HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 29 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51312 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Flexious KayFeltöltés dátuma: 2009-02-18
Can't live without SatanÉs Myro megteremtette a nőt. Nem az oldalbordájából, de húsából és véréből. Sűrű éjszakákon róla álmodott, a tökéletesről, amivel szükségszerűen felmagasztalta a hibát, a tévedést. Látta őt, mint ahogy a létezőt látta, karcsú, puha valóját és kedves állati lényét. Látta vad dühvel égve és rettegéstől hajtva, drága olvadón és elvékonyult keményen. De ez kit érdekel. Kellett oldala mellé, kellett kéznek, szónak, érzelemnek, ágynak, rokonnak és ködnek. Megteremtette a nőt, magának, és Monomédnek nevezte el. Monoméd azontúl valóban létezett. Myronak létezett. Magával vitte a homályba, sötétségbe, a kiontott vérbe és házába, az elbukottba, családjába, az átkozottba. Régóta rajtuk a bélyeg, Isten bélyege? az emberek bélyege?, mert százados ősük kezet emelt a testvérére és annak vérével kente be arcát. Myro nemzettsége ősapjuk vallását űzte, az újat, az Istenhívót, az emberkérőt, mert azok elkergették maguktól. Joggal, félelemből és értelemből fakadóan. Myro nem emlékezhetett a régmúlt dolgokra, magányos volt, de most itt van neki Monoméd. Monoméd és Myro. Myro és Monoméd. Hold istenanya gyengéden övezte udvarával nászukat. Boldog éj volt, pillanatnyi világos pillanat a beborult univerzumban. Pedig nem történt semmi, senkinek nem tűnt föl, hogy Myro önmagával szeretkezett percnyi extázisban, lihegő őrületben. Csupán saját sikolyait hallhatta, önmagát tapinthatta, a maga szemébe tekinthetett minden meghitt sóhajával. Keze lecsúszott Monoméd hátáról a derekára, csak dadogott. - Te. - Én. - nyögte Monoméd. - Veled. - Érettem. - szólt a válasz. Myro ekkor rájött, nem egyek ők, azonosak. Monoméd és Myro ugyan az. Monoméd nem létezik, ha él Myro és Myro nem létezik, ha él Monoméd. Ez tán az átok, amivel a mindenség sújtotta a bűnös fiát? Nincs, ahonnan kitaszítsanak és nincs hová visszatérned. Mérges, forró szél fújt az éjjel és magával hozta a szavannák fűszagú páráját. Myro könyökére támaszkodva kémlelt a messzeségbe. Néha hiénák foszforeszkáló szeme villant meg a fák és bokrok árnyai közt, kísérteties vihogásukkal ostromolták a feketeségbe zárt világot. Myro lassan belélegezte a hasogatóan fűszeres levegőt, amely szinte hűs tengervízként mosta át a zsigereit. Sója csípte a bőr alatt rejtegetett sebeket. Selymes ujjak fonták rá magukat a vállára. Monoméd körbe lehelte a nyakát. Önmagunkért való gyengédség. Myro csak nézte a vég nélküli éjszakát. Nézte és próbálta beleérezni a másik jelenlétét. Azonban a teremtett nő szobor maradt, érzéki, kívánatos szobor, amely nem tudott megelevenedni a képzeletében. Monoméd még mindig önmagát simogatta. Myro megpróbált félig lehunyt szemébe nézni, de bénán hullt le ismét a földre pillantása. - A Sátán is bemehet a templomba. - mondta Myro. - Menjek veled? - kérdezte a nő. - Nem megyek. - Az Ég legyen veled! - súgta Monoméd. - Benépesítjük ezt a földet és majd gyermekeink gyermekei szétoszlatják a sötétséget. - Szeretem a sötétet. - Fessem vérrel a szám? - kötözködött Monoméd. A vérünkkel. A szétmocskolt vérünkkel. Szeretném egyszer látni a Napot, gondolta Myro, a maga teljességében, vakító fényköpenyében. Szeretnék égetett jel nélkül élni, mások hangját hallani egy pillanatra aztán visszatérni az árnyékba, apáim szívére. Nem bírnám el soká a fényt, a többiek zaját. Nem bírnám a Sátán nélkül. Myro letépett egy rozsdafoltos rózsát, amely a lábaik előtt hajladozott. Fény nem érintette, öreg virág volt. Talán még a nagy földmozgások idejéből származott. Arcához emelte finom szirmait, homlokának tüzét átadta a növénynek. Aztán széttörte és eldobta. - A kietlenben élek, a kietlen fia vagyok. Nem kell nekem se kegyelem, se ajándék! Te sem vagy ajándék Monoméd! Átok vagy. Mindig újra és újra arcul csapnak, és kezdem úgy érezni, hogy öröm, ha fáj. A sebek mutatják, hogy Myro vagyok, hogy ősöm a gyilkos és elhagyott. Tudod, miért remegnek a gyermekeik a sötétben, miért félik a szekrényeik és ágyaik mélyét? Mert én ott vagyok. Ott rejtőzöm, és ha kezeim közé kapom az egyiket, darabokra tépem. Nem érzek szánalmat, sajnálatot, mert sosem tanították, hogyan kell. Azt hiszed, az ember jónak születik, Monoméd? Olcsó ringyó vagy, aki azért született, hogy ne higgyem magam olyan egyedül. Monoméd ráfonta testét a testére, szobormereven mosolygott. Myro és Monoméd. Monoméd és Myro. Az örökkévalóvá tett magány. És Myro...nem bírta soha sokáig a Sátán nélkül. Még nem szavaztak erre az alkotásra Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz! |
sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz Bálint István alkotást töltött fel A téren vártalak címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 4. címmel hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Madarak- fák napja nálunk címmel a várólistára Bödön bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |