HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48857

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Versek / emlékezés
Szerző: jerrynostroFeltöltés dátuma: 2009-03-11

A halott nem felel

Nem múltál ki, sőt egyre erősebben világítod át balga életem!
Szeretnék köszönetet mondani minden jóságodért,
Hogy megmutattad, mi a szeretet, s mi kell énnekem!
Megtaláltuk a közöset egymásban, s hálás vagyok még oly sok mindenért.
Szemembe nézel, a heverőn ülsz, meggyötörtség és kedvesség játéka szemedben.
Tévedés, ennyit szólsz, te soha nem mész ki, nem is tudsz, nincs okom félnem!
Mindig éltél, s fogsz is, mert a halál átverés, nincs az, csak a hitetlen szívekben!
Befűtöd a kályhát, étellel kínálsz, minden rólad szól, minek hát mesélnem!
Tudsz mindent, és mi együtt maradunk a szeretet e langyos kemencéjében,
Emlékeink, törekvéseink, s a legtisztább jellemek jelenlétében.
Te beszélsz, én hallgatok, mindez annyira idilli,
Újra létezel, megint velem, mindent ki fogunk bírni!
De akkor felriadok, jaj álmodtam! Hol vagy? A kezed keresem!
Miért fordítod el arcod, melynek ragyogását úgy szeretem?
Tehát mégis igaz, meghaltál, s ekkor a fülem valamit megneszel:
Csupán hajnali zajok! Kérdezném, mi ez? A halott nem felel!


Így van ez több, mint hat éve. Élsz, ez biztos, mégsem vagy velem!
Szükségem volna rád, bár nem lennél rám büszke, eddig nem értem el semmit!
Egy értéktelen senki vagyok! Miért vetted el tőlem, Istenem?
Add vissza! Ő hozzám tartozik és én Őhozzá! Őt nem pótolja senki!
Hiszek az álmokban, mert valamiben föltétlen hinni kell,
A hit nélküli száraz kórónál, fonnyadt gyümölcsnél többre úgyse lel!
Találkozni fogunk, addig is vigyázz rám, már beköltöztél a lelkembe:
Egy esetlen, megbízhatatlan, de szerető gyermekbe!
Bántottalak én, tudom, elég sokat,
Mert még nem ismertem fel a fogalmakat.
Nem tudtam, mi a veszteség, úsztam a jólétben, mégis megfulladtam!
Hogy tegyem jóvá hibáim, hogy viszonozzak mindent? Keveset nyújtottam!
Ennél többet érdemeltél! Mondd, így is velem leszel?
Ugye élsz, és elkísérsz utamon? Mondd azt, hogy csak a halott nem felel!









2008 .november (2002-ben elhunyt nagymamám emlékére.)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1738
Időpont: 2009-08-21 11:56:05

Kedves Csilla!

Köszönöm, hogy olvastál, egyet értek a szavaiddal.
Nem figyeltem nagyon a versformára, hiszen úgy írtam le az érzéseket, ahogy jöttek, és ilyenkor nem is lehet a szabályokat figyelembe venni.
Köszi az elismerést, próbálok továbbra is fejlődni.

Üdv.:Tamás

Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1738
Időpont: 2009-05-15 12:35:05

Szia Nairi!

Még a mai napig bánt a bűntudat, hogy úgy halt meg, hogy el sem tudtam tőle rendesen búcsúzni.
Igen, én is hibáztatom magam, mint sok ember, hogy amíg élt, nem becsültem meg eléggé, és nem úgy bántam vele, ahogy megérdemelte volna.
Arra már rájöttem, csak a halál, a másik ember hiánya mutatja meg, mennyire szerettük a másikat.
Nagyon szerettük egymást, és mint nagyszülő-unoka kapcsolat sokkal erősebb volt, mit a saját szüleimmel.
A szeretteink halála az a tény, amit soha többé nem szeretnék átélni és nem is kívánok senkinek.
sajnos ez elkerülhetetlen, mégis az vigasztal, hogy legalább a szívünkben megmaradnak a halottak, ha nem felejtjük el őket.
Köszi, hogy írtál, olyan jól estek szavaid.

Üdv.:Tamás
Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1738
Időpont: 2009-03-13 11:52:17

Szia dpanka!

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást!
Valóban mind a mai napig nehéz feldolgoznom a halál tényét.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5374
Időpont: 2009-03-11 17:22:18

Lelki tusád jól jelképezi, mit érzünk, ha valaki hozzátartozonk meghal. Ezt sikerült szépen összefoglalnod. Gratulálok hozzá!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Kell még lennie! című alkotáshoz

Magdus Melinda alkotást töltött fel Rozsdabarna sziklaszirt címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Hazugság című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel memóriazavar címmel a várólistára

Szem Eszkör alkotást töltött fel Essz levele (7.fejezet) címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi gondolatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti régi lombok! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)