HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48543

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2006-08-02

A Nő sokadszorra


Előrebocsátom, hogy annak idején Anyám elégedetten tapasztalta a szülőszobán, hogy kislány lettem. Apámban már merültek fel apró kételyek. Aztán, amikor először vágtam neki - úgy három évesen - a dunántúli kukoricás rejtelmeit felderítendő, kétségbe estek. Gyorsan hajat növesztettek nekem, és vettek egy csomó édes rucit, a legjobb budapesti gyerekkonfekciósnál. Ebből kifolyólag számtalan olyan fényképpel rendelkezem, amin sárga kacsás mini ruhácskában, hozzá illő fodros bugyiban feszítek. A hajamtól egy óvatlan pillanatban, és egy fodrász segítségével sikerült megszabadulnom. Országos botrány volt, a nyugati felétől a Fővárosig hallatszott. Közben sorra születtek az unoka öcsik és feltéve a koronát az egész nővé válásomra, az Öcsém. Fociztam és fára másztam. Elhagytam a szalagokat újra növő félben lévő hajamból. Később kinyúlt fekete pólókkal, és bőr karkötőkkel bomlasztottam a rendet.

Álljunk meg egy csöppet! Milyen rendet is tulajdonképpen? Leginkább a szüleim által elképzelt kislány ideát: szőke copfok, fodros szoknyák és csatos cipők. Gyengeség és kizárólag lányos sportok, úgymint tánc, például. Kamasz koromban bekerült az életembe a púder. Mindenféle értelemben. Az orromra kötelező volt tenni, mert fénylett és pattanásos lett. Az életemre kénytelen voltam tenni. Mindenben tökéletes Nő anyámat ugyanis Apám egy szépséges novemberi napon, több próbálkozás után végleg elhagyta. Velünk együtt.

Végignézek magamon. Konvencionális nő? Menne, persze, ha száz évvel ezelőtt születek. De, én itt élek, és most. Az elvárások megújhodott mezején. Férjhez mentem, gyermeket szültem, tanultam, tanultam és még többet tanultam. Tehát érzelmekben és tudásban jóval gazdagabb lettem.
Átváltozó művész is vagyok. Feleség, szerető, anya, focipartner, bevásárlószatyor, diák, tanár, író - talán. Sorolhatnám, de csak fogynak a fekete betűk. Kár értük.

Szeretnék úgy élni, ahogyan szeretnék. Nem tudok. Dolgozó nőnek kellene lennem, elvárásoknak megfelelnem egy munkahelyen. Reggel nyolctól este sokáig. Nekem nincs szerencsém, mondhatnám, mert ha "dolgozó nő" volnék, akkor itt, kérem szépen, komoly érdekek ütköznének. Anyám is az akar lenni. Sőt a sógornőm és az anyósom is. Ergo, ami itt most, minálunk nincs: nagymamák és lelkes nagynénik. Édesanya van. Akihez haza lehet szaladni, ha baj van, aki felolvassa a feketelábú görények életéről szóló érdekes cikket. Aki sebet ápol és süteményt süt. Aki megmutatja a múzeumok fantasztikus kincseit. Aki focipartner, ha a barátok nyaralnak. Mert sok-sok embert kell nekem pótolnom egy személyben. Férfiakat és nőket is.

Nem élhetek úgy, ahogy szeretnék, mégsem. Mert kinyitom a rádiót és összefacsarodik a szívem. Női és férfi hangok beszélnek benne, rólam. "A gyermek két éves kora után minden nőnek vissza kellene állni a munkába." "Munkanélküli kismamák..." "Munkanélküli anyák..." "Diplomás állások" "Családbarát munkahelyek megteremtése"

Mi van, akkor kedves egybegyűltek, ha én "csupán" édesanya és feleség szeretnék maradni?

Ez is egy kérdés. Van-e demokrácia számomra is? Van-e döntési lehetőségem, úgy, hogy ne kelljen nap mint nap megharcolni érte?

Ha újra kezdeném, akkor is korán mennék férjhez, ugyanúgy, ugyanahhoz a férfihez. Ahhoz, aki "józsefattilai" korában ősz halántékkal bír. Aki dolgozik, lohol, tanul értünk és jól érzi magát benne.

Képzeljék, kedves Hölgyeim és Uraim! Jól érzi magát. Valamint azt mondja, hogy férfinek is tartja magát. Olyannak, aki képes eltartani egy családot, nyugalmat, otthont és apát biztosítani.

Nő vagyok? Igen. Egy a sok közül. Férfias? Nem, dehogy! Körülöttem rengeteg fajta és féle hímnemű egyed tengeti az életét. Egyikre sem hasonlítok. Nem is tudnék. Ők is egyszeriek és megismételhetetlenek, ugyanúgy, ahogyan én.

Valamint te, aki ezt a cikket olvasod. Akár melyik nemhez tartozol. Nem élheted az életemet és én sem a tiédet. "Cogito ergo sum".

Én, én vagyok. Csodálatos, szép és okos. Morgós, csúnyácska és buta. Attól függ, honnan nézzük.

Egyetlen dolog elvitathatatlan tőlem: nő vagyok. Kérdezzétek meg anyámat és apámat! Ők látták azon a novemberi hideg napon. Sóhajtottak, különböző okokból.

"Megszülettem. Súlyom 2.700 gr. Hosszom 47 cm. Szemem színe barna. Hajam színe fekete." - állítja egy rég megsárgult lap.

" Keresztségben a Tünde nevet kapja." - mondta a fiatal pap.

"Kislány lett." - sóhajtotta utolsó mosolyával a dédanyám. "Hála Istennek!" - tette hozzá boldogan.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2006-10-30 20:34:13

Várom, nézem! Köszönöm szépen az elismerést, Jodie!
Szenior tag
Jodie
Regisztrált:
2006-08-14
Összes értékelés:
495
Időpont: 2006-10-30 13:20:52

Kedves Tünde!
Nagyon tetszett az írásod! Az eleje, a közepe és a vége is. Teljesen reális problémát dolgoztál fel, ráadásul nem is akárhogyan!
Nekem is van egy szösszenetem hasonló témáról, majd előkotrom és felteszem :)
Gratulálok! Jodie
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2006-08-16 21:21:13

Bocsánat, közben nyaraltam egy kicsit...

Köszönöm mindenkinek a kritikákat, jól estek. Örülök, hogy érthető voltam. Ez nagyon fontos dolog.

Kukoricás: mindenkinek van szabadság-szimbóluma: nekem a kukoricás. Ez volt az első szökés-élményem. Nekiszaladtam, és csak én voltam, a fölém tornyosuló kukoricaszárak valamint a végtelen ég. Három éves voltam mindössze. Régen volt, de megmaradt. Időnként most is nekiszaladok és csak futok valamerre. Ilyenkor megijednek a családtagjaim és akik szeretnek. Nem tudják, hogy pár óra, egy kis "kukoricás", megnyugszom és visszajövök. Mindenkinek kell egy hely, ahol elmúlik a rossz érzés, megszűnik a hétköznapi gond. Ahol önmaga lehet.

Még egyszer mindenkinek köszönöm!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2006-08-07 18:07:28

Jól írsz,és fontos dolgokról. Főleg a vége felé. Csak azt nem értettem, hogyan került bele a történetbe a kukoricás...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12540
Időpont: 2006-08-04 14:43:57

Kedves Tünde! Tüneményes, érdekes, okos, jó és találó minden mondatod. Egyetértek Veled. Graulálok!
Kata
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-06
Összes értékelés:
593
Időpont: 2006-08-04 13:37:19

Nekem is főként az eleje tetszett, ahogy megmutatod, nem lehet ráerőltetni másokra az elképzeléseinket. nem lehet jelmezbe bújtatni senkit, álarc mőgé dugni, mert kibújik belőle, kitör, és talán nagyobb hévvel mint kellene.....
én még ugyan "túl" fiatal vagyok, de való igaz, amit láttam magam körül, csak abból kiindulva tudok véleményt írni, hogy nehéz egyszerre több szerepben megmaradni, anya, feleség, dolgozó ember, barátnő......
de biztos vagyok benne hogy valahol meg van az a határ, az az út, ami az egyensúlyból fakad. egyszóval megvan az arany középút.
ügyes írás

üdv
Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
233
Időpont: 2006-08-03 18:39:18

Bizony, nagyon is igazad van! Sajnos nem könnyű nőnek, feleségnak és anyának is lenni egy személyben! Nekem is van egy írásom,ezzel kapcsolatban, bár még nincs kész, de majd felteszem. És várom rá a kritikádat!
Tetszett az írásod...főleg az eleje.!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: A Papagáj dala címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nagyanyó angyala című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Ahogy a felhők című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A somogyszentpáli vonaton címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. címmel a várólistára

Takács Gyula bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Takács Gyula alkotást töltött fel Kedv, remények, lilák címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Három lány 19. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszer el kell mondanom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)