HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48384

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: NickFeltöltés dátuma: 2009-02-23

Bizonytalanság

Bizonytalanság


Egy öreg néni sétált kényelmesen az emberi tömeg sokaságában. Megfontoltan lépkedett, az egyik kezében fonott kosarat tartott. Szinte meggörbült a súlya alatt. Az imént lépett ki az üzletből ahol bevásárolt az elkövetkezendő téli napokra. Fázósan tűrte fel hosszú, zöld vászonkabátja gallérját, szeretett volna minél előbb odahaza lenni. Megszabadulni a súlyos tehertől és belehuppanni a kedvenc hintaszékébe, elbeszélgetni férjével. Már látta is maga előtt, ahogy a gőzölgő kávé felett elmélkednek a világ dolgairól, vagy csak némán örülnek egymásnak.
Hirtelen a sűrű sétálóutcáról egy elhagyatott kis utcára fordult. Az utat szegélyező falak olyan közel voltak, hogy ha kitárja két karját, mint madár a szárnyát, érinthette volna mindkét oldalon a falat. Némán lépdelt el egy aprócska kávéház előtt.
Odabent jóleső csend volt csak a pult előtti asztaltól hallatszott önfeledt kacagás. Két nő és egy férfi ült az asztalnál. Az asztal közepén hamutálcában három cigaretta várta, hogy beteljesüljön a sorsa. Kék füstjük vidáman szállt a mennyezett felé. Amikor elérték a mennyezetet tovasuhantak jobbra és balra is. Kiutat kerestek, de nem találtak.
A férfi telefonon beszélgetett. Egy hétvégi születésnapi parti előkészületeit vitatta meg a készüléken keresztül. A két hölgy egy noteszba mélyült. Fiatalbbik, barnahajú egy tompa hegyű ceruzával pipálta ki a vendégek névsorát.
A pincér unott képpel dőlt neki a pultnak. Várta, hogy újabb vendégek érkezzenek, rendeljenek, majd fizessenek. Várta, hogy megkapja a fizetését és azt, hogy elkölthesse. Unottan élte az életének eme sivár körforgását.
A nem dohányzó részben egy középkorú szakállas férfi olvasta a friss újságot. Előtte finom pohárban vörösen csillogott egy kitűnő évjáratú bor. Az úr nem gondolt semmire, jól érezte magát.
Sarokban egy fiatal pár ült. Kamaszok. A lány barnahajú szép szemű. Olyan, aki mellett a fiúk nem tudnak szó nélkül elmenni. A fiú szintén barnahajú volt, az arcán meglátszott, élni nehéz.
Kabátjukat felakasztották a mellettük álló fogasra, iskolatáskájuk a lábuk mellett hevert.
Bárki észrevette volna nincs minden rendben velük. Csak ők tudták, hogy semmi sincs rendben. Az aprócska kerek asztal felett közel hajoltak egymáshoz. Mégis volt valami tartózkodás közöttük, ami szinte félelmetesen távol tartotta őket egymástól.
- Mi lesz velünk? - kérdezte a fiú. Már számtalanszor feltette a lánynak ezt a kérdést, magának még annál is többször.
- Nem tudom. Nincs válaszom - felelete a lány.
- Ez nem lehet. Már másodszor történik ez velem.
Ordítani tudott volna dühében. Felugorni, felborítani ezt az asztalt, a székeket a falnak hajigálni, fogassal zúzni szét azt az ember nagyságú tükröt, amelyben látta a lány szép vállait, a háta közepéig érő barna haját és a saját arcát.
- Emlékszem mikor megláttalak - kezdte. - Az iskolában a Tanár úrral az egyik Szilvási könyvről beszélgettek...
- Bujkál a Hold.
- Igen arról. Letaglózott az a név. Szilvási. Azt hittem csak én olvasom az ő könyveit, na meg az a sok felnőtt. Arról álmodni sem mertem volna, hogy te is, egy ilyen lány is olvassa az ő könyveit.
- Az álmok néha valóra válnak.
- Nem. Az álmok teljesen sosem válnak valóra. Épp ez a szép bennük, az álmok legapróbb részleteik, amik a legszebbek mindig csak álmok maradnak. Te is csak álom maradsz számomra.
- Nem biztos.
- Nem? - fiú lehelte ezt az egy szót. Ebben volt minden reménye. Most ez a szó volt az egyetlen kapaszkodó az életében, ha ezt is elveszti, minden elveszik számára, amiben eddig hitt.
- Figyelj, hagyjuk az időre a dolgot. Sodródjunk az élettel, az majd idővel úgy is megmutatja mi a teendőnk.
- Én már egyszer pont ezt tettem, amit te most mondasz. Hagytam múlni az időt miközben nem tettem semmit, az élet pedig elsodorta tőlem azt, akit szerettem.
- De értsd meg, fogalmam sincs, mit csináljak... - kezdte volna a lány, de nem fejezhette be.
- Fogalmad sincs? Pedig egyszerű. Mit érzel?
- Nem tudom, ne kínoz!
- Hallani akarom!
- Olyan zavaros minden, annyira különböztök egymástól. Szinte ellentétjei vagytok egymásnak. A lehető legrosszabbkor léptél be az életemben. Vele most bizonytalan, hullámvölgyek sokasága...
- Talán ha máskor találkozunk nem fajul idáig ez a dolog.
- Megbántad, hogy elkezdődött? - kérdezte rá sem nézve a lány.
- Ugyan dehogy. Örülök, hogy része lettél az életemnek. Csak tudod, kikészít ez a bizonytalanság. El tudod képzelni, hogy ha te magad sem vagy tisztában az érzéseiddel, akkor én mit szenvedek. Nap minden órájában gondolok rád. És próbálom kitalálni, hogy mit érzel. Te is azt, amit én, vagy csak szédítesz. Gondolsz-e rám annyiszor, mint én te rád, vagy a gondolataid csak átsiklanak felettem. Mit érzel?
Óriási sóhaj hagyta el a lány száját. Megremeget az egész teste.
- Bizonytalanság...
A fiú csak biccentett. Egy pillanatra elfordította tekintetét és gondolatait a lány felől. Az életét nézte. Egy magas, vékony oszlopot látott a feketeségben. Rajta állt ő egyedül. Nem volt menekvés, akármerre fordult nem talált kapaszkodót. Csak az alatta hullámzó sötétséget. Az élete egy nagy bizonytalanság volt, az iskola, a családja, hisz most is kilométerekre van attól a helytől, amit otthonnak nevezett. Egy idegen városban, idegen emberek között, akik faarccal sétálnak el mellette nap, mint nap. Itt van ez a lány, akit talán szeretni is tudna, de szinte elérhetetlen távolságra van tőle. És ott a lelke legmélyén már régóta egy sötét dolog emészti, belülről amiről soha senkinek sem beszélt. Az egész léte bizonytalan.
- Válassz - szólt szinte fáradtan. És most mindennél jobban szerette volna megérinteni a lány kezét, amely az övétől csak pár centire feküdt az asztalon. Mégsem ért hozzá, félt, hogy ezzel mindent lerombol, ami eddig köztük volt.
- Nem tudok - a lány hangja már sírós volt.
- Biztass.
- Nem tudlak.
- Akkor küldj el. Küldj a francba a közeledből. Vágd hozzám, hogy menjek a pokolba és felejtselek el örökre. Hogy ne is keresselek, mondjak le rólad, felejtselek el. Még az is jobb, mint ez a szenvedés.
- Én is szenvedek. - Most a lány tett egy olyan mozdulatot mintha meg akarná fogni a fiú kezét. Várta a lány puha tapintását, szép ujjainak érintését. Biztatást várt, hogy magház ölelje a lányt, hogy megcsókolja. Mégsem történt semmi. A két kéz épp olyan messze volt egymástól, mint egy pillanattal ezelőtt.
Hosszú percek után szólalt meg a lány ismét.
- Tudod, mit hanyagoljuk a témát. - A kabátjáért nyúlt. Gyorsan felvette, majd a táska következett. - Most mennem kell.
- Mi lesz velünk?
A fiú ezt a mondatot suttogta miközben nézte, ahogy a lány szomorú mosollyal lassan lépkedett el az asztaltól. Most ő vár biztatást, gondolta a fiú. De nem szólt semmit.
Hagytam kisétálni a kávéházból. Hagytam kisétálni az életemből?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)