HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49241

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Smelka SándorFeltöltés dátuma: 2009-03-06

Róma első napja

Elképzelem Róma első napját - a legelsőt. Nem lehet tudni, hogy mikor volt ez, de a történelem folyamán biztos volt egy nap, egy perc, egy pillanat, mikor egy értelemmel rendelkező Homo sapiens rálelt erre a helyre.
Ez az első nap - a legelső.
Ezen a napon egy számunkra ismeretlen pásztor - vagy pásztorok - megállnak a Tiberisnél, és elhatározzák, hogy ott maradnak. Talán nem volt ilyen egyszerű, de mondjuk, hogy így történt. Felverik a sátrukat a folyóparton - valószínűleg a mai Palatinus-domb alatt - tűzet gyújtanak, s fáradtan köré ülnek. Ezen az estén kövérebb a falat, felhőtlenebb a mese, mert ünnepelnek: ma új otthont találtak. Közben alkonyodik, a nyáj elpihent már, csak egy-egy bégetés vagy bőgés hallatszik néha. A gyerekek nagyokat nevetve futkároznak a tábortűz körül. Senki se szól rájuk - nekik most mindent szabad.
Mikor aztán felragyog a telihold, a családfő felmászik a dombra, és leül egy sziklára, ahol jól láthatja a tájat - az új otthonát. Nézi a mindezidáig érintetlen természetet. Figyeli a fákat a másik hat dombon, amikből házat építhet majd, s a kanyargó Tiberist, mely vizet és halat fog neki adni.
Béke van, csend van. Most a pásztor - ahogy ül a sziklán - elképzel magában egy kisvárost - egy teljesen szolid várost - ahol az utódjai legnagyobb békességben fognak élni és dolgozni. Erre a gondolatra elmosolyodik. Szél támad a völgyből, és beletúr a pásztor hajába. Az nagyot sóhajt, majd még végigellenőrzi az őrtüzeket, a virrasztókat, és bebújik felesége mellé a sátorba. Fáradt: azonnal elalszik.
Álmában azonban furcsa képeket lát: pazar építmények, vízvezetékek, paloták kerülnek a szemei elé. Egy nyüzsgő, hatalmas városban áll. Látja a Tiberist, amint rengeteg vért és könnyet sodor a tenger felé. Majd jönnek az újabb képek szeszélyesen, de feltartóztathatatlanul: császárok, pápák dicsősége, palotáik arany, ezüst ragyogása. Születések és halál - sok ember halála - szerelem és gyűlölet, felemelkedés és bukás, dicsőség és szégyen, véres küzdelem és kéjes ölelés, könny és nevetés. Elborzadva lát még hosszú kövezett utakat, az utak mentén kereszteket, sírást, kínt, tűzet - hatalmas tűzet. Álmában égett bőrszagot érez, őrjöngő oroszlánok bömbölését hallja.
Súlyos a levegő, nagyot sóhajtva átfordul a másik oldalára, félálomban átöleli alvó asszonyát, de a képektől még így sem szabadul: bíborpalást suhogása, víg, féktelen lakomák, lángoló, tébolyult ölelések. Húgyszagú plebejkocsmák egy nagy aréna körül, versek, zenék, olcsó szerelmek, patkányok. Fegyelem, vas és kő, versek és szobrok és szépség - mennyi-mennyi szépség!
A képek csak nyomakodnak tovább: egy hatalmas, kupolás templom, a csúcsán kereszt. Kegytárgyak, tömjénfüst, zsolozsma. Színek, fények, árnyak, titkok és szépség - mennyi-mennyi szépség! Freskók, szobrok, aranyragyogás és újból könny, vér és halál, Pater noster.
A pásztor továbbálmodik: évszázadok rohannak el mellette: harcokat, háborúkat, emberekkel teli marhavagonokat lát, majd végezetül színes kavalkád tűnik fel: autópályák, repterek, futballstadionok, turisták, embertömeg a Szent Péter téren. Urbi et Orbi.
Mikor reggel felébred, mindene fáj. Mintha ez az éjszaka évezredekig tartott volna. Megrázza magát, hogy az álomképek emlékeitől megszabaduljon, majd megmosakszik. Ma erős akar lenni, mert nagy munka vár rájuk: téglát vetnek.
A hűvös völgyben, a fák ágai között felragyogó napfény vörösre festi a frissen hullott forgácsot.
Ez a pillanat volt Róma születése.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-03-13 14:26:28

Sajnálom, hogy nem lett hosszabb, de tényleg csak az első pillanatot akartam megragadni. Az etruszk-kor tényleg érdekes. Rómáról regényeket lehetne írni, minthogy írtak is... :-))) Köszönöm, hogy itt jártál, örülök, hogy tetszett.
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2009-03-13 13:24:21

Remek írásodat olvasva szinte látjuk, hogyan alakult meg az első Tiberis menti kis falu, amit aztán több is követhetett, majd végül összeolvadtak és kialakult egy kis város, Róma.
Sajnáltam, hogy nem említetted meg a pásztor álmának látomásai között az etruszk királyokat, akik várossá tették Rómát. Nagyon érdekes az etruszk vonal Róma történetében számomra. Persze, a pásztor egy rövid éjszaka alatt nem álmodhat ilyen részletesen. :)
Egyet értek Arturral, még szívesen olvastunk volna tovább, részletesebben a pásztor álmát.
Az ötlet remek és az írás is, ezzel együtt ötös.
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-03-12 15:23:05

Egyetértek. Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: S.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2009-03-12 15:09:14

Róma az örök! Gratulálok!
Üdvözlettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-03-10 23:49:52

Köszönöm Artur, hogy itt jártál. Engem mindig is érdekelt, milyen lehetett az a pillanat, mikor egy London, egy Párizs, vagy akár egy New York megszületik...
Üdv:
S.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-03-10 23:43:37

Szia!
Valószínű, hogy a legtöbb nagyváros hasonló módon alakult ki. Nagyon jó írás. Sajnáltam, hogy hamar a végére értem, ezért elolvastam mégegyszer. És most is, amikor eldöntöttem, hogy írok pár sort, mint hozzászólást.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-03-09 15:21:52

Köszönöm, Rozália!
Üdv: S.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-03-09 09:32:49

Szia!
Élvezetesen írod le Róma születését. Tetszik a novellád.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-03-08 21:27:44

Szia Bödön!
Jogos a kérdés...
A mai Róma helyén már Romulus és Rémus előtt is volt élet: egy falucska állt ott. Én azt a pillanatot szerettem volna megragadi, mikor a legelső - a legeslegelső - ember letelepedett a hét domb tövében... Remélem sikerült. Rómát én is szeretem!! Örülök, hogy olvastál.
Üdv: S.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8527
Időpont: 2009-03-06 17:39:50

Pásztor-álom, pásztor idill. De hol marad az anyafarkas az aranyos ki Romulussal, s Rémussal? Talán a tábortűz fénykörén kívül szoptatja ember-csemetéit. Nagyívű történelmi látomásodban végigvezettél minket Róma sok ezer éves történelmén, megmutattad a fényt és az árnyékot. Tetszett. Jó volt olvasni. Szeretem Rómát, sok emlékem fűződik hozzá!
Szia: én

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fenyőerdő lakói címmel a várólistára

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)