HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44597

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-03-22

Az engedetlen fiú

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy jómódú apa. Ennek az apának volt egy engedetlen, mihaszna fia, aki kora gyerekségétől sok bosszúságot okozott apjának. A fiú "Atyámnak" szólította az apját, az apa "édes fiamnak" a fiát. Ha a fiú elkövetett valami csínytevést, elcsavargott, verekedett, lopott, hazudott, az apa megszidta, és megbüntette. Mik voltak ezek a büntetések? Hát például nem engedte le játszani a térre, megvonta a zsebpénzét, -ilyenek. Az apa haragja azonban csak addig tartott, amíg a fiú bocsánatot nem kért.
--Erősen fogadom, -mondta a harmadik napon mindig a fiú, -hogy többé nem vétkezem, és a bűnrevezető alkalmat elkerülöm.
-Menj, és ne vétkezz többé, -mondta az apa, és ezzel minden rendben volt közöttük, egészen addig, amíg a fiú újabb rosszaságot el nem követett. A fiút azonban hajtotta a vére, és minden kezdődött elölről.
Megnőtt a fiú, de a bűnök nem maradtak el. Most már, hogy nagy volt, paráználkodott is rendszeresen, és megkívánta másnak a feleségét, egyszer embert is ölt. De mindig megbánta és az apa mindig megbocsátott.
Aztán egyszer csak történt valami. A fiú azt kérdezte magától egyszer, helyes dolog-e bűnt elkövetni, aztán megbocsátásért esedezni, fogadkozni, majd újra vétkezni? Nem helyes, mondta a fiú. Mi értelme van az egésznek? Olyan gyerekes. Olyan megalázó. És attól kezdve nem ment oda többé az apjához bocsánatot kérni, ha káromolta őt, ha csavargott, ha lopott, ha hazudott, ha paráználkodott és ha embert ölt.
Eljött az idő, a fiúból férfi lett. Az egyik nap odament az apjához és így szólt hozzá:
Atyám és mindig szerettelek, bár parancsaidat soha nem tartottam meg. Add ki kérlek az örökségemet, mert nélküled akarok ezután élni, de tarts meg szeretetedben.
Az apa így válaszolt:
Milyen szeretet a te szereteted, édes fiam?! Hogy higgyem el, hogy szerettél, ha nem engedelmeskedtél parancsaimnak, amelyek a javadat szolgálták?
A fiú erre azt mondta:
Atyám, a parancsaidat nem tudtam betartani, mert túl szigorúak voltak. De szerettelek, szívemből szerettelek. Emlékezz vissza. Ápoltalak, amikor beteg voltál. Enned adtam amikor éheztél. Innod adtam amikor szomjaztál. Felruháztalak, amikor meztelen voltál és meglátogattalak, amikor a börtönben ültél. .Megvallottalak az emberek előtt, amikor üldözött és kitaszított a világ. Ezenkívül igyekeztem úgy szeretni felebarátaimat, ahogy te szerettél engem. Látod, így bizonyítottam be, hogy tényleg szeretlek. Ezért kérlek most, add ki ezért most a jussomat, és tarts meg szeretetedben.

Mit gondoltok, mit felelt az apa?

Odaadta vajon az örökségét a fiúnak, és megtartotta szeretetében, vagy kiűzte őt az éjszakába, ahol volt nagy sírás-rívás és a fogaknak csikorgatása?

(Azt mondta az Atya: mert szerettél engem, én is szeretlek téged, és nem tagadlak ki. De, ha megtartottad volna a parancsaimat, nem büntettelek volna annyiszor, sőt, jutalmaztalak volna mindvégig. Ez lett volna a dolog értelme.
Ezt mondta az Atya a fiának. De ne adjátok tovább! Hétpecsétes titok!)

(De adjátok csak tovább. Hadd tudja meg mindenki!)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-27 09:14:23

A történet fikció, példabeszéd. Ezért is túloztam el. Szándékosan állítottam szembe a fiúban meglévő kétféle gondolkodás, és viselkedésmódot. És szándékosan állítottam úgy be, hogy minden létező bűnt elkövet. A fiú nagyon jó szívű. Ott segít az apjának és mindenkinek, ahol csak tud. De hajtja "rossz" vére. Mi van ilyenkor? A jó Atya megbocsáthat-e neki? Megbocsáthatja-e a sok jóért, a sok rosszat? Ismertem ilyen fiút, és ilyen (nem apát) hanem anyát. De nem róluk mintáztam a történetbeli fiút és apját. Mondjuk éppen mintázhattam volna. Kedves kata, köszönöm hozzászólásodat! -én
Ja! És mi van fordítva? A fiú szentéletű. Formálisan bűntelen. Folyvást imádkozik. De nem szeret senkit. Szüleit is elhagyja a bajban?
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11342
Időpont: 2009-03-26 23:03:21

Én úgy érzem, az a fiú túlzásba vitte a dolgot. Igaz, a szülők megbocsátanak gyermeknek, vagy legalább mindig találnak mentséget az elkövtett bűnökre, mert szeretik őt. Azért mégsem helyes, ha a gyermek a Tízparancsolat valamennyi parancsát megszegi, mivel úgyis megbocsátanak... Ezért értek egyet Arannyal: a fiú nem szereti igazán az apját, ha szeretné, nem okozna neki annyi fájdalmat és bosszúságot (nem idéztem pontosan). Mert hiába szereti a fiát, mégis fáj neki a viselkedése, és szenved azért, amiért ilyen lett, s nem olyan, aki örömet szerezne a szüleinek.
Az már más lapra tartozik, hogy aki sorozatban teszi a vétkeket, akarattal, rossz indulattal, előre megfontolt szándékkal, az már gonoszság, - azt már a jó Isten sem bocsátja meg.
Nem tudom, lehet-e az olyan sorozatos súlyos bűnöket később úgy megbánni, hogy ilyenkor irgalmat nyerhessen...
Jó olvasni az eszmefuttatástokat.
Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-24 16:57:36

Kedves Eszti! Azt hiszem hit dolgában legjobb ha mindketten Aranyra hallgatunk. Ő tudja a tutit. Csak nehéz dolgok ezek!
Szia: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-24 16:55:53

Arany, tudom, hogy úgy van, ahogy Te mondod...de...élnek az emberben a kétségek és remények. És Jézus azt is mondta többek között, hogy aki megvall engem az emberek között, azt én is megvallom az Atya előtt. (Lehet, hogy nem pontos) Olyan jó belső béke tölt el, amikor erre gondolok...lehet, hogy nincs igazam...tényleg nem tudom. -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-24 16:44:58

Drága Virág! Úgy szeretem, hogy szeretsz! Nagyon értékelem. És a költő szavával üzenem: írok, ha élek, s lesz majd még kinek! -én
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-03-24 16:08:39

Bodon, szeretem, ahogy gondolkodsz. Egyebkent meg Isten ugy szeret minket, ahogy vagyunk, mert nem vagyunk am mi fergek, hanem Isten csodalatos teremtmenyei, akikben magunkban is benne el az Isten, akar eppen ellene teszunk a parancsainak, akar nem. Ugy velem, hogy az isteni " parancs" inkabb jotanacs: draga kislanyom/edes fiam, ne paraznalkodj, mert neked okoz majd fajdalmat, neked lesz rossz, ha vetkezel. Nem azert , mert en megbuntetlek, te bunteted sajat magad.
Irj meg .... ugy szeretlek olvasni!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2009-03-24 09:33:38

Kedves Arany és Bödön!
Úgy gondolom, ha Isten csak akkor szeret, ha mindent pontosan úgy teszek, ahogy ő akarja, és egy hajszálnyit sem térhetek el tőle, akkor eléggé zsarnoki, és éppen hogy nincs szabad döntésem.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-24 09:31:01

Nem tudom...nem tudom. Kinek van igaza? Ha Aranynak, akkor az emberiség kilenc tizede nem reménykedhet az üdvösségben. Az Atya talán nem ezt akarja. Nem tudom...Súlyos kérdés!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-23 11:48:28

Kedves Eszti! Én pont így gondolom. Azért is tettem fel ezt a történetet. Gondoljunk csak bele. Isten a szüleinknél is jobban szeret bennümket Ő maga a Szeretet és a Jóság. Ezért küldte a fiát közénk. Ő nem hagyja kárhozatra jutni szerető, de engedetlen rossz fiát. (legalábbis ezzel bíztatom magamat)
szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2009-03-23 09:35:05

Kedves Laci!
Ha nem Isten és ember vonatkozásában nézzük a dolgot, hanem szülő-gyermek kapcsolatban, a szerető szülő akkor is elfogadja a gyermekét, ha más értékrend szerint él, és az a gyermek is szereti a szüleit, aki ugyan másképp gondolkodik, mint ők, de a bajban nem hagyja magukra. Valahol Isten is ilyen lehet. Ha látja bennünk az őszinte szándékot, a jóakaratot embertársaink iránt, akkor mondjuk buddhistaként vagy akár bármilyen hitűként szeretni fog.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-23 09:02:55

Igen, az annak kapcsán kibontakozott vitának mindenképpen folytatása, -úgy gondolom. Én sajna megrögzötten hiszek (bízom) I. jóságában, megbocsátó kegyelmében. Örülök, hogy egyet értesz velem Gunoda!
Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2009-03-22 22:14:26

Jó kis biblikus történet! Gondolom a "Kenyér bor korbács" folytatása. És már megint egyetértünk! Még ha meg is köveznek érette a kegyesek... :D

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Simogató címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)