A szó itt már kevés, hogy elmondjam, mit érzek,
A hibáim súlyától több sebből vérzek.
Hibáztam sokat ezt nem tagadom,
Hogy miért tettem nem tudhatom!
De bármit is tettem sosem volt direkt,
Ezt el kell, hogy higgyed.
Változom én is, mert minden változik,
A sok rossz egyre csak távozik.
Megteszek mindent, amit kell,
Újra szállhassunk a magasba fel.
Érezzük megin a sok szépet és jót
Kimondatlanul is halljuk azt a csodás szót.
Nélküled én csupán egy fél vagyok,
Az élettől csupa rosszat kapok.
De ha itt vagy mellettem azt érzem élek,
Nem történhet olyan, amitől félek.
Egy bűnöm van az, hogy szeretlek
De kérlek, ezért ne vess meg.