Francis W. Scott: A hóhér

Születésünk után szinte azonnal teljes erővel zajlik körülöttünk az élet. Menet közben mit tanulunk? Mivé válunk idővel? Nyilvánvaló, hogy meghatározott szerep jut ebben a szülőknek, testvéreknek, rokonoknak. A környezetünk is nagyban befolyásol bennünket. Hozunk-e valamit magunkkal, amikor lelkünk elfoglalja a testünket? S amit hozunk, az honnan való? Esetleg minden azon múlik, hogy milyen csomagot kapunk útravalónak a születéstől számítva? Vajon beteljesítjük-e szüleink reményeit? És a saját álmainkat meg tudjuk-e valósítani a bennünket ért tengernyi nyomás közben, és alatt?

Közhelyszerű dolog az élet súlyáról beszélni, de nagyon le tudja nyomni az embert akkor is, ha súlytalannak tűnik a lét. A korán érkező megszokás, a napi rutin, az érdektelen munka, és a hétköznapok szürkesége sokkal veszélyesebb vizekre hajóztatja azt, aki korán feladja álmait. Érzelmek hiányában az ember időszakosan a semmit sugározza vissza a többi ember felé. Hideggé, érzéketlenné válhat bárki, ha nem kap elég biztatást, elismerést, szeretetet. Lassan becsukódnak az apró ablakok és ajtók az ember lelkén. Annál jobban felszínre tör, kiszabadul minden elfojtott indulatunk és érzelmünk, ha jön valami, vagy valaki, aki felébreszti szunnyadó valónkat.

Hogyan válik egy ember valamelyik extrém szakma művelőjévé? Sőt, szinte művészévé? Az ember keresi-e a lehetőségeit, vagy csak úgy hirtelen keresztezi az útját, mint egy szabálytalanul elénk vágó jármű? Az ember mindig törekedik a tökéletességre. A tökéletesség pedig maga Isten, vagy amit annak gondolunk, amiben hiszünk. Hibákat hibára halmozunk, amikor Istent játszunk. Ember ítélkezik ember felett, és bizony az esetek többségében hibázunk. Hol az a hajszálvékony határ, ami elválasztja a tömeggyilkost az ítélet-végrehajtótól? Ki az, aki meghatározza melyik, melyik? És a végső kérdés, igaza van-e annak, aki ezt megválaszolja?

Scott könyvében ezekre a kérdésekre válaszokat kaphatunk, de ami a legfontosabb, a valódi válaszok bennünk, olvasókban vannak. Francis könyve ehhez nagy segítséget nyújt. Elgondolkodtat, érzéseket kelt. Rávesz minket, hogy magunkba mélyüljünk. Hogy körülnézzünk, és észrevegyünk másokat. Megérteti velünk az olyan emberek lelkivilágát, akiket érzéketlennek gondolunk. Felfedeztet velünk új érzéseket, másfajta szemléletmódot. Láttatja a világot számunkra.
A könyv nem könnyed olvasmány a szó klasszikus értelmében, de könnyen olvasható. Az a fajta, amelyik nem lesz porfogó a polcunkon, mert mire rátelepedhetne némi porréteg, levesszük ismét.
Fellapozzuk, mert eszünkbe jut, hogy tegnap olvastunk benne valamit, ami most ... ami ma ... kicsit közelebb került.