HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46507

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2009-03-12

Egy csinos srác, régimódi esernyővel

Az a csinos srác a régimódi esernyőjével, örökké emlékezetes marad a számára.
Valamikor az 1980-as évek elején, húsvét hétfő délutánján Magda az Üllői úton igyekezett hazafelé, egy elképesztően nagy és nehéz táskát cipelve.
Verőfényes idő volt, langyos, illatos, szép tavasz, abban az évben, egész húsvétkor.
A hétvégét vidéken töltötte, pénteken egyedül utazott el a vidéki rokonokhoz látogatóba. Ez az utazás egészen különleges volt számára, mert gyerekkorában minden nyáron abban a kis Vas-megyei faluban nyaralt - de már nagyon régen nem járt ott.
Gyerekkorában sokkal tovább tartott az út a régimódi "csihes" gőzmozdonyokkal és komoly előkészületeket igényelt. Csak határsávval lehetett beutazni, annyira közel volt az osztrák határ. Azt előre el kellett intézni. Az ottani rokonoknak meghívólevelet kellett küldeni - akárcsak egy külföldi úthoz akkoriban - és a rendőrségen lehetett kiváltani a határsávba a beutazási engedélyt, amit Körmend után sokszor fel kellett mutatni a vonatot átvizsgáló katonáknak. Akinek nem volt határsávja, azt könyörtelenül leszállították és élvezhette a határőrség "vendégszeretetét", mivel az feltételezték, hogy disszidálni akar az osztrák határon. Amikor megérkeztek, akkor a rokoni ölelések után az első út az ottani rendőrőrsre vezetett, lepecsételtetni a határsávot és ezt bizony rendszeresen meg kellett ismételni az ott tartózkodás ideje alatt, így mutatni be jó sűrűn, hogy még a határ innenső oldalán vannak...
A nyolcvanas évek elején azonban már nem kellett határsáv. A "Szergej"-nek becézett piros, szovjet dízelvonat is gyorsabban megtette az utat.
A falu is sokat változott a gyermekkora óta.
Még emlékezett az Andris utcai kis vályogházra, amiben nyaralt. Petróleumlámpa világított a földes szobában, éjjel hallani lehetett, hogy a zsúpfedél alatt valami motoz... Gyerekként mindig azt remélte, hogy egy egér az, ami zajt csap - az egerektől nem félt - arra gondolni sem akart, hogy esetleg kígyó, amitől annál jobban félt.
Most már a Fő utcán lakott a nagybátyja családja egy tágas, szép házban - a nagyszülei már meghaltak. Volt azonban, ami nem változott. A rokoni szeretet, amivel fogadták és vendégül látták őt. Kézről, kézre adták Magdát, véget nem érő mesélés, fényképnézegetés, ebédek, és uzsonnák sora követte egymást. Megnézte az unokatestvéreivel a falut, sétáltak, mint gyerekkorukban a hatalmas és gyönyörű várkertben. A hozzá tartozó düledező kis vadászkastély, amit a helybeliek várnak hívtak, szintén megváltozott. Akkor régen, minden helyiségében egy-egy család lakott. Az egyik nagynénje például a volt óriási urasági konyhában lakott a családjával. Most a kastély, szépen kirenoválva, idősek otthona lett. Az unokatestvérek közben felnőttek, s tele volt a család olyan kisgyerekekkel, akiket Magda most láthatott először.
Neki is volt már három gyereke. A kisfia két és fél éves volt, a kislánya öt éves, a nagyobbik fia pedig hét éves. Azért is volt ez egy különleges látogatás, mert a férje magára vállalta, hogy ellátja a gyerekeket egész húsvétkor, hogy ő elutazhasson.
Azt a hatalmas táskát, amit most cipelt, a vendégségben pakolták meg a családjának szánt finomságokkal.
A Déli-pályaudvar óta küzdött a nehéz csomaggal. Amióta leszállt a metróról percenként letette, mert majd leszakadt a karja. Az Üllői út a csodás tavaszi idő ellenére meglepően néptelen volt, így a ráérősen vele szembe jövő srác már jó ideje láthatta, amint a nehéz csomagot újra le-letetszi. Úgy jött feléje, mintha már rég megbeszélték volna, hogy jön és segít neki a cipelésben.
Ahogy közelebb ért, már mosolygott a srác:
- Hű de nehéz ez a csomag. Már nyúlt is érte és vitte.
Magda meg valahogy nem tiltakozott. Talán azért, mert már nagyon fájt a karja, vagy azért, mert olyan kedves volt a fiú. Pont az "esete" volt a srác. Vékony, barna, nem túl magas, csinos.
A ruhája olyan furcsa volt egy kicsit. Mintha a múltból lépett volna elő. Vékony csíkos szövetből csőnadrágot viselt. Hozzá a fekete hosszított zakója sem az akkori divat szerint készült. A legfurcsábbnak azonban a kezében tartott régimódi esernyő hatott. Nem csak azért, mert fényesen sütött a nap, hanem, mert akkoriban mindenki összecsukható, kicsi, automata japán esernyőkkel járt. Magdának is volt egy a táskája mélyén.
- Talán kövek vannak ebben a táskában, hogy olyan nehéz? - sütötte el a régi viccet a táskát cipelő idegen férfi.
- Annál azért sokkal jobb! - mosolygott Magda. Már mesélte is, hogy hol járt, mit csinált, az elmúlt napokban és mivel is van tele a dög nehéz csomag.
- Rengeteg dolgot pakoltak. Disznótorost, friss falusi tojást több dobozzal, sült húsokat és egész csirkéket, mézet több üveggel, székely káposztát, dödöllét, füstölt kolbászt és húsokat. A nagynéném kifosztotta a kamrát! Többféle süteményből jókora adagokat küldött a családnak.
Magda nem titkolta egy pillanatig sem a családját a srác előtt. Ilyesmi eszébe sem jutott.
Annyi szeretettel és kedvességgel vették körül a rokonai az elmúlt néhány napban, valahogy mintha ez is része volna ennek: szembejön egy srác az utcán és segít neki.
Közben megérkeztek a házuk elé.
- Jó étvágyat a pompás lakomához! - búcsúzott el az idegen.
- Köszönöm szépen a segítséget. Már földig érne a karom, ha nem segít.
Magda bement a kapun, hazaérkezett. Magához ölelte a családját és már nem gondolt a fiatalemberre, aki segített neki. Azt hitte, sohasem látja többé.

Elmúlt a húsvét. Kedden a férje dolgozni ment. Magda otthon volt, GYES-en volt a kicsivel. A gyerekek ebéd utáni alvását követően összeszedte az apróságokat, hogy levigye őket a Ludovika kertbe levegőzni. Ahogy kiléptek a kapun, megpillantotta a tegnapi srácot: a szemben levő járdán állt, ugyanabban a furcsa ruhában, még a régimódi, hosszú sétapálcaszerű esernyője is ott volt a kezében.
Ahogy Magda ránézett, a srác elmosolyodott.
Magdának jól is esett a dolog, hogy három gyerekes családanya létére egy ilyen igazán helyes srác ki tudja mióta, itt várja a ház előtt, de bosszankodott is rajta. Olyan kedves volt tőle a tegnapi segítség, most meg kénytelen lesz a tudomására hozni: nem akarja, hogy elkísérje őt bárhová. S ha mégis erősködne, akkor még keményebben meg kell, hogy mondja neki: nem akar vele soha többé találkozni! Ha lehet még véletlenül sem!
A megkönnyebbülése nagyobb volt, mint a csodálkozása, ugyanis a lovagja nem jött át a túloldalról. Nem is szólt hozzá egy szót sem, csak rámosolygott. Magda elment a gyerekekkel, a srác meg ott maradt, ahol várta őt, a járdán, szemben a házukkal...
Mire órák múlva visszatértek a játszótérről már nem állt ott.

Sok-sok év múlva egyszer csak eszébe jutott a csinos srác a régimódi esernyőjével...
Összeomlott a létezőnek nevezett szocializmus, megtörtént a rendszerváltás.
Az újságok sokat cikkeztek akkoriban a politikai változást előkészítő emberekről.
Akkor tudta meg - az újságokból -, hogy a "Beszélő" című, a szocializmusban illegálisan megjelentetett ellenzéki politikai újságnak egyik vezéregyénisége az az apuka volt, akinek a kislányával és a kisfiával az ő kislányuk és kisfiuk együtt járt óvodába, majd iskolába. A gyerekek jó barátságban voltak; összejártak egymással, s ezért ők is, szülőként, gyakran találkoztak. Születésnapi zsúrokra kísérték egymáshoz az óvodás, kisiskolás gyermekeiket. Együtt vitték őket táborozni. Amikor a gyerekek egymásnál aludtak, ők is elkísérték őket. Azt már akkor is furcsállotta, hogy a másik családnál, ha gyerek zsúrt tartottak, rengeteg felnőtt vendég is jött - akik leginkább egy másik szobában, elvonulva töltötték az időt... Arról, hogy az apukát a titkosrendőrség megfigyelte, fotók jelentek meg az újságokban.
Ahogy most nézte ezeket a képeket, egyszer csak eszébe jutott, hogy azon a napon, amikor a szemben levő járdáról rámosolygott a fiatalember, este a játszótérről hazaérve alig tudta kinyitni a bejárati ajtót. Két biztonsági zár volt rajta és a fölsőben nem akart elfordulni a saját kulcsa. Általában nem volt ügyes a zárak kinyitásában. Azóta is gyakran megtörtént vele, hogy a kulcsai megbokrosodtak, és nem nyitották a nekik való zárakat. Ilyenkor beletörődően megjegyezte: belőlem sem lenne egy betörő, én még a saját kulcsával sem tudok kinyitni egy ajtót. Aznap viszont nagyon sokat kínlódott a zárral! Azért is emlékezett rá ilyen jól - oly sokáig nem sikerült kinyitni az ajtót, hogy már attól félt, a fáradt és éhes kicsikkel kinn reked a folyosón.
Később azután más is eszébe jutott.
Már visszament GYES után dolgozni, amikor valamit keresett a régi iskolai jegyzetei között, de olyan kaotikus összevisszaságban találta őket, hogy jól összeveszett ezen a férjével: miért nyúl az ő papírjaihoz?! Na persze a férje váltig állította, hogy ő aztán nem nyúlt hozzájuk! Magda azonban nem hitte el. A jegyzetek olyan magas polcon voltak, hogy a gyerekek nem érhették el. Csak a férje keverhetett össze mindent...
Akkor hirtelen más értelmet nyert az a csinos srác a régimódi esernyőjével.
Lehet, hogy az idegent nem a sasson frizurája keretezte bájos arca, a csinos alakján a ringó pamut jersey szoknyája, a hímzett indiai blúza érdekelte, csak és kizárólag az: mi van a nagyon nehéz táskában?
Nem a csinos fiatalasszonynak segített, hanem illegális újságok, röplapok, nyomdák, raktárak után nyomozott?
A régimódi esernyője fényképezőgépet, magnót vagy fegyvert rejtett?
Amikor a járdán várta, nem őt várta, csak azt, hogy elmenjen otthonról?
Azért nem tudta kinyitni az ajtót, mert mások nyitották ki, álkulccsal, amíg ők oda jártak?
Lehet, hogy a jegyzeteit mégsem a férje keverte össze?
Azóta nyílt egy hivatal, ahol meg lehet tudni megfigyelték-e őket.
Magda azonban nem szeretné tudni. Inkább csak legyen az emlék egy segítőkész, csinos srác régimódi esernyővel.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-05-23 23:55:48

válasz senkilánya (2013-05-20 06:48:27) üzenetére
Kedves Senkilánya!
Bizony, már sokaknak okozott meglepetést, akik az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában kutakodtak a volt állambiztonsági szervek által készített és kezelt iratokban. Főleg az átadott iratokban szereplő, vele kapcsolatba hozható hálózati személy, operatív kapcsolat személyazonosító adatai okozott nagy traumát sokaknak. Álmunkban sem gondolták, hogy a jó barátaik voltak, akik megfigyelték, kifaggatták őket, és jelentéseket írtak róluk, besúgóként. Mivel a múltat megváltoztatni nem lehet, talán jobb nem tudni róla...
Örülök, hogy a borzongásig átélted a történetet.
Judit
Alkotó
senkilánya
Regisztrált:
2013-05-15
Összes értékelés:
21
Időpont: 2013-05-20 06:48:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Milyen igaza van, hogy nem akarja tudni... Nagyon tetszett, kösz, hogy megborzongattál.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-05-19 23:52:41

válasz Kőműves Ida (2013-05-14 22:35:45) üzenetére
Kedves Ida!
Ez az alkotásom talán a legkevésbé olvasott az oldalon. Ez a csinos srác, a régimódi esernyőjével nem kelti fel az érdeklődést. :(
Azért született ez az elbeszélésem, mert sokan azt gondolják, hogy csak túlzás, és mese volt a megfigyelések kiterjedt rendszere. Pedig nagyon sokan úgy kerültek az elhárítás figyelmébe, hogy a barátaik, ismerőseik álltak megfigyelés alatt, amiről ők nem is tudhattak. Szerettem volna érzékeltetni a történettel, hogy egyáltalán nem kellett semmit sem tenni ahhoz, hogy megfigyeljenek valakit. Örülök, hogy érdekesnek találtad!
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2013-05-14 22:35:45


Kedves Judit!

Milyen jó, hogy rátaláltam erre az írásodra, nem is értem, hogy nem szúrt eddig szemet nekem ez a "...csinos srác, régimódi esernyővel".:)
Számomra nagyon érdekes volt a leírása annak a kornak, annak a világnak, amit én nem ismertem. Szinte hihetetlen, hogy bemehettek valakinek a lakásába, felforgatták, átkutatták, ahogyan a filmekben szoktuk látni... Ez valóban megtörténhetett? És mi mindenre lehetett jó egy régimódi esernyő? Egészen ijesztően hangzik.
Nagyon tetszett az írásod!

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2011-08-25 18:32:12

Kedves Zagyvapart!
Sajnos ebben a hónapban nem tudtam részt venni az ABC pályázaton, ami az "ernyő" témakörben zajlik, így betettem az ajánlóba, ezt a régebbi írásomat "ernyő témában".
Már két éve fenn van az oldalon, olvasták kb. ötszázan, de nagyon kevés hozzászólást kapott.
Köszönöm, hogy nem csak olvastad, hanem hozzászólást is írtál.

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2011-08-25 11:08:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Érdekes, mitöbb értékes korrajz a renszerváltás előtti utolsó évekből.
Élmény volt olvasni, gratulálok:
Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2009-03-16 10:46:47

Szia Rozália!
Aki azt hitte /hiszi/, hogy neki nincsen félnivalója a hatalomtól, mert nem tett /tesz/ semmi olyat, amivel a rosszallását magára vonná, esetleg nagyot tévedett /téved/. Családtagjaink, barátaink, ismerőseink számunkra titkos életén keresztül kapcsolatba kerülhettünk /kerülünk/ a "nagy testvérrel". József Attila Levegőt című verse örökérvényű. "Számon tartják mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktába írják miről álmodoztam, s azt is ki érti meg." Az SMS-t még nem írta bele, mert akkor még nem volt.
A hatalom természete nem változik.
Köszönöm, hogy nálam jártál. Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-16 10:15:15

Kedves Judit!
Abban a korban valóban nem lehetett tudni, vajon valóban önzetlen segítséget ajánl fel valaki, vagy kémkedik utánunk. Az összefüggések azonban csak jóval később derültek ki. Jól megírt történeted elgondolkodtató.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2009-03-13 12:50:30

Kedves Selanne!
Igen az életünk sok síkon zajlik. Van amit látunk / vagy látni vélünk/ belőle, és van ami rejtve marad egy ideig, vagy örökre.
Köszönöm, hogy ismét olvastál, én is nagyon várom az új versed!

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8281
Időpont: 2009-03-13 10:03:04

Kedves Judit!
Történeted elnyerte ismét a tetszésemet.Tud kisérteni a múlt , idővel minden világossá válik.Magda okos megfontolt nő, emlékeibe zárja a múltat.A mondanivalója a műnek értékes.
Szeretettel.Selanne

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Magyar eutanázia című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Sír ma Valcum című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XI. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/7. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 32. fejezet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sír ma Valcum című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 31. fejezet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/5. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK II/5. című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Mólón címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)