem fognak állani, -mondta szilárd meggyőződéssel a hangjában Teréz asszony. -Itt van a helyettesed, Imre sógor. Bízd rá nyugodtan az ügyeket, magad sem intézhetnéd különbül, mint ahogy ő teszi!
-Jól van, -sóhajtotta megadón Dósa Jenő. -Holnap reggel megmondom!
Csendesen telt az este további része. Vacsora után nem sokra a gyerekeket lefektették. Apjuk mondott egy rövid mesét, azután imádkoztak. Elmondták a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát, majd így fejezték be:
"Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem. De a Tied nyitva Atyám, aki mindig vigyázol rám. Vigyázz édes szüleimre és az én kis testvérkémre, hogyha a nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel, amen."
-Jó emberek jó éjszakát, én már megyek aludni, -mondták a szülők, és a két gyerek engedelmesen ismételte, Ica szépen, tisztán hangsúlyozva, míg a kicsi Jenő selypítve:
"Jó embejek jó éjsakát, én mán megyek ajudni"
Teréz asszony ekkor odalépett Ica kiságyához és jobb kezének hüvelykujjával keresztet rajzolt a kislány homlokára. "Aludj jól" -suttogta. Jenőke ágyához lépett eztán. Jenőke is megkapta a kis keresztet a homlokára. "Szép álmokat" -mondta az anyja.
Kicsi Jenő szájába kapta az újját, de nagy álmos szemekkel felnézett még az apjára.
-Nekem mit hozsol Apu a tengejjől?
Az apja gondolkozott.
-Neked, fiam? Neked hozok egy igazi játék vitorláshajót, két árbóccal és sok sok vitorlával, olyat, mint ami a képeskönyvedben van! Jó lesz?
-Jó les Apu, -selypegte a kisfiú, és lehúnyta a szemét.

(Folytatása következik)

családregény

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2009-02-18 14:34:19

Igen Eszti, a kalandok jönnek, akár akarja az ember, akár nem. Abbázia (Opatija) olyan hely, ahol mindíg történik valami érdekes. Ezt nemrég (és korábban oly sokszor) én is megtaőasztaltam. de a legnagyobb kaland mind között, ami ott történik velünk, a tenger és a nap. Más világ az, és emléke állandóan kíséri az embert, akárhol is van.
Köszönöm aranyos soraidat!
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7445
Időpont: 2009-02-18 09:35:12

Kedves Bödön!
A régi szép idők, amikor a magyarok amég Abbáziába mentek nyaralni, és Fiuméig vitt a vonat. Férjem nagypapája mesélte, hogy még a Trianon előtt néha hétvégnként vonatra szálltak, és mentek a tengerpartra. Vajon mi történik ott Dósa Jenővel? Gondolom, az utazás sem lesz kalandoktól mentes.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Haiku című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Közös versek fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Utána és helyette címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Boldog karácsonyt! címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karácsony című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szétszaladt című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)