HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49072

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Flexious KayFeltöltés dátuma: 2009-02-18

Can't live without Satan

És Myro megteremtette a nőt. Nem az oldalbordájából, de húsából és véréből. Sűrű éjszakákon róla álmodott, a tökéletesről, amivel szükségszerűen felmagasztalta a hibát, a tévedést. Látta őt, mint ahogy a létezőt látta, karcsú, puha valóját és kedves állati lényét. Látta vad dühvel égve és rettegéstől hajtva, drága olvadón és elvékonyult keményen. De ez kit érdekel. Kellett oldala mellé, kellett kéznek, szónak, érzelemnek, ágynak, rokonnak és ködnek.

Megteremtette a nőt, magának, és Monomédnek nevezte el. Monoméd azontúl valóban létezett. Myronak létezett. Magával vitte a homályba, sötétségbe, a kiontott vérbe és házába, az elbukottba, családjába, az átkozottba. Régóta rajtuk a bélyeg, Isten bélyege? az emberek bélyege?, mert százados ősük kezet emelt a testvérére és annak vérével kente be arcát. Myro nemzettsége ősapjuk vallását űzte, az újat, az Istenhívót, az emberkérőt, mert azok elkergették maguktól. Joggal, félelemből és értelemből fakadóan. Myro nem emlékezhetett a régmúlt dolgokra, magányos volt, de most itt van neki Monoméd. Monoméd és Myro. Myro és Monoméd.

Hold istenanya gyengéden övezte udvarával nászukat. Boldog éj volt, pillanatnyi világos pillanat a beborult univerzumban. Pedig nem történt semmi, senkinek nem tűnt föl, hogy Myro önmagával szeretkezett percnyi extázisban, lihegő őrületben. Csupán saját sikolyait hallhatta, önmagát tapinthatta, a maga szemébe tekinthetett minden meghitt sóhajával. Keze lecsúszott Monoméd hátáról a derekára, csak dadogott.
- Te.
- Én. - nyögte Monoméd.
- Veled.
- Érettem. - szólt a válasz.

Myro ekkor rájött, nem egyek ők, azonosak. Monoméd és Myro ugyan az. Monoméd nem létezik, ha él Myro és Myro nem létezik, ha él Monoméd. Ez tán az átok, amivel a mindenség sújtotta a bűnös fiát? Nincs, ahonnan kitaszítsanak és nincs hová visszatérned.
Mérges, forró szél fújt az éjjel és magával hozta a szavannák fűszagú páráját. Myro könyökére támaszkodva kémlelt a messzeségbe. Néha hiénák foszforeszkáló szeme villant meg a fák és bokrok árnyai közt, kísérteties vihogásukkal ostromolták a feketeségbe zárt világot. Myro lassan belélegezte a hasogatóan fűszeres levegőt, amely szinte hűs tengervízként mosta át a zsigereit. Sója csípte a bőr alatt rejtegetett sebeket.

Selymes ujjak fonták rá magukat a vállára. Monoméd körbe lehelte a nyakát. Önmagunkért való gyengédség. Myro csak nézte a vég nélküli éjszakát. Nézte és próbálta beleérezni a másik jelenlétét. Azonban a teremtett nő szobor maradt, érzéki, kívánatos szobor, amely nem tudott megelevenedni a képzeletében. Monoméd még mindig önmagát simogatta. Myro megpróbált félig lehunyt szemébe nézni, de bénán hullt le ismét a földre pillantása.
- A Sátán is bemehet a templomba. - mondta Myro.
- Menjek veled? - kérdezte a nő.
- Nem megyek.
- Az Ég legyen veled! - súgta Monoméd. - Benépesítjük ezt a földet és majd gyermekeink gyermekei szétoszlatják a sötétséget.
- Szeretem a sötétet.
- Fessem vérrel a szám? - kötözködött Monoméd.

A vérünkkel. A szétmocskolt vérünkkel. Szeretném egyszer látni a Napot, gondolta Myro, a maga teljességében, vakító fényköpenyében. Szeretnék égetett jel nélkül élni, mások hangját hallani egy pillanatra aztán visszatérni az árnyékba, apáim szívére. Nem bírnám el soká a fényt, a többiek zaját. Nem bírnám a Sátán nélkül.

Myro letépett egy rozsdafoltos rózsát, amely a lábaik előtt hajladozott. Fény nem érintette, öreg virág volt. Talán még a nagy földmozgások idejéből származott. Arcához emelte finom szirmait, homlokának tüzét átadta a növénynek. Aztán széttörte és eldobta.

- A kietlenben élek, a kietlen fia vagyok. Nem kell nekem se kegyelem, se ajándék! Te sem vagy ajándék Monoméd! Átok vagy. Mindig újra és újra arcul csapnak, és kezdem úgy érezni, hogy öröm, ha fáj. A sebek mutatják, hogy Myro vagyok, hogy ősöm a gyilkos és elhagyott. Tudod, miért remegnek a gyermekeik a sötétben, miért félik a szekrényeik és ágyaik mélyét? Mert én ott vagyok. Ott rejtőzöm, és ha kezeim közé kapom az egyiket, darabokra tépem. Nem érzek szánalmat, sajnálatot, mert sosem tanították, hogyan kell. Azt hiszed, az ember jónak születik, Monoméd? Olcsó ringyó vagy, aki azért született, hogy ne higgyem magam olyan egyedül.

Monoméd ráfonta testét a testére, szobormereven mosolygott. Myro és Monoméd. Monoméd és Myro. Az örökkévalóvá tett magány. És Myro...nem bírta soha sokáig a Sátán nélkül.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Válasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) kétbék szarkazmussal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nemversek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) dadames című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Felhőkarcoló című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Egyik láb balra lépő - című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)