Gyöngyöket találtam a porba
oda voltak bele szórva.

Azt mondtad szeretsz ha hagyom
mondtam,----jó ,akarom.
Kértelek, vigyázz rám nagyon
az életemet terád bízom.

Gyöngyöket találtam a porba
oda voltak bele szórva.

Mondtam,hogy szeretlek nagyon,
nekem a szeretet volt az egyetlen vagyon.
Csak néztem rád meg a messzeségbe,
olyan volt minden mint a mesébe.

Gyöngyöket találtam a porba
oda voltak bele szórva.

Imát akartam érted mondani....
érted s értem,hogy az életet veled éltem.
Ajkam nem nyílott szóra
csak szedegettem a gyöngyöket a porba.

Gyöngyöket találtam a porba
oda voltal bele szórva.

Mégis imátkozni kezdtem,a nevedet rebegtem,
édes volt a szó mint a méz ha cseppen......
Te tanítottál így szeretni,
ezt az érzést soha nem akarom elfeledni.

Gyöngyöket találtam a porba
oda voltak bele szórva.

Te szórtad a gyöngyöket a porba
miket én rakok most szépen sorba.
Te tanítottál szépre,jóra,
hogy soha nem léphetek ugyanabba a folyóba.

A gyöngyök most is hullanak a porba
de már tudom miért vannak oda szórva.