HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48384

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MischaFeltöltés dátuma: 2009-03-07

A Tükör

Körbetekintek. Mindenhol a saját arcomat látom. Saját szemeimmel nézek farkasszemet. Könnyek csillognak bennük, pedig az én szemem ég. Ők nem érezhetik a fájdalmat. Megsiratnak? Én nem ők vagyok. Mély lélegzet. Beszív, kifúj.
Nem látom magam. Ha lenézek oda, ahol a testemnek kéne lennie, tükröket látok. Ha fel, a magas égbe; tükrök. S így, ha jobbra, ha balra, ha hátra... csak tükrök.
Ám ezek csalnak. Látni abból, ahogy összenéznek egymással. Nem is én vagyok talán, akit látok bennük. S ezek talán nem is tükrök.
Magamba nézek. Nem tükröt látok, mint odakint.
Helyette magukra hagyott, árva holmikat. Egy-egy kék-zöld tünemény; egy felemás zokni; emlékképek a múltból. Jövőbeni tervek; előre látott kudarcok... s arcok. Rengeteg arc.
Minden fiókban egy-egy fénykép. Némelyik arc név nélküli. Több száz fiók; s milyen rég nyitottam ki őket.
A látóhatár kifényesedik, a horizonton meglátom a fényforrást: megtörik a fény a hatalmas tükrön. De honnan jön a fény? Bennem sötétség honol. Barna, kék s zöld szem mered rám a cserbenhagyott tekintetével. A lázadó bátorságával. A becsapott szomorúságával. A szerető gyengédségével. Ti vagytok; kiket valamikor ismertem, szerettem. Ti vagytok - én vagyok. Összefolyik minden. Elfolyt könnyeim, az első kutyám, pofonok, a halál, a születés, a hang és kép csodás egyvelege.
Az életem; valamikor ismertem. Valamikor szerettem.
A tükrök hazudnak. A tükrök elárulnak. A bennük lévő kép hamis, életem torz mása csak. Igazi önvalónk csakis a magunkba rejtett, lelkünkbe vésett tükörből ismerhetjük meg.
Ostobán állok a magamban hagyott üresség közepén. A múlt képei tovaúsznak, színek s formák váltakoznak szemeim előtt. A ragyogás émelyítően tömény érzésként a torkomban ragad. Sós könnyem marja a szemem. Repedés hangja. A szívem tört volna össze?
Nem. Csupán a valóság vetette le magáról üvegkalitkáját, mely mögött eddig rejtőzött. Hullanak az üvegcserepek. S meglátom önmagam: önként vállalt magányom súlya alatt meggörbült hátam egyenesedni kezd. Tekintetem kitisztul. S egy nagy sóhajtással ismét levegőt veszek. Újra. Élek.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-03-09 09:35:25

Szia!
Nagyon jó. Az új élet a tükör tapasztalat birtokában már más lesz, mint előtte volt.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)