Nora, mondd csak, mitől ragyog két csodaszép szemed?
Előttem nem kell tagadnod, itt járt a kedvesed!
Hozott egy szeletet a másik világból,
Elmondta, hogy szeret, s mennyire hiányol,
Ő megtalálta benned a valódi társat!
Sosem volt alapja a rágalmazó vádnak,
Mert a szerelem boldog, a kapcsolat nem szégyen,
Ma nem süllyedhetsz el a rozoga karosszékben!
Mondhat bárki bármit, a te utad helyes,
Vállald fel érzésed, ne légy már ideges!
Különbözünk, de ettől ilyen színes e bolygó,
A pincében se áll két egyforma boroshordó!


Nem hibbantál meg, ahogy egyesek megvetve mondják,
Kik eljátszották a bizalmad utolsó zsetonját!
Hosszú keresés után végre tudod, hová tartozol,
Beteg sem lehetsz, hiszen lelkesen tanulsz és dolgozol!
Őrült sem vagy, legfeljebb az, aki kérdi:
Hogy szerethetsz lányt, mikor nem is vagy férfi?
Csak szerelmes vagy, s ez így nagyon is természetes,
Füled mellett elereszthetsz minden mellékeset!
Az érzelem nem ismer határt, csupán szárnyal,
S te mindezt felfedezted már ezzel a lánnyal!
Attól, hogy más vagy, még senki előtt nem vagy kevesebb!
Nora szerelmes: Mi lehet ennél drágább s hevesebb?