HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 34

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47195

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: GyöngyiFeltöltés dátuma: 2009-02-20

A húsleves

A férfi elkezdte enni az aranyló húslevest. Forró volt, tyúkból főtt, a sárga aranykarikák csillogóan gyöngyöztek a tetején, a csigatészta -bolti- ínycsiklandón úszkált az illatos, zamatos lében. A férfi nézte a tényért, belemerte kanalát, föléje hajolt, és elkezdte kanalazni. Lassan ette, minden mohó kapkodást mellőzve. A leves olyan forró volt, hogy az elején az ízét sem érezte, mégis tudta, hogy finom. Várt az ízére, ezért ette lassan, módszeresen. Mikor már érezte az ízhatást, már gyorsabban evett, sajnálta, hogy kihűl. Szerette a húslevest, legjobban tyúkból.
A férfi felesége sok-sok éve minden vasárnap húslevest főzött. Ő már unta, de mégis megfőzte, evett is belőle. Olykor jólesően, olykor unottan. Nem is gondolt arra, hogy ne főzzön húslevest. A férfi nagyon szerette a húslevest, ragaszkodott hozzá.
Úgy ragaszkodott hozzá, mint a feleségéhez. Sok-sok éve mindig együtt. Együtt a húslevessel, és együtt azzal az emlékkel, ami a házasságuk elején rögződött benne. Szerelem, gyengédség, szenvedély. Élénken, színesen él ez az emlékkép. Hasonlít a kedves, de már megkopott, megfakult bútordarabokhoz, mikről nem vesszük észre, mennyire avultak. Olyannak látjuk őket, mint újkorukban. Befedi őket valami felhő, ami egyfajta örökkévalóságot kölcsönöz nekik. Leporoljuk őket,a ztán még inkább azt hisszük róluk, mennyire szépek, pedig már csak számunkra kedvesek. A ragaszkodás immár nem a szépségnek szól, hanem a megszokásnak, és a birtoklásnak. Akár csak a férfi házassága, mely eleinte színes, vágyakkal és szenvedélyes érzésekkel indult, aztán idővel megkopott, beszürkült, de mégis az az emlékkép... mintha minden úgy lenne, olyan lenne,mint rég. Megfelelően működik, és kényelmes. Megszokott, mint a kopott bútorok. Amit pedig megszokunk, ahhoz ragaszkodunk. Ha lecserélnénk újra, akkor félnünk kellene, vajon ez az új rendesen fog-e működni? Kényelmes lesz-e vajon? Meg tudjuk-e vajon szokni? Vagy szokatlansága és újszerűsége megváltoztatna minket? Hm...
Talán akkor nem lenne vasárnaponként húsleves. A férfi nagyon szerette a húslevest. Olyan forrón ette, hogy az első néhány kanál után az ízét sem érezte... Így kebelezte be a feleségét is. Lassan, és mire elérte az ízhatást, már gyorsan ette, mert félt, hogy kihűl.
Az asszonynak nem jutott az eszébe, hogy lecserélje a kopott bútorokat, mert a húslevest főzte minden vasárnap, és az sem jutott soha eszébe, hogy ne főzzön húslevest. A férfi szerette a húslevest, leginkább tyúkból. Lassan ette, és forrón -a megkopott, leporolt bútorok között.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-04-08 15:58:53

Na, ezért nem főzök húslevest! :)) Az én véleményem szerint a "változatosság gyönyörködtet!"..... még az étkezésben is!


Léna
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-17
Összes értékelés:
32
Időpont: 2009-02-21 18:11:09

Hoppá! Megint figyelmetlen voltam:(
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-17
Összes értékelés:
32
Időpont: 2009-02-21 18:08:31

Kedves artur!
Köszönöm a dicsérő szavaidat,és a helyreigazítást is.Igyekszem majd jobban figyelni.
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-17
Összes értékelés:
32
Időpont: 2009-02-21 18:05:59

Szia Judit!
Köszönöm és sokra is értékelem a kritikád.
A jó megszokások mellett én is kitartok,de ha egy megszokásról kiderül,hogy nem jó,azt igyekszem levetkőzni.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2009-02-21 17:29:09

Szia!
Írásod ismétlődő sorai, mondatai jól érzékeltetik a megszokást, a monotóniát. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban szinte kötelező volt, a vasárnapi ebéd húsleves, és rántott hús kell, legyen. Minden vasárnap. Aki nem azt főzött, elkerülhetetlenül lenézték, vagy sajnálták, gondolván, nagyon szegények lehetnek.
Remek írás, jól felépített szerkezet. Egy szabályra azért felhívám a figyelmedet. A pontok és a vesszők után tenni kell egy üres karaktert.
Üdv.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2009-02-20 12:32:40

Szia Gyöngyi!
Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni. Mert igaz, hogy a megszokás, amiről a novelládban írsz, nem egy pozitív kategória manapság, de azért szeretjük titkon. A megszokott ágyunkat, a megszokott túracipőnket, a megszokott bögrénket stb.... Azért van még valami a hosszú kapcsolatban a megszokáson kívül: akit fiatalon őszintén szerettél, öregkorában is szép marad a te szemedben és őrzi az emlékeiben az egész életedet. A közös emlékeiteket, amik megelevenednek, ha beszélnek róluk. Ha megszakad egy kapcsolat, szinte soha nem beszélhetsz azokról az évekről, azokról az emlékekről többé. Sem az új partnerednek, sem a barátaidnak, hiszen azon már túlléptél. Elveszett kalandok, elveszett emlékek, mintha nem is léteztél volna.

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Hitvallás című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Most című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bezárkózva címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mese című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)