Tested márványszobor,
eltelek teveled,
ecsetem meredez,
és macskám dorombol...
Míg képedet festem,
ezt a remek aktot,
nem is adok hangot,
csak a szívem kattog.
Úgy kívánlak kedves,
bár nem leszel ott nedves,
úgy sem..., tudom, érzem,
hiszen nem vagy még sem,
csak külsőre nő,
mégis csak egy kő...
miből faragtalak téged,
esztétika végett...
Bár szépen ívelt kebled,
s kelmédet levedled,
pőrén áll előttem
minden dombod, völgyed,
imádnám e hölgyet.
De
márványszobor vagy te
ezt mondom merengve,
hát bánatom oka,
ez...,
Ó szép Galathea...!

Debrecen, 2009. 03. 02.