HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: KiraFeltöltés dátuma: 2009-02-19

Aeon Flux

Aeon Flux

2115-öt írunk. Napjainkban, a bolygó ahol élünk, szinte teljesen kihalt. Fajunkból az emberekbôl, alig ötezren éltük túl a vészt. Valamikor régen, pusztító járvány tombolt világunkban, amit csak az erôsek élhettek túl.
Génsebészek fejlesztettek ki egy vakcinát a pusztító kór ellen, amit csak a kiváltságot élvezôk kaphattak meg. A vakcinának viszont volt egy mellékhatása. Az emberek teljesen sterilizálódtak, ami annyit tesz, hogy nemzőképességünket elvesztettük, de legalább életben voltunk. Aki gyermeket szeretett volna, annak részt kellet venni egy lombikbébi programban, másképp már nem lehetett.

Az én nevem Aeon Flux, de mindenki csak Aeoni-nak hív. Titkos ügynök vagyok a KGB egyik nyomozó csoportjánál. Egy nap megbízást kaptam, miszerint valaki gyilkosságot követett el. A mi kis városunkban ez volt a legjobban büntetve.
Itt ha valaki embert öl, kitörlik az emlékezetét, és újat, kitalált emlékeket ültetnek a helyére. Nincs annál rosszabb, ha ezt valaki átéli, annak teljesen megváltozik az élete. Elveszíti családját, barátait, mindenkit akit ismert és szeretett. Az agymosás után, kidobják az utcára, hogy aztán ott tengesse életét.
Úton voltunk, társammal és hû barátnômmel Jinevvel, amikor hirtelen egy autó bukkant fel elôttünk a sötétben. Nem volt kivilágítva, így az ütközés elkerülhetetlen volt. Próbáltam félrerántani a kormányt, de hiába, megtörtént a baleset. Kómába estem, egy hosszú mély végeláthatatlan álomba.
Jinev, ô nem élte túl a karambolt. Meghalt.

2125. Tíz évvel késôbb.
Az élet a bolygón kezd visszatérni, én is felébredtem a kómából. Amíg aludtam, a tudósok, lefagyasztott génekbôl fejlesztettek ki új állatfajokat. Minden megváltozott itt a városban, mire felkeltem. A gyilkos kórt is sikerült megfékezni, de az emberek még mindig meddôk voltak.
Valami mégis megváltozott, Akik túlélték még régebben a veszedelmet, meg gyógyultak, és termékenyek lettek. Gyermeküket, viszont soha nem szülhették meg. Nem tudni miért, de addigra eltûntek. Mintha soha nem is léteztek volna.
Amíg kómában voltam, furcsa álmokat láttam. Nem tudom, hogy valóság volt-e vagy csak álom, de nekem nagyon valódinak tûnt.
Egy téren álltam, körülöttem haldokló emberek. Ez a Drak, a gyilkos kór. Ott vagyok én is köztük, haldoklom, aztán már csak sötétet látok. Mintha akkor, ott, én is meghaltam volna. Emlékszem egy kislányra is, a kezemben tartom. Ezt azért tartom furcsának és lehetetlennek is, mert a gyermeknek ugyanaz volt a neve mint az enyém. Aeon Flux.
Hihetetlen volt az egész. Ezek az álmok, nem lehetnek valóság, valami mégis arra késztetett, hogy nézzek utána ezeknek a látomásoknak, valami azt súgta, hogy ezek megtörténtek, még régen. Nyomozni kezdtem. Találkoztam Jinevvel is. De most valahogy más, nem az a lány volt akit megismertem, és mintha fiatalabb is lenne. Lábai helyett is kezek voltak. Az orvosok már végre tudtak hajtani egy ilyen bonyolult mûtétet. Semmi se volt nekik lehetetlen. Jinev segítségével talán bejuthatok a KGB titkos osztályára. Nem halt meg. Pedig arra a napra tisztán emlékszem. A
balesetben, ô is ott volt, láttam meghalni, most mégis itt van velem. Éjjel a sötétség leple alatt lopóztunk be a KGB területére, hogy megszerezzünk pár iratot, amibôl kideríthetünk valamit a múltamról. A biztonsági rendszer áthatolhatatlan, erre nem számítottunk. Az akciónk most nem sikerült, találnunk kellett valakit aki bejuttat az osztályra.
Bevillan egy emlék a múltamból, én valamikor itt dolgoztam mint titkos ügynök és Jinev volt a társam. Sajnos ô erre nem emlékszik, mintha kicserélték volna, teljesen más volt, ez a lány nem az a Jinev volt akit megismertem, de még így is mellettem állt. Talán még segíthet nekem. Másnap beadtam egy kérelmet a KGB-nek, hogy szeretnék ott dolgozni. Furcsán néztek rám az emberek. Egy ismerôs idegen voltam nekik.
Miután minden papírt elintéztem ami a munkába álláshoz kellett, hazamentem pihenni. Megfürödtem majd lefeküdtem. Amint lecsuktam a szemem elaludtam. Megint álmodok. Egy szobában vagyok, egy kórházhoz hasonló épületben. A helyiségben a fal mentén furcsa burkok sorakoztak, bennük emberek. Anyaméhhez hasonló tárolók voltak, mindegyikben egy növekvô test. Csövek lógtak ki belôlük, amin keresztül a tápanyagot juttathatták szervezetükbe. Felébredtem. Egy zajra riadtam fel. Kirara volt az, a fekete leopárdom. A házi macskák már kihaltak, így a vadállatokat szelídítettük házi kedvenceknek. Már ami megmaradt belôlük. Lelökött
egy virágtartót az ablakból, arra ébredtem fel.
Egyre furcsábbak az álmaim, nem értem ôket, és egyre jobban hajt az a belsô hang, hogy derítsem ki az álmaimat.
Reggel volt egy üzenetem, miszerint meghallgatásra várnak a KGB irodájára. Erre vártam, nagyon remélem, hogy sikerül bejutnom, így megtudhatom a múltam titkait és, hogy miért vannak ezek az álmok. Délelôtt tíz órára vártak, el is mentem a megbeszélt idôre. A megbeszélésen minden rendben ment, ahogy sejtettem, elfogadták a kérelmemet. Így már bejuthattam abba az elzárt szobába ahol a
dokumentumokat ôrizték, gondosan elzárva. Szerencsére az újoncoknak csak irodai munkát adnak, így nem kellett a különleges megbízásokkal törôdnöm. Szabad járásom volt a titkos osztályra, hozzájuthattam minden adathoz. Miután minden dolgom elrendeztem, hazafelé beültem egy kis kávézóba, hogy megigyak egy fekete kávét. Azon gondolkodom, vajon honnan jöhetnek ezek az álmok, és miért pont most bukkantak fel. Lehet egyszer én is átestem egy agymosáson és annak a mellékhatása lenne? Viszont a mai orvostudomány elég fejlett már ahhoz, hogy ezt kiküszöböljék. De akkor mégis, hogy? Talán a baleset következménye, akkor elég súlyos agyrázkódást szenvedtem, csak az válthatta ki, más magyarázatot nem találok rá.
Korán reggel keltem, hogy idôben odaérjek munkahelyemre. Remélem szerencsével járok már az elsô napon és bejutok az adattárolóba. Sok rejtély van ami megoldásra vár.
Odabent a KGB irodájában megint furcsán néznek rám. Mintha tudnának valamit amit én nem, most már még erôsebb a késztetés arra, hogy megtudjam ki vagyok.
Leültem az asztalomhoz és elkezdtem gépelni, nem sok munkám volt még, inkább csak másolni kellet az adatokat. Amint lehetôség adódik rá bemegyek abba a szobába. A kávészünet megfelelô idôpontnak látszik, talán akkor megtudhatok valamit.
Megint bevillan egy emlék. Egy székben ülök, körülöttem orvosok, valamit beadnak nekem, egy szert, fájdalmat érzek, aztán elalszom.
A látomások egyre furcsábbak, már nem nagyon értem az egészet. Kik lehettek azok az orvosok és mit csináltak velem. Mindegy, erre most nem érek rá, kávészünet van. Itt az idô, hogy bejussak az adatokhoz. Mindenki kiment az ebédlôbe, remek alkalom kínálkozik a bejutásra. Már épp az ajtóban voltam amikor valaki kézen ragadott. Megrémültem. A fônököm volt az, mondta, hogy oda még egyenlôre nincs bejárásom, menjek én is kávézni.
Ezt megúsztam, csak az ajtóban kapott el, de még ha akartam volna se tudtam bejutni mert az ajtó zárva volt, kulcsom pedig nincs. Márpedig be kell jutnom valahogy. Szerencsére volt nálam egy bankkártya, így nem okozott gondot az ajtó feltörése.
Odabent papírok tömkelegét találom. Minden dátum szerint van rendezve. Ahhoz, hogy megtaláljam amit keresek vissza kell mennem egész a kezdetekig, mikor minden elkezdôdött. Sorról sorra mentem mire megtaláltam a keresett dokumentumot.
Ajtó nyílást hallok, a papírokat gyorsan elrejtettem a táskámba, és próbáltam csendben maradni, hogy ne vegyen észre az aki bejött.
Nem jártam sikerrel, megint a fônököm volt az, megfogott és karomnál rángatva vitt ki a helyiségbôl. Ordibált, hogy hogy sikerült bejutnom ide. Figyelmeztetett, ha még egyszer rajtakap itt, akkor kirúgnak. Nem tudtam mit tenni, gyengébb voltam mint ô, így csak akkor láttam lehetôséget a futásra ha végre elengedi a kezemet.
Az ajtón kívül eresztett a szorításán annyit, hogy ki tudtam rántani a karom a fogságból. Futásnak eredtem. Most már nem állíthat meg senki, viszont menekülnöm kell. Mostanra már rájöhetett, hogy eltettem pár papírt. Haza nem mehetek mert ott megtalálnak, bujkálnom kell.
Kiszöktem a város falán kívülre. Itt nincs már semmi a hatalmas dzsungelen kívül, csak az erre járó vadállatok veszélye fenyeget, könnyen a prédájuk lehetek ha nem vigyázok.
Nálam vannak az akták, sikerült a tervem, most megtudhatom végre, hogy mit rejt a múlt.
Elkezdem olvasni lassan, nehogy egy fontos rész is kimaradjon. Olyan dolgokat tudtam meg, amik számomra hihetetlenek.
"Az emberiséget egy vírus fenyegeti, mely a kihalás szélére sodorhat minket, embereket. A Drak ellenszerét csak azok az egyedek kaphatják meg, akik fontosak a túlélés szempontjából. Ezek az emberek csak nagy hatalmúak, vagy a leggazdagabb emberek lehetnek, akiknek van elég pénzük a vakcinára. A kiváltságosak az orvosok voltak, rájuk szükség lesz az elkövetkezendô években. Nekik kell majd kifejleszteni azt az oltóanyagot ami megoldás lehet a vírussal és a sterilitással szemben. Fajunkat eddig klónozással tudtuk fenntartani. Minden itt lévô embertôl géneket tárolunk, amibôl ha szükséges kitenyészthetünk egy új emberi egyedet. Ha kifejlôdött, emlékeket, munkát, családot adunk neki."
Tehát klónozás. Így maradtunk életben. Ez már magyarázatot ad arra is, hogy Jinev most él, és azért találtam olyan furcsának mert teljesen más személyiséget kapott. Még csak egy valamit nem értek. Azok az emberek akiknél a sterilitás már megszûnt, miért tûntek el nyomtalanul. Tudnom kell az okát, kénytelen vagyok visszamenni a városba. Egyenest Jinevhez megyek, ô talán tud valamit, hisz ô is a KGB titkos embere.
Mikor megtaláltam, mondtam neki, hogy nem sok idôm van, a többiek már keresnek, de valamit muszáj megtudnom. Jinev, kérlek áruld el nekem mit tudsz az eltûnt emberekrôl, nagyon fontos, hogy tudjam. Az életem múlik rajta.
-Rendben! -Válaszolta.
Elmentünk egy kis eldugott helyre, ott mindenről részletesen beszámolt, miszerint azok az emberek azért tûntek el mert veszélyesek voltak a kiváltságosokra, meg akarják akadályozni az emberek túlszaporodását, ha ez megtörténne minden olyan lenne mint ezer évvel ezelôtt. Az emberek nyomorognának, és ezt nem engedhetik megtörténni. Kordában kell tartani az emberek létszámát ami ötezer fô ebben az egyetlen városban, ezen a bolygón.
Azok az emberek akik már meggyógyultak és nemzôképessé váltak egy másik bolygóra szállítják, a Trionira, ott nyugodtan élhetik az életüket.
Jinev meggyôzô magyarázatot tudott adni. Így már mindent értek. Hirtelen katonák jelentek meg a hátunk mögött, menekülni már késô volt. Elkaptak minket.
Jinevre agymosás vár, valószínûleg rám is. Bezártak egy tiszta fehér szobába ahol jó pár napot töltöttem étlen, szomjan. Már kezdtem feladni az életet. Éheztem. Nem láttam már reményt arra, hogy fojtathatom ezt az életem. Sok mindent megtudtam az emberi fajról és a gyávaságukról.
Orvosok léptek be a szobába és egy másikba vittek, leültettek egy székre, és valamilyen szert fecskendeztek a testembe. Fájdalmat érzek majd kis idô múlva elalszom. Új emlékeket kapok és elvisznek egy lakásba, hogy ott új életet kezdjek. Mindennek vége. Tudásom kárba veszett.

Reggel van, az ágyamban ébredek, munkába készülök. Hirtelen egy emlékkép, körülöttem haldokló emberek. Én is haldoklom. Furcsa érzés fog el illúzióm után, mintha egyszer már megtörtént volna.
Tudnom kell!

Egy érdekes lány világa tele titkokkal. Aeoninak egy baleset után különös emlékei vannak. Mik ezek az emlékek? Hogy maradhatott életben az embeiség egy pusztító kór után ami szinte kihaltá tette a bolygót? Sok mindenre fény derül ha elolvasod.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2009-02-21 13:28:46

Tetszett, gratu!

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Emlékszel? című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)