HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48873

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: SajnosNemFeltöltés dátuma: 2009-03-02

A pokol - első ének

ELSŐ ÉNEK

Félúthoz értem gyarló életemben
és most körbevesz a sűrű, mély vadon,
az igaz útról én is letévedtem;

- Jaj! - e borzalomról nehéz vallanom.
Hol mindig sötét, szürke félhomály van,
félelem bont rügyet fent a gallyakon;

Nincs nagyobb kín, csak a másik halálban.
Most elmesélem, mit rejt a rengeteg,
s a csudákat is, miket aztán láttam.

Ó! Hát rossz ösvényre tértem - meglehet,
mert az ifjonti szív tesz sok bolondot,
így tudatlan bűnnek adtam lelkemet.

Egy hegyhez értem - már ritkult a lomb ott,
s a völgy fölött véget ért a vadregény,
minek mélyén a szívem úgy szorongott.

Fent a csúcson megcsillant a csába fény,
s égi testbe öltözött a hegygerinc
- rajta út vezet, csapássá vált erény -.

Már kevéssé éreztem a sajga kínt,
mert eleddig bénított a rettenet,
és a roppant éjek súlya odakint.

Mint akit a jeges tajték partra vet,
s fázva, félve, fuldokolva visszanéz
a nyílt tengerre, mi majdhogy veszte lett,

űzött lelkem emígyen volt látni kész
az eddig megtett szörnyű utat, amin
emberként csak úgy járhatsz, ha halni mész.

Ahogy megpihentek fáradt tagjaim
indultam a hegynek - szinte átkarolt,
hátsóbb lábam húzta lejtő súlyait.

Rögtön ott egy párduc termett; fürge volt
és könnyűléptű - furcsa macska-féle:
szőrén száz makula a megannyi folt.

Nem tágított, léptem is megkisérte,
utamba állt, csaknem visszafordított
rút vadonba, ág-bogas sűrűségbe.

Majd a hajnal meghasadt és íme ott
a Nap, s vele akolnyi csillag kelt fel;
hű társak voltak, mikor megmozdított

Isten ezer csodát a szeretettel -
így volt okom remélni jó szerencsét,
s - hittem - a tavaszi mámor volt a jel,

hogy legyőzhessem azt a tarka bestét,
de a reményt el kellett - jaj! - vesztenem:
a semmiből egy oroszlán tűnt fel épp.

Jött dühödten, hetykén - bizton ellenem,
félelmes volt, hogy felszegte vad fejét,
zengett a lég, úgy üvöltött éhesen.

S jött egy farkas - láttam: céda kéjben ég;
- göthödt szuka minden vágytól remegett -
romlásba dőlt miatta már annyi nép.

Oh! Szorongás markolta meg szívemet;
úgy éreztem az ordas pillanatban,
a gerincre feljutnom már nem lehet.

Mint kinek álmai közt csak arany van,
csilla kincs, s egy percben mindent elveszít,
majd sír, veszékel - szíve megszakadtan;

e fránya dög keserített éppen így,
s hátráltam én - közelített lépre lép -
oda, hol a kusza burján fényt csitít.

Aztán mikor zuhantam - ó! várt a mély -
egy alak tűnt fel, mintha árnyék volna,
és hangja a hallgatástól gyenge még.

És ahogy körbevette őt a róna
'Miserere!' - kiáltottam ím oda,
'Bárki vagy te - árny vagy ember!' - s így szóla:

'Nem árny és nem vagyok ember se, noha
egykor az voltam. Lombárd volt két szülém,
s Mantóva volt az otthonuk, ahova

sub Julio megszülettem, s éltem én
alatta egy kevést. Szolgáltam Rómát
Augustusszal, s a sok rossz istenét.

Poéta voltam s mindég égi nótát
zengtem Anchises fiáról - s mert dőre
Iljon lángolt - Trójából hogy futott át.

Ó! Mért vágysz a vad, sötét erdőbe be? -
hisz téged vár a csúcs, ott fent a hegyen;
boldogságod fő oka, eredője.'

'Vergilius? Ki kút voltál, csermelyem -
benned láttam a szavak mágiáját';
válaszoltam tisztelettől félszegen.

'Költőm, kit a büszkeség fénye jár át -
segíts a buzgalmamért! - én ismerem
betéve kezed minden irományát.

Legkedvesebb szerzőm vagy, a mesterem,
kitől a szép stílust tanultam; még a
becsületet is megszerezted nekem.

Nézd a vadat! - fertelmes, rusnya céda.
Te bölcs! - kérlek, ijessz e galád dögre,
ments meg! Még fülemben dobog a véna.'

'Tenéked más út lett ma kijelölve' -
így vígasztalt, s csak sírtam, keseregtem.
'Ne marasztaljon a sötétség völgye,

mert e dög - mitől könnyed megeredten -
útját szegné annak, ki erre járna,
és ölné meg azt gyilkos küzdelmekben;

És oly gonoszul álnok falka pára,
gyötri éhség, bár már mindent megevett,
és sohsem lakik jól sóvárgó vágya.

Majd még sok állattal buján enyeleg,
s teszi újra, újra - míg jön az agár,
hogy majd rettentő halállal verje meg.

Mert ő aranyat és földet nem zabál,
étke a szeretet, bölcsesség, erény,
s hona lesz rongytól a nemezig akár.

Itáliának oly üdvös lesz e lény,
Euryalus, Turnus, Nisus halált
őérte halt, úgyszint Camilla szegény.

Mert ő űzi minden városokon át
le a setétlő poklába egészen,
honnan irígység szabadította ránk.

Így érdeked szerint való - úgy vélem -,
hogy kövess engem, s a vezetőd leszék
az örökkévaló helyen. Jer vélem

s hallod majd, lesz itt sok sírám, jajveszék,
s majd látod kínjait régmúlt lelkeknek,
kik üvöltnek - jaj! - a másik halálért;

És látod majd, kik örömmel szenvednek
égve tűzben - a szabadulást várva,
hogy térjenek meg a boldog sereghez.

Ha pedig szíved fel, hozzájuk vágyna -
társad lesz egy asszony, ki nemesb nálam,
majd - én eltávozván - útad vigyázza:

és, mert a császár - fent a magasságban -,
ó! amiért szembeszálltam ővele,
tiltá, hogy városába tegyem lábam.

A kozmosz ura - s e város székhelye,
és trónja lábai az égig érnek;
- boldogok, kiket magához engede.'

Aztán így szólottam: 'Költőm - oh! - kérlek,
az Istenre - kit te nem ismerhettél -
a rossztól, és a legrosszabbtól védj meg,

és vezess oda, amit említettél,
hogy majd Szent Péter kapuját láthassam
és kiket szavad oly búsnak megítélt.'

Ő elindult és én követtem lassan.

1308., 2008.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-08-27
Összes értékelés:
418
Időpont: 2010-01-28 22:12:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gyönyörű ez a fordítás.
Nagyszerű munka, amihez gratulálok,
nem kis idő ezt fordítani, értelmezni és megverselni!
Nagy elismerésem!
Üdv: fátyolfelhő
Szenior tag
Regisztrált:
2006-03-22
Összes értékelés:
359
Időpont: 2009-03-03 10:26:40

nem bántottál meg... köszönöm mégegyszer.

Nem lehet a babits-fordítást alapul venni... néhol ugyan nagyon szép megoldásai vannak, viszont gyakran eltér az eredetitől... ráadásul olyan helyeken, ahol fontos lenne megőrizni a költői szándékot.
Már a harmadik tercinában Babits "csak" halálról beszél, pediglen ott a második halálról - a lélek haláláról van szó. Aztán ott a jövendölés, a prófécia az agár eljöveteléről. Namost ezeknek a próféciáknak volt egy formája, egy egyfajta ráolvasás-jellegű ismétlés. Ez nálam megvan ("Mert ő...", "hallod majd...", "majd látod...", "látod majd..."), Babitsnál viszont veszik... arról nem is beszélve, hogy a "nemez"-t ő "Feltro"-nak írta, ami így helységnév - ez a legvalószínűtlenebb értelmezés... de folytathatnám.
Alkotó
Braunel
Regisztrált:
2005-09-23
Összes értékelés:
239
Időpont: 2009-03-03 06:43:22

Bocs. Nem akartalak megbántani.
Nem tudtam, hogy eredeti fordítás.
Így még inkább gratulálok!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-03-22
Összes értékelés:
359
Időpont: 2009-03-02 18:29:39

mellékesen a babitsi fordítás nem túl jó...:/
Szenior tag
Regisztrált:
2006-03-22
Összes értékelés:
359
Időpont: 2009-03-02 18:26:49

köszönöm, de nem átírtam... nem a babitsi fordításból dolgozom... jobban mondva dolgozunk, mert barátom Sárossy Péter fordítja olaszból (s utánajár a mögöttes jelentéseknek), majd együtt értelmezzük és én megverselem.

az eredeti nem nehézkes, a mai olasz ember szinte ugyanúgy érti a szavakat, mint ahogy akkor értették.

mégegyszer köszönöm.
Alkotó
Braunel
Regisztrált:
2005-09-23
Összes értékelés:
239
Időpont: 2009-03-02 18:19:48

Hát ezt jól átírtad.
Csak aki megpróbált már terzinában írni, értheti meg, milyen sok munka van ebben.
Összehasonlítottam az eredetivel. Tetszett, ahogy a régies szavakat átírtad, úgy, hogy a mai ember számára érthetőbb legyen.
Nekem bejött. Gratulálok.
Várom a folytatást.

Üdv: Barna
Szenior tag
Regisztrált:
2006-03-22
Összes értékelés:
359
Időpont: 2009-03-02 18:04:42

köszönöm barackvirág!

folytatom majd... pár évig fogom írogani:)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-03-22
Összes értékelés:
359
Időpont: 2009-03-02 18:03:40

ugye nem kell mondanom, hogy ez Dante Isteni Színjáték c. művének (jobban mondva annak is az első énekének) fordítása.

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel G. W. Burmann: Gyermekség címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Szokás címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Melankolikus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt a nyár címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)