HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47934

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SuhanóFeltöltés dátuma: 2009-02-24

Bátorság

- A bátorság nem szükséges ahhoz, hogy szeressünk valakit. És most kérem... Igen?- meglepve nézett a magasba nyújtott kézre.
- Carlton professzor, bocsásson meg, de nem érthetek egyet önnel - jelentette ki nyugodtan, erélyesen a lány.
- Nahát, nahát. És meg is mert szólalni. Akkor halljuk, D. kisasszony, hogy mi készteti az ellenkezésre!- biccentett a tanár, és minden szem a lány felé fordult, aki a pad végén ült a szemináriumi teremben. Világosbarna hajú, zöld szemű teremtés volt, törékenynek tűnő. Összekulcsolta a kezeit a nyitott füzeten, hogy ne remegjenek, és komolyan nézett maga elé egy pillanatig, mielőtt belekezdett volna a mondandójába.
- Szerintem rettentő bátorság, vakmerőséggel határos elszántság kell ahhoz, hogy az ember szeretni tudjon, még akkor is, ha ez nem tudatosul benne. Gondoljunk bele: ha nem lenne bennünk bátorság, hogyan is mernénk újabb kapcsolatokba belevágni, amikor már oly sokszor szilánkosra törték a szívünket? Ahhoz is merészség kell, hogy összeszedjük a fájó, szúró darabkákat, és aprólékos munkával újra egésszé változtassuk őket. Rengeteg bátorságra van szükség, amikor a tört, ragasztott, madzaggal szétesés ellen körbekötött szívünket ismét felemeljük, és valaki más kezébe tesszük.. hiszen bármelyik pillanatban összeroppanthatja! És akkor megint ott állunk a roncsok között, úgy érezzük nincs remény, kiúttalan ez a bolyongás és fölösleges minden igyekezet. De mégis, elszántan, bátran felszegjük a fejünket, hogy újra szembenézzünk a Sorssal és kihívjuk magunk ellen. Emberek vagyunk, a reménykedés bajnokai. Hitünk, ha kimondatlanul is, de sziklaszilárd, és még a legpesszimistábbnak is ott lapul a lelke legmélyén valami kiolthatatlan vágyakozás, parányi reménysugár... Persze az a jó, ha a szükséges bátorság nem tudatos, sőt! Ösztönösen éreznünk kell, hogy van bennünk erő, hogy képesek vagyunk rá, és nem szabad azon gondolkoznunk, vajon érdemes-e mernünk, rongyos szívünket újrafoltoznunk. A bizonytalanságnak helye nincs! Elmondom én, hogy szerintem érdemes. Ezerszer, milliószor is. Nem azért, mert szeretek szenvedni, éppen ellenkezőleg: mert szeretek boldog lenni. És egyetlen röpke, mámorboldog percért szívesen fizetnék százezer kínnal. Próbálom soha nem elfelejteni ezt, hogy amikor rám tör a kétségbeesés, és mindenkivel csak sajnáltatnám magamat, akkor visszatartson a gondolat: hiszen fölösleges, mert boldog voltam! Boldog vagyok- felpillantott, egyenesen a tanárra, és elhallgatott. Néma csöndben ültek körülötte, papír nem zizzent, cipő nem csosszant, még a levegőt is hallhatatlan halkan vették.
- Taníts meg engem is erre a boldogságra- fordult hátra hirtelen az előtte ülő fiú, megfogta a lány kezét, gyengéden és szeretettel. Egymásra néztek, és felragyogó mosolyukban valami ősi titok fénylett.
- Szép. Jeles- szólalt meg a tanár, és a fejét megcsóválva visszafordult a táblához. - Fiatalság, bolondság- dünnyögte magának, és arra gondolt, hogy levelet kéne írnia annak a rég elveszett lánynak, akivel egykor, vigyázatlan, felelőtlen ifjakként összetörték egymás szívét. Keze a kréta felé indult, a csoport csak a tábla csikorgására eszmélt föl.

" A szerelemhez több bátorság kell, mint megvívni a thermopülai csatát"

2009. február. Csak egy szösszenet

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Lantos Tímea
Regisztrált:
2008-01-05
Összes értékelés:
141
Időpont: 2009-06-15 11:14:34

Szép, friss, tiszta gondolaktok.Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-02-27 14:22:31

Ez egy remek szösszenet, úgy ahogy van. Elgondolkodtató, remek stílusú írás. Gratulálok, jó volt olvasni!
"Emberek vagyunk, a reménykedés bajnokai." - Ezt a mondatot külön köszönön.
Üdv: S.
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2009-02-25 11:40:42

Szia!
Remek gondolatok, szép stílus, jó befejezés... Nem is kell más! Örülök, hogy olvashattalak!

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Mithras kéje című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mithras kéje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fönn a hegyen című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Fönn a hegyen című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel A lelkiismeret címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel A lelkiismeret címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel A lelkiismeret címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel A lelkiismeret címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A pálinka című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Idő nincs... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egyperces olvasónapló című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Egyperces olvasónapló című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) tavaszgyermek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)