Mint az már kezd jó szokássá válni, néhány nappal ezelőtt ismét kopogtatott ajtómon a postás egy csomaggal. A borítékot kinyitva két könyvet vehettem kezembe Francistól, melynek egyike a Hóhér volt. Ízléses keményfedeles kötése még akkor is olvasni csalt, ha a fedlapon nem éppen szívet melengető kép fogadott. Egy villamosszék vezérlőkarja. A történet főhőse Young, az élet peremére szorult hétköznapi ember tele vágyakkal és tele belenyugvással. Olyan ő, mint egy elszáradt levél kit felkap a szél, s sodorja az élet felett. Fiatal kora ellenére megjárt már egynéhány munkahelyet: pástétomot kóstolt egy húsüzemben, volt ő bokszoló és végül börtöntakarítóvá avanzsált. Szerették a rabok, mert lehetett beszélgetni, s a körlet is ragyogott, ha ő volt szolgálatban. Egy napon hívatta az igazgató és nekiszegezte a kérdést, hogy elvállalna-e egy másik pozíciót a börtön berkein belül. Az addigi hóhér ugyanis jobblétre szenderült, s kell valaki, ki elvégzi eme munkát. Igent mondott az akkor már házasember ki nem élt épp boldog házasságban, úgy fogalmazhatnék talán, hogy nem együtt élt a feleségével, hanem egymás mellett éltek. (a sors fintora, hogy nem kellett ahhoz sok idő, hogy az ara lelépjen az örökösen csak helyeslő Youngtól egy dúsgazdag piperkőccel) Tulajdonképpen még örült is neki, szabad lett. Kinevezése után naponta tette a dolgát, míg egyszer csak bele nem nézett egy igéző szempárba......vajon meg tudja-e húzni a kart?

A Hóhér egy igazán jó novella tele érzelmi túlfűtöttséggel, mely elénk vetíti teljes mértékben hősünk aktuális lelki állapotát. Mindenképpen olvasásra ajánlom mindenkinek, a Francis könyvek egyik legújabb illusztrált kötetét, mert nem gondolnám, hogy bárki is megbánja.

"Hóhérok vagyunk mind, hisz mindennap megölünk magunkban valakit azért, hogy másnap valakire rásüthessen a kelő nap sugara "

Ha többet szeretne megtudni a könyvről, kérem, vegye fel a kapcsolatot a szerzővel a franciswscott@gmail.com e-mail címen