Néha szomorú, és néha vidám.
Forró csókot ad, ha szomjas a szám.
Néha könnyezik és néha nevet.
Szeretné, hogy mindig vele legyek.

Néha csacsog, néha pedig hallgat.
Sokszor nem tudom mit is akarhat.
Néha komoly néha pedig játszik;
Két szép szemében pajkosság látszik.

Néha büntet, de néha simogat.
Megveti nékem puha ágyamat.
Néha fáradt, de néha eleven.
Olykor arcára húzza tenyerem.

Néha nehéz vele az életem,
Mégis neki szól e-kis énekem.
Mert tudom azt, hogy ha Ő nem volna,
Minden virágom le a porba hullna.

Ezért szeretem és dédelgetem.
Ameddig élek csak Őt keresem.
És ha megkérded tőlem, hogy ki Ő?
Azt válaszolom: a Nő.. a Nő.. a Nő...