Nincs szavam, mit mondhatnék,
Elárvult lelkem zokog, hallgat a lét.
Mentőháló nélküli kötétéltánc,
Az ördöggel való csodás románc.

Képek, ízek, emlékek,
Álmodom, hogy vakítanak a fények.
Lezárt szememre eső hull,
Csukva marad, egy szív elárvul.

A holnap a tegnapba karol,
A penge a húsomba hatol.
A golyó is megáll az ürességben,
A sötétségben, mi uralkodik odabent.

Összetört tükör, érzéseim.
Szilánkjai megvágják kezeim.
S patakban folyik a vörös vér,
Útja örök, soha véget nem ér.

Halálugrás, és mélyzuhanás,
Pokolba tartó hosszú utazás.
Arcon vágott nagybetűs Szerelem,
Tudom, hogy holnap is kellesz nekem.

Ha síromnál térdepelsz majd,
Ültesd szívedbe a jégvirágokat,
S hallgasd a bánat elhaló dalát,
Egy megtört ember elcsukló hangját!