HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44928

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-03-02

A lajtorja 24.

1. Békesség földön az embernek (Második Könyv, folytatás)


Micsoda csoda volt az, az utazás, azt el se lehet mondani! Dósa Jenő édesdeden szundított, míg a vonat el nem érte a Balaton-partot: neki nagyon korán kellett aznap kelnie. De ott felébredt, és rácsodálkozott a tájra. Magas töltésen száguldott a hosszú szerelvény, füstös mozdony húzta elől, látta a kanyarban egy helyütt a fekete vasszörnyet. Lenn a mélyben hűs fenyőligetek között ritkásan apró üdülőházak tűntek fel, a kertekben gyerekek labdáztak, hintáztak, homokoztak. Minden csak egy villanás volt. Mintha mozgókép-színház elfutó jelenetei lennének, vagy álomképek. Ami viszont mozdulatlan volt a mélyben, az maga a tó volt, a hatalmas, párába vesző, halványkék víztükör a fák között. Jenő úr látta egyszer már erre utaztában a Balatont, de az egy másik Balaton volt, szürke, viharos, fehér hullámtarajokkal a tetején. A túlpart, ami most nem látszódik, közel volt, sötét tónusú haragos hegyek állták el a tekintet útját, s az ég is sötét és habos volt. Most kék, szelíd, csendes és végtelen a tó.
-Ilyen lesz vajon a tenger is? Ennyire kék? -kérdezte magától, míg a vonat ragadta tova. Evett aztán a hazaiból, ivott egy kis borocskát a szalonnára és a kolbászra, majd visszacsomagolta az elemózsiát a kosárkába, amit Nyanyus adott volt vele. A tó jobb kéz felől váltig kitartott, nem akaródzott neki elfogyni. Jenő úr nem tudta levenni a szemét róla, hogy is lett volna képes otthagyni annyi látnivalót? A nádas szélén ringó kicsi csónakot benne a nagybajuszú horgásszal, vagy a fehér hasú propelert, ami messze benn a mélyben, mintha egyhelyben állna, hasztalan erőfeszítéssel veselkedve a feladatnak, hogy a végtelent leküzdje?! A töltés széléig benyúló, nádas-szegélyezte öblöt a stéggel és a ladikokkal?! A pázsitig kifutó apró hullámokat?! Az embert, aki két lovat fürdetett egy alacsony, sárga homokkal borított szűk fövenyes részen, az ökröket a szekérrel egy átjáróban, a gazdag villák sorát a parton, s a halászok nádtetős, szegényes házait a sínek másik oldalán, a strandot, hol színes napernyők alatt nyugágyakban hölgyek és urak napfürdőztek furcsa, kacagásra ingerlő, csíkos fürdőtrikóikban?! Hanyatlott már a nap lefele, korongja egyre nagyobb, egyre pirosabb lett. Előbújt az addig rejtve utazó túlsó part, de csak halvány árnyalata volt a kéknek, a barnának és a szürkének. A vízen millió apró, csillogó fodor táncolt, -így búcsúzott el az utazótól a tó.
A táj élénk színei lassan belecsúsztak a lehulló alkonyatba, majd a színek teljesen eltűntek, átadták helyüket a házak, a fák, a tereptárgyak sötétszürke halmainak. És egyszerrecsak, mintha tündér érintette volna varázspálcával az éjszaka világát, kigyúltak a lámpások apró pislogó fénypontjai. Igazából nem egyszerre történt mindez, de Dósa úr így élte át elbóbiskálva, majd felébredve ismét. Átrohantak valami nagy folyó dübörgő vashídján. A mélyben, felsejlő partjai között a feketénél is feketébb volt a víz. Csak onnan lehetett tudni, hogy ott van, hogy ahol volt, ott a környezeténél is feketébb volt. Aztán már Horvátország lapos vidékein rohant a vonat, elől messze a szikraözönt árasztó, köpködő mozdonnyal. Zágrábban hosszú ideig vesztegeltek. A gépezet feneketlen gyomrát, míg a vonat a peron mellett várakozott teletöltötték szénnel és vízzel. Igen, egyiket eszi, a másikat issza majd a további hosszú úton le egészen a tengerpartig. Vajon milyen lesz a tenger? -kérdezte magában Dósa Jenő ezredszerre, amikor felriadt az edények csörömpölésére, amiket az egyenruhás vasúti személyzet egy targonca tetején az étkezőkocsi felé gurított. Aludt aztán megint. Feje félrebillent az első osztály plüs ülésének lejtős meredélyén, hosszú lábait a szemben lévő ülés alá nyújtotta. Egyedül ült a kupéban, csábító volt a lehetőség, hogy cipőjét lerúgva végignyúljon az ülésen, megtartóztatta azonban magát, méltatlannak tartotta volna az ülő testhelyzet felcserélét a fekvő testhelyzetre. Ha valaki benyitna, mit szólna hozzá? Aludt és álmodott mindenféléről. Az egyik álmára visszaemlékezett később. Talán azért nem felejtette el, mint a többit, mert az az álom a tengerparton játszódott. Nagy társasággal egy elegáns szálló előcsarnokában álldogált. Az ott lévők ismerősök, barátok voltak, de utólag nem tudta megmondani kicsodák. Volt ott egy fiatal hölgy is, és ő, a fiatal hölggyel kissé arrébb állt a többiektől. Nyugtalanító volt, hogy nem tudta, a nő a felesége, Teréz asszony-e, vagy valaki más, akit nagyon is jól ismer? A lány feltűnően szép volt, nyúlánk, elegáns jelenség, minőt csak mozgóképszinházban lát az ember. Beszélgettek. Nagyon jó volt azzal a lánnyal beszélgetni, s egyben nagyon nyugtalanító is, mert hiszen nem tudta, hogy a felesége-e, vagy nem-e? Mintha előtte haragban, viszályban lettek volna, de akkor ott, a szálló előcsarnokában kibékültek, ebben biztos volt.
A lány nevetett, belekarolt Dósa Jenőbe. Menjünk ki a tengerpartra, mondta nevetve. Még soha nem láttam a tengert. Annyira vágyom látni.
Átmentek a forgóajtón. Volt ott szemben egy töltés, vagy dombocska, azt megmászva, a túloldalon le lehetett jutni a tengerpartra. Felmásztak rá, leereszkedtek a túloldalon, és megpillantották a tengert. Ilyen keskeny? -csodálkozott az álombeli lány. A szemük előtt ugyanis egy korlát széles szalagja húzódott, a szalag alatt a vizet, fölötte az eget lehetett látni, s aki nézte a vizet a szalag alatt, azt hihette érzékcsalódás folytán, hogy ott van vége a tengernek. Állj lábújhegyre, mondta Jenő úr a lánynak, és nézz át a korlát felett, mert itt előtted egy korlát van, nem vetted észre? Fura volt, hogy tegezte a lányt. A feleségét soha nem tegezte. Akkor most Teréz volt-e a lány, vagy nem ő volt? -töprenkedett később.
A lány lábújhegyre állt, átnézett a korlát felett és meglátta a tenger valódi szélességét, ami a horizintig tartott.
Ah, mondta a lány.
Letelepedtek a homokba. Bizalmas testközelben üldögéltek, s nézték a tenger vizét, melynek kéksége nem hasonlított semmiféle kékséghez, amit addig ismertek. Jenő átkarolta a lány vállát, a lány Jenő vállára hajtotta a fejét. Jenő lehajolt hozzá, s ajkaik érintették egymást. Nyugtalanító álom volt. Símogatta a lányt. Olyan helyeken símogatta, ezt nem illene elmondanom, Dósa Jenő is röstelkedve gondolt vissza rá később, ahol tisztességes ember csak a feleségét símogatja, a feleségét is csak akkor, ha intím kettesben vannak. Egyszerre csak, ahogy ezek a dolgok folytak, egy kis sportrepülőgép repült el felettük alacsonyan. A gép hirtelen leadta az orrát, s a hátuk mögött belezuhant a házak közzé és felrobbant. És, mintha a házak a pesti Rákóczi út környéki utcák házai lettek volna! Még szörnyülködni sem maradt idejük, jött egy másik kis gép, és az is lezuhant. Az még közelebb esett le oda hozzájuk, egyenesen a templom mögé. Ráesett az autómobilokra, amelyek ott parkíroztak, de nem robbant fel, csak a hátára fordult, a propeller úgy vonszolta tovább. A gép vázába alul, illetve most, hogy a gép fölfordult, most már felül, mint három fekete kapálózó csúnya nagy bogár, három alak kapaszkodott. Eltűntek előlük, nagy recsegést, ropogást, jajgatást hagyva maguk mögött. A lány ekkor eltolta Jenő úr kezét. Arca piros volt, mint a pipacs. Nem lenne szabad, mondta. Nagyon megharagítottál. Felállt, és hátra se nézve elindult vissza a szállodába. Majdnem futott, Dósa Jenő alig bírt mögötte maradni. Az előcsarnokban érte utól a lányt. Ne haragudj, kérlelte. Csak azt az egyet kérem, hogy ígérd meg, hogy nem haragszol rám. Aztán...nem volt tovább semmi azután. Az álomképek szétfoszlottak a nélkül, hogy kiderült volna Teréz asszony volt-e az az ifjú lány, vagy sem?
Dósa Jenő kinyitotta a szemét. Nappal volt. Fehér köhegyek között rohant a vonat. Amerre nézett, nem látott mást, mint sziklát. Viadukton zakatoltak át, lenn a mélyben, sziklaágyban erecske kanyargott. A hegyek körös-körül olyan magasak voltak, hogy nem lehetett fellátni a tetejükre. Berohantak egy alagútba, percekig nem látott semmit, aztán kiértek a napsütésre a hegy másik oldalán, de ott újabb hegyek, s újabb völgyek tűntek fel. -Honnan az Isten csudájából hordtak ide ennyi követ, -csodálkozott Dósa Jenő, és azután azon csodálkozott még jobban, hogy vannak-e errefelé falvak, városok, és, ha vannak, hogyan élnek meg az emberek ebben a világban, ahol kő terem csak kő hátán.
Elmesélni sok lenne, hány alagúton, hány viadukton, hány folyón és patakon száguldottak át. A hegyek mögött újabb hegyek voltak, s azok még fehérebbek voltak, mint az előzőek, s még több volt rajtuk a kő. Végtére is elfogytak a hegyek. Nem lehett előre tudni. Kiértek egy alagútból, és az alagút túloldalán a mélyben csodák csodájára széles síkság húzódott. A síkság peremén valahol nagyon messze elől, jobb kéz felől egy nagyváros látképe bontakozott ki. S a nagyváros mögött, uramfia, ott terpeszkedett a semmi, a végtelen.
Áttetsző, légnemű valami volt a semmi, színtelen, mint a levegő. De furamód legtávolabb, ahol az ég ezzel a színtelen semmivel összeért, csillámló fények futkárosztak a felszínén.
Dósa Jenő hosszan bámulta a vonat-ablakból feltáruló látképet. S egyszerre, csak rájött, mi az ott elől. A tengert látta! És a fények a horizont alatt a kora reggeli nap játszadozó sugarai voltak!

(Folytatása következik)

családregény

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2009-03-04 08:15:32

Nagyon érdekes és szép lehet a herbáriumod Eszti! Én is gyűjtöttem az Agráron. Egy nyári gyakorlaton az egyik srác meg akarta viccelni a tanárt, leszaggatta a pásztortáska (capsula bursa pastoris) apró táskáit, úgy vitte oda, felismeri-e szerencsétlen flótás. Ha láttál volna sértődött embert! Elfutotta a pulykaméreg erre a csúf merényre. A srác meg aztán szívott a vizsgán! Köszi a beszámolót: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-03-03 09:50:58

Eddig az idén kisebb kirándulásokra futotta, túlnyomórészt a kőszegi hegyekbe, Hétforrás, Vöröskereszt stb. Az utóbbi időben kicsit gyengélkedem (influenza), de ha jön a tavasz, szeretnék sokat túrázni. Nagyon szeretem a növényeket, kb. húsz éve gyűjtöm is, már komoly herbáriumom van. Természetesen feltüntetem a magyar név mellett a latin nevet, családot és a gyűjtés helyét is. Az utóbbi időben azonban a természetvédelem jegyében inkább fényképet készítek róluk. Persze kaszálókon, ahol amúgy is lekaszálnák, ott begyűjtöm.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2009-03-03 09:25:20

Eszti, tündér vagy, hogy ilyen szépeket írsz erről az epizódról! Szoktál utazni gyakran? Merre jártál mostanában? És hová készülsz? Hová tervezed a következő kirándulást?
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-03-03 09:19:10

Szia!
Annyira érzékletesen írtad le az utazást, hogy kedvet kaptam hozzá, akár a Balatonra, akár a tengerpartra való kiruccanáshoz. Imádok utazni! Dósa Jenővel együtt ültem a vonaton, én is azt láttam és álmodtam, amit ő. Nagyon jó!!!!
Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2009-03-03 09:09:23

Á, kedves Írótársam! Aranyos vagy, hogy bekukkantottál, és elolvastad ezt az epizódot. Köszönön kérdésedet hogylétemre vonatkozólag, és a belső postán válaszolok rá!
Szia: én
Alkotó
Blason
Regisztrált:
2009-01-14
Összes értékelés:
105
Időpont: 2009-03-02 22:45:10

jó lett! örömmel olvastam
Mizu veled?

Írótársad Blason

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Visszatérés címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)