A tudós, szamár vásárlásra adta a fejét,
hogy kiszolgálja a nejét,
aki fürdésre szerette használni a szürke füles tejét.

Tudósunk a kereskedelemről magában
- tudniillik az agyában -
sok tudást tárolt,
de csak ritkán vásárolt.
Egyszer a piacon nézegetett kicsit
egy formás csacsit,
majd adott a vásáros tenyerébe egy pacsit,
s a vételárat a markába pengette,
eközben a szamár a füleit békésen lengette.

- Engedjük a fülest,
had legeljen az árokparton egy falást,
ezalatt az üzletet írásba foglalom,
minden részletét pontosan taglalom -
szólt a tudós, s legott
írásba fogott.

Már hosszú órák óta
a sorokat gondosan rótta,
amikor az árus a válla felett
a szerződésbe lesett,
s az álla majd leesett
attól amit látott. Mérgesen mordult,
mert a szamár szó a szerződésben még elő sem fordult.
A száját kitátotta
és hangosan kiáltotta -
Ehhez nincs szükség egy napra,
az egész elfér egy lapra!
Tiéd a szamár, mert te fizettél meg érte,
- egyébként szerintem neked fényesen megérte -
és azzal hibát egyikünk sem követ el,
ha a másiktól ezután semmit sem követel.
Mindössze ennyi,
amit a szerződésbe bele kell venni.
Bizony bűnös a te tetted,
a csacsimat ugyan megvetted,
de elrabolod az időmet tőlem,
és szamarat csinálsz belőlem.
Hogy miért nem egy másik vásáron
kötöttem üzletet, akár más áron?



Látod elkóborolt közben a szamár is,
ott álldogál a kanális
közepén és a mocskos vizet issza,
csináljuk inkább az üzletet vissza!

A tudós felnézett az írásból.
- Elég legyen a sírásból!
A szerződés hossza marad
és nem adom vissza a szamarad!