HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46819

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2009-03-04

Hiányozni fogsz!

- Szóval, elhagysz!- hangzott el a megfellebbezhetetlen vád.
Peter merengve állt a boltíves árkád alatt. Gondterhelten tépdeste szakállát, bár tudta, barátnőjét szörnyen idegesíti ezzel a rossz szokásával.
- Nem hagylak el, csak elutazom néhány hónapra. Értsd meg, életem nagy lehetősége ez az ösztöndíj. Mindig is arra vágytam, hogy egyszer eljussak a Harvardra. Most, hogy megnyertem a pályázatot, úgy érzem, ez gyerekkori álmaim beteljesülése.
Barbara néhány lépést tett hátrafelé, mintha érzékeltetni akarná, hogy az eltávolodás kettejük között máris elkezdődött. Olyan szépen eltervezte a nyarukat. Fejében már mindent elrendezett, a legapróbb részletek is készen álltak. Az esti séták a lemenő nap fényénél, a hétvégi strandolások a környező tavakban, néha egy szabadtéri koncert, ez a tudat segítette átvészelni a hétköznapok taposómalmát. És mikor mindez a megvalósulás küszöbére érkezett, akkor Peter közölte, hogy az Egyesült Államokba utazik.
- Szörnyen hiányzol majd- tört ki a lányból a kétségbeesés.
- Tudom - válaszolta Peter -, te is hiányozni fogsz, de a szakmai előmenetelemen nagyot lendítene a Harvardon szerzett tapasztalat.
Amikor meglátta a nevét az interneten a nyertesek között, kimondhatatlan boldogság kerítette hatalmába. Képtelen volt egy helyben maradni, az izgatottságtól fel-alá járkált néhány négyzetméteres szobájában. A következő gondolata Barbara felé szállt. Elsőként vele akarta közölni a csodálatos hírt. Kedvese kétségbeesését látva azonban hirtelen meglegyintette a csalódás szele. Szerette volna, ha Barbara legalább egy icipicikét örül, de a lány az együttérzés semmi jelét nem mutatta.
- Ha neked fontos a karriered, akkor csak menj- mondta Barbara hidegen.
- Meglátod, gyorsan elmúlik az a három hónap- próbálta vigasztalni a fiú.
A lány nem válaszolt. Már teljesen kilépett az árkád alól. Az erős júniusi nap a szemébe tűzött. Hunyorogva kereste napszemüvegét ridiküljében, de nem találta. Bosszúsan csapta össze táskája zárját.
- Nem ülünk be valahová?- kérdezte a fiú.
- Nem- felelte Barbara. - Nincs kedvem ünnepelni. Azért lelkendezzek, hogy nélküled kell a nyarat eltöltenem?
Bármily fájó, hogy egy röpke időre szerelmük csak távoli gondolatként érintkezhet lelkük rejtett zugaival, a fiú erre az árulásra megtorpant. Ő teljes szívéből örült Barbara sikereinek, sőt talán még jobban, mint kedvese. Amióta magára eszmélt, mindig is pszichológusnak készült. Hallatlanul izgalmasnak érezte az emberi viselkedés mozgatórugóinak feltárását, az elme titkai valami megmagyarázhatatlan borzongással töltötték el. Az egyetemet kitüntetéssel végezte, majd megpályázta az amerikai nyári tanfolyamot. Szakmai szempontból vette vizsgálat alá Barbarát, és szomorúan vonta le a következtetést, hogy a lány csupa önzésből nem engedi el. Ahogy továbbfűzte gondolatait, felmerült benne a kétely. Vajon nem ő maga-e az önző, hiszen Barbara végigküzdötte mellette a szigorlatok és a záróvizsga monoton heteit, amikor egész nap a könyveibe temetkezett, és csak telefonon érintkezhettek, de akkor is a következő tétel megoldása járt a fejében. Barbara zokszó nélkül vette tudomásul ezt az állapotot, szeme előtt az együtt eltöltendő nyár vigaszával.

A nap égi útján egyre magasabbra hágott, sovány kóbor kutya keresett táplálékot a gyorsétterem felborított kukái mellett. Kilátszó bordái átdöfték sebes testét. Mohón vetette rá magát egy papírpohárra, hogy az alján megbúvó néhány cseppel szomját csillapítsa. Barbara megsajnálta. A kánikulai napokon mindig hordott magánál ásványvizet. Egy kicsit a tenyerébe öntött, és a kutya felé kínálta. Az állat először bizalmatlanul nézegette, majd a szomjúsága győzött. Rigók hűsöltek a juharfa lombjai között, izgatott csiviteléssel cseréltek helyet egymással. Ekkor Barbara elszégyellte magát. Rettenetesen egoistán viselkedett, csak arra gondolt, hogy egyedül lesz egész nyáron, az el sem hatolt a tudatáig, hogy Peter mekkora sikert ért el. Több ezren pályáztak erre a kurzusra, és csak tíz embert választottak ki. Ez akkora lehetőség, amit nem szabad kihagyni.
- Peter- szólalt meg bűntudatosan- mondani akarok valamit...
- Nem- szakította félbe a fiú-, először hallgass meg engem! Szeretlek, és a kedvedért maradok. Nem akarom, hogy itthon szomorkodj egyedül.
Barbara torkát sírás fojtogatta:
- Én is szeretlek, azért azt szeretném, hogy elmenj. Ott rengeteget tanulhatsz, és majd utána mindent elmesélsz.
Peter átölelte a lányt:
- Valóban ezt akarod?
- Igen- felelte határozottan Barbara. - Az igazat megvallva, nagyon rossz lesz nélküled, de még rosszabb lenne, ha szenvedni látnálak, mert életed nagyszerű lehetőségét szalasztottad el.
- Te olyan jó vagy- suttogta Peter, aki maga is meghatódott.
Kéz a kézben elindultak a forró utcán. Nyomukban apró kopogás hallatszott.
- Ó, te kis drága, hát mit szeretnél?- fordult hátra a lány. A kutya nyüszítve bújt oda hozzá.
- Magammal viszem- döntötte el Barbara. - Ő is olyan magányos, mint amilyen én leszek nélküled, de ketten már le tudjuk győzni félelmeinket.
- Mit szól majd anyád?- kérdezte Peter.
- Azt nem tudom, de megtartom Borzast, bármi áron. Mert Borzas a neve, tudod? Olyan aranyos azzal a borzas fejével.
Immár hármasban folytatták útjukat az aranyló napfényben. Az egymás szemében elmerülő fiatal pár, és a sok hányattatás után révbe ért kiskutya.





Mese felnőtteknek

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-05-13 11:24:14

Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Citron!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-05-11 18:37:18

Helló Rozália!
Annyira vágytam arra, hogy... együtt menejek ki, hogy találják, mindketten kiutaznak. Valahogy majd csak laknak ott... és együtt lehetnek.
Persze, lehet, ez még romantikusabb lett volna...
Valamiben mindig hiszünk, valamire mindig várunk... reménykedünk... talán.
Érdekes volt követnem az írást. Mikor megjelent a kutya, meg a rigók... a természet "szólt közbe"... kicsit kitekintettünk (és Barbara is), a "problémából. Oda tudtad hívni a figyelmemet a külső világra... és Barbaráét is... aki "átlépte a saját árnyékát", és már nem érezte kutyául magát, hanem -mint a rigó- fütyült a saját bajára... és megérintette a június melege és Péter örömének íze.
Romantikus, mégis érthető és átélhető a fordulat.
Ilyen Borzas az élet...
Kortalan írás.

Citron
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-23 09:27:21

Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Hanga!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2009-03-20 16:38:47

Heppiend és heppiend, igen kell az embernek az ilyen szívmelengető "mese", jó volt olvasni.
Hanga
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-09 09:12:18

Kedves Kata!
Mindig nagyon örülök, ha nálam jársz!
Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-09 09:11:45

Kedves Panka!
Nagyon sajnálom, hogy ez történt a lánykáddal. Az én történetemben nem szakítanak, hanem boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2009-03-08 22:23:33

Kedves Esztike!
Nagyon jó volt olvasni a szépen, fordulatosan megírt történetedet. Igazán élvezettel olvasom mindig az írásaidat!
szeretettel Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2009-03-06 13:55:56

Kedves Rozália!
Téged olvasva eszembe jutott lánykám udvarlója, ő Amerikába ment ki fél évre aztán hazajött és egy hónap múlva szakítottak. Remélem a Te történeted folytatása nem így végződne. Jó volt olvasni!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-06 10:53:19

Köszönöm szépen, kedves Zagyvapart!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2009-03-05 19:29:04

Szép történet jól megírva, nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-05 11:13:27

Köszönöm, kedves Jupiter!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-06
Összes értékelés:
19
Időpont: 2009-03-05 10:58:19

Nagyon tetszett.

Gratulälok. Jupiter.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-05 10:54:46

Kedves Bödön!
A távolság már nem egy kapcsolatnak vetett véget. Talán Barbara és Peter nem ezt teszi. Persze, ők képzelt személyek, éppen ezért nekik nem szabad szakítaniuk. Péter hazajön, és boldogan élnek Borzassal hármasban. Na jó, néha azért veszekszenek, hogy ki vigye sétálni.
Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-05 10:51:51

Köszönöm, kedves Selanne! Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-05 10:51:02

Kedves Judit!
Jó a megérzésed. Mindenképpen pozitív befejezést szerettem volna, de amikor még egyszer elolvastam, úgy éreztem, történetem inkább egy idilli világot ír le. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7937
Időpont: 2009-03-05 09:47:29

Eszti, ez remek novella. Nagyon szépen írtad meg a konfliktust és a feloldást Klasszikus, így tanítják (Azt hiszem) A probléma, amit felvetettél nagyon is valós. Engem pl egyszer elhagyott a szerelmem (az egyik) amikor le kellett mennem egyetemi termelési gyakorlatra 3 hónapra. És sok srácot hagyott ott a barátnője, menyasszonya, felesége, amikor pl katonák voltunk. Szörnyű elválni, még három hónapra is! De hőseidben meg volt az önfeláldozás képessége. Nem magukra gondoltak a döntő pillanatban, hanem a másikra. Ez nagy! Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2009-03-04 21:09:56

Szia!
Az első reakció, trachuma általában negatív.Itt is kiderült.Amikor gondolkodni kezdünk, finomul át az értelem.Szép történet.
Szeretettel:Selanne
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4696
Időpont: 2009-03-04 14:47:25

Kedves Rozália!
Hát igen, a régi riválisok újra meg újra összecsapnak. A szerelem és a karrierépítés nagy riválisok és nagyon tudják utálni egymást. Szép történet, szépen megírva. Okos megjegyzéssel, mert tényleg csak a mesében nyugszanak bele ilyen gyorsan a felek a rivális elképzelés győzelmébe.

Judit

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Angyalkacaj címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ujjmese című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Tanka: Itt valami / Irgendwas címmel

hundido alkotást töltött fel Dalocska címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Az ebéd című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Semmi üzenet címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Az ebéd című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Bodzasirató címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)