Mondd, mennyit ér számodra e nyomorúság?
Belepusztulsz vagy túlteszed magad rajta?
Értelmetlen a gőg, mire fel ennyi bosszúság,
Gondolod, másnak nem fáj, csak téged űz a hajsza?
Világválság tombol, sokan be sem látják, mit tesznek,
Pisztolyt rántanak, még a sírban is összevesznek!
Kitől vársz megoldást a csatatér kellős közepén,
Mialatt észre sem veszed, a sötétben hova lépsz?
Mi borítja el szemed elől a lényeget, neked mindez semmit nem jelent?
Álomvilágban élsz, s fel sem fogod a jelent!
Mire vágysz, mikor minden a tiéd, mit érdekel, mások hogyan sebeznek,
Mikor annyian melletted állnak, s feltétel nélkül szeretnek?


Olyan természetes ez? Nem, ez egy mennyei ajándék!
Meg sem érdemled, mégis megkapod, neked mi más számít?
Egy egész galaxist akarsz? Kéjelegni a nyomortanyán? Ez miféle játék?
Egyetlen kincs van, más meg sem illet! Egy csöppnyi nehézség megállít?


Szeretnek! Becsüld meg őket, mielőtt elhagynak!
Velük törődj, ne a látszatbarátokkal, kik mézédes hangon csúfolódnak veled!
Ennyire tompa vagy? Hazudik mind! A nagy próbatétel előtt cserben hagynak!
Tégy különbséget! Szeretnek! Ha élni akarsz, feléjük nyújtsd ki a kezed!