HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47197

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2009-02-22

Feljegyzések 2009.02.21.

2009. 02.21.

Az élet kevésbé olyan, mint amit érzékszerveinkkel és napi problémáinkon keresztül érzékelhetnénk. Az élet mindennél több. Több az ételnél, az öltözködésnél, munkánál, szerelemnél, szórakozásnál, napi problémáknál, vagyonunknál, házunknál, az elmúlt 10 évnél, a jövőbeni szándékainknál, olvasmányainknál, a bánatnál, a sikernél, a gyönyörnél. Több talán, mint maga a világegyetem, amely őt létrehozta. Mégis, persze minden az élet maga, minden perc életünkből az élet maga. Ma nagyon kevesen vannak - azt gondolom - akik többet érzékelnek az életből, mint ami, vagy mint amilyennek látszik. Hitem szerint többet is lehet érzékelni egy kissé, mint a látható, tapintható, érezhető, van a világnak egy olyan láthatatlan szövete, amit az istenség szőtt bele a világba, nagyon finom anyag, de meg lehet néha érinteni.
Talán lehet látni az egészet, kívülről is belülről is. Kívülről, mert messzebbről szemlélve egész más, mint belülről, de belülről is, mert csak teljes átéléssel tud az ember az életéből megszabadulni, s így lehet egyben bensőségesebb képet is kapni róla. S hogy mit jelent kívülről: én egy pillanatra sem tudok arról megfeledkezni, hogy bolygónkat és így a bolygón élő emberiséget a világűrből szemléljem. Minden napi gondolatkísérletem, a Földet, galaxisunkat távolabbról "nézni". Gondolatban lassan emelkedem ágyam mellől és távolodom, egyre följebb. Először látom a házunkat, majd Magyarország területét, majd Európát, s följebbről, már a felhőktől is messze följebb, a Föld ívét majd még messzebbről, körülbelül a Hold távolságából az egész Földet. Majd még távolabb és távolabb, látom a Napot, és már csak egy apró porszem a Föld, már nem is látni a színét. Majd még távolabb és távolabb, lassan kirajzolódik galaxisunk, melynek külső spirálkarján lévő egyetlen apró csillaga a mienk, galaxisunk százmilliárd csillagának egyike, Majd még távolabbról már a galaxisunk is apró képződménynek látszik, s most elfordulok tőle és körülnézek a világegyetemben és mindenhol milliónyi és milliónyi apró méretű galaxist látok. És ebben a pillanatban visszafordulok, s hirtelen zuhanni kezdek vissza galaxisunk felé, hihetetlen sebességgel közeledik Napunk, látom már apró Földünket, majd hírtelen visszazuhanok testembe. Ügye milyen rendkívüli élmény ilyen messziről szemlélni magunkat, majd hirtelen visszahullni saját testünkbe?
És arról sem tudok megfeledkezni, amit természettudósok, kozmológusok komoly matematikai számításainak révén ma már tudunk: ha bármely érték is a világegyetemben - legyen az a gravitáció, a különböző erőterek, az erős és gyenge kölcsönhatások, a kémiai elemek száma, az ősrobbanás során történt valamennyi hírtelen és borzalmas erejű változás, a héliumatomok képződése, az atommagokban lévő erők nagysága, a szerves élethez szükséges elemek mennyisége és még ezer és ezer dolgot ide sorolhatnék - akárcsak egy tized százalékkal is eltérne attól, amekkorának mérjük, akkor egyszerűen nem írhatnám ezeket a sorokat, mert nem lenne élet.
Szóval én a mindennapi életemben is számtalanszor gondolok ezekre, egyszerűen nem bírok nem gondolni rájuk, mert elképesztő, hogy egyáltalán létezünk. Számomra ez jelenti az élet kívülről való "szemlélését". Persze, ez csak egy dolog.
Mégis, ha az ember nem éli meg az életét, a tapasztalat híján kevés lesz. Vagy ezzel, vagy azzal de kevesebb lesz. Alámerülni benne, fürdőzni benne, hagyni, hogy sodorjon: ez is az élet része, és az átélés elengedhetetlen kelléke. Születésünktől halálunkig számtalan benyomás, érzés, tapasztalat ér bennünket, és akinek van arra módja, hogy ezeket számba vegye egy kicsivel többet "él". Persze, az élet teljességét nem lehet megélni - az isten privilégiuma - mégis nagyon sokaknak megadatott, hogy "többet" élhettek, mint oly sokan közülünk, s vannak, akik - ahogy Pilinszky írja - a világ makulátlan és eredendő szövetét is érinthetik ujjukkal.
Ma van Márai halálának 20. évfordulója. Ő volt talán az egyetlen magyar író, aki tüzetesen le tudta írni, hogyan romlott el a világ, az emberi társadalom, hogyan keletkezett a totális nihilizmus és kirakatélet.
A világ ma, 20 évvel később még elkeserítőbb. Szegény Márai: hitt abban, ha a szovjetek kimennek, jobb lesz a világ Magyarországon. Beleroskadna, és újabb öngyilkosságra késztetné, amit ma látna. A humanizmus nem győzött és egyre inkább kevesebb esély van rá, hogy a folyamat megforduljon. S Magyarország ma - mondjuk ki - a világ legkifosztottabb országa lett, anyagilag és szellemileg is. Szegény Márai.
Én mindezek ellenére - ez biztos életkoromnak tudható be - ma is hiszek abban, hogy az ember előbb utóbb belátja: amit maga köré 60 éven keresztül - a II. világháborútól - egyre gyorsabb ütemben felhúzott az nem ad élhető világot, nem ad támasztékot. Sőt éppen az ellenkezőjét, szellemi önpusztítást. De én mondom, hiszek abban, hogy egyszer egy szellemi forradalom veszi kezdetét, ami helyreállítja a nihilizmusban szenvedő világot. A folyamat lassú lesz és majdnem észrevehetetlen. Bizonyos körökben talán már el is kezdődött, de ha folytatódni tud, hatását mi már biztosan nem fogjuk érzékelni.
Márai írja Naplójában: mennyi és mennyi illúziónk volt. Lehet, hogy az enyém is az.

2009.02.21.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2009-02-24 23:00:48

Szia Wolf!
Köszönöm, hogy írtál.
Ha a világegyetem végtelen, akkor ez nagyon súlyos problémákat felvet. A legsúlyosabb az, hogy - mivel végtelen - létezhet valahol egy ugyanilyen bolygó, ugyanilyen kinézettel, ugyanilyen emberekkel, vagyis hasonmásainkkal. Mert ezt megengedi a végtelen fogalma. Ez egészen hátborzongató.
Don Quijote kaladjai pedig számomra is döbbenetesek, a valóság és a képzelet világának összemosása egészen rendkívüli.
A fejlődés és hanyatlás mindig viszonylagos dolog. Itt a gazdasági válság példája is: fejlődni, fejlődni, növekedni, növekedni: aztán a lufi kipukkan.
A város meg hanyatlik a civilizáció és a technikai fejlődés ellenére. Igen, ez is furcsa.
Még egyszer köszönöm olvasol, s hogy írsz!!!
Gergő
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2009-02-24 22:51:55

Kedves Rozália!
Örülök, hogy Te még hiszel benne.
Üdv: Gergő
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2009-02-24 22:51:09

Bödön! Most is igzad van (mint mindig, basszus, ezt hogy csinálod?) Igen a személyes boldogság bárhol megteremhet. Efelől nincs kétségem, bár boldogabb lenne a világ, ha több kapaszkodója lenne az embernek.
Köszönöm, hogy írtál!
Gergő
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-02-24 09:31:00

Kedves Gergő!
Én hiszek a szellemi forradalomban, bár valószínű, hogy ami életünkben már nem következik be. Mégis úgy gondolom, csak ez az egyetlen esélye a túlélésnek, hogy a földet ne romboljuk kietlen pusztává.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8045
Időpont: 2009-02-24 08:41:16

Az emberiség számára nincs remény, nem vár rá boldogulás, sorsa egyre rosszabb, kilátástalanabb lesz. De ez nem áll az egyes emberre, aki, ha az élet úgy hozza (és meg van benne a spiritusz) megtalálja a boldogulását majd a kietlen hómezőkön is: egy jégkunyhót, egy elorzott halat és nőjének ölelését.
Üdvözlettel: én
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2009-02-23 21:32:55

Kedves Wolfom!
Majd egyszer írd meg légyszi! Ne is egyszer, hanem mondjuk holnap! :)
Köszi, Gergő
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2009-02-22 18:18:54

Kedves Panka!
Sokszor én is azt gondolom, hogy egy újabb világégésbe torkollik majd ez a folyamat, mert lehet, hogy az ember túl kevés arra, hogy lentről, fokozatosan és békésen alakítsa át a világot. Elegendő szközök hiányában minden kezdeményezés kudarcra van ítélve. Bár én nagyon bízom abban, hogy valmi majd "változik". Amíg a médiát nem a világ jobbítását előmozdító, az igazi kultúrát közkincsé tevő, értelmes, szociálisan érzékeny, szerető, de egyben az igazságot akaró emberek és társaságok irányítják, addig a szellemi nihilizmus totalitása folytatódik. Én itt kezdeném...
Köszönöm, hogy írtál!
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5363
Időpont: 2009-02-22 17:42:33

Kedves Gergő!
Érdekesen közelitetted meg a világlátásodat. Sok igazság van abban amit írtál. A végén próbálsz optimista lenni. Sajna én nem vagyok az. Szerintem itt nem lesz szellemi forradalom. A történelem azt mutatja, hogy rombolni kell, hogy újra építhessünk. sajnos az vérrel is jár. Persze nem akarom az ördögöt a falra festeni. Adja az Isten, hogy ne így legyen. Tetszett a gondolatmeneted és az egész írásod.
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

sankaszka bejegyzést írt a(z) A balatoni ház című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A betű cédája című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Miért hosszú a zsiráf nyaka? című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Őszi vers című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Itt voltak címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 38. fejezet című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 38. fejezet című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Itt van már az esküvő címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)