Körbetekintek. Mindenhol a saját arcomat látom. Saját szemeimmel nézek farkasszemet. Könnyek csillognak bennük, pedig az én szemem ég. Ők nem érezhetik a fájdalmat. Megsiratnak? Én nem ők vagyok. Mély lélegzet. Beszív, kifúj.
Nem látom magam. Ha lenézek oda, ahol a testemnek kéne lennie, tükröket látok. Ha fel, a magas égbe; tükrök. S így, ha jobbra, ha balra, ha hátra... csak tükrök.
Ám ezek csalnak. Látni abból, ahogy összenéznek egymással. Nem is én vagyok talán, akit látok bennük. S ezek talán nem is tükrök.
Magamba nézek. Nem tükröt látok, mint odakint.
Helyette magukra hagyott, árva holmikat. Egy-egy kék-zöld tünemény; egy felemás zokni; emlékképek a múltból. Jövőbeni tervek; előre látott kudarcok... s arcok. Rengeteg arc.
Minden fiókban egy-egy fénykép. Némelyik arc név nélküli. Több száz fiók; s milyen rég nyitottam ki őket.
A látóhatár kifényesedik, a horizonton meglátom a fényforrást: megtörik a fény a hatalmas tükrön. De honnan jön a fény? Bennem sötétség honol. Barna, kék s zöld szem mered rám a cserbenhagyott tekintetével. A lázadó bátorságával. A becsapott szomorúságával. A szerető gyengédségével. Ti vagytok; kiket valamikor ismertem, szerettem. Ti vagytok - én vagyok. Összefolyik minden. Elfolyt könnyeim, az első kutyám, pofonok, a halál, a születés, a hang és kép csodás egyvelege.
Az életem; valamikor ismertem. Valamikor szerettem.
A tükrök hazudnak. A tükrök elárulnak. A bennük lévő kép hamis, életem torz mása csak. Igazi önvalónk csakis a magunkba rejtett, lelkünkbe vésett tükörből ismerhetjük meg.
Ostobán állok a magamban hagyott üresség közepén. A múlt képei tovaúsznak, színek s formák váltakoznak szemeim előtt. A ragyogás émelyítően tömény érzésként a torkomban ragad. Sós könnyem marja a szemem. Repedés hangja. A szívem tört volna össze?
Nem. Csupán a valóság vetette le magáról üvegkalitkáját, mely mögött eddig rejtőzött. Hullanak az üvegcserepek. S meglátom önmagam: önként vállalt magányom súlya alatt meggörbült hátam egyenesedni kezd. Tekintetem kitisztul. S egy nagy sóhajtással ismét levegőt veszek. Újra. Élek.