Elmúlt az a világ, mikor lazán hátradőlhettél székedben, kifizetvén az utolsó számlát,
Mikor meg voltál győződve, hogy már nem történhet baj, miután a gyerekszobában leoltod a lámpát.
Nincs többé biztonság! Egyáltalán nincs semmi, ami a nyugodt élettel állna kapcsolatban!
Félelem és nyers erőszak uralja a légkört kint, úgy mint a zárt otthonokban!
Nincs egyetlen perc, hogy tiszta lelkiismerettel indíthasd útnak gyermeked,
Amíg a perverzió réme nyomorítja meg az érzékeny lelkeket!
Torz erkölcsök s közönyös szemlélők kereszttüzében
Omlik szét az élet alkotórészekre,
S ha nem lépsz időben a tisztesség ügyében,
Katasztrófa sújt le a meghitt családi fészkekre!


Egyetlen perc, amíg tétovaságból éppen nem figyelsz oda,
S rögtön elveszett minden, tehát nem lehetsz ostoba!
Nem viselkedhetsz fölényesen, amíg őrültek szaladgálnak az utcán,
Akik lányodra vadásznak, hogy hazafelé menet megerőszakolják!
Nincs az az aljasság, amely meg nem történhet! Kérlek, ne nézz bambán!
Nincs igazság a Földön, s ezért sokan magukat, vagy az Istent okolják!


Élesítsd a kardod, nincs több idő, csapj le az ellenségre!
Ne kíméld, kaszabold csak le magad, s ne számíts semmi segítségre!
Ilyen zord a világ? Tegyük jobbá, s a megoldást ne bízzuk másokra!
Egyetlen perc, ennyit sem habozhatsz! Sújts le hát a galád szélhámosokra!