HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: jerrynostroFeltöltés dátuma: 2009-03-23

Giacomo


Bár a szerelem egy igen emelkedett, magasztos állapot,
Egyszer a szelíd angyalt hozza ki belőlem, máskor a vérszomjas állatot.
Hódító vagyok, de én nem földrészeket kaparintok meg, hanem gyönyörű nőket,
Negédes szavakkal elcsábítom, majd az ágyba viszem őket!
A mennyország mezsgyéjére már számos kedves hölgyet elrepítettem,
Az Éden asztalát ínyencségekkel telve nékik megterítettem,
Nem véletlenül, hisz ha még nem mondtam volna, Giacomo a nevem,
Ezért a gyönyör áldott földjén immár állandó a helyem!


Áhítatban élek, a szilárd hithez mindig is meg volt a tartásom,
Ám nekem nem Jehova Isten, hanem a Szex a vallásom!
Akinek nem tetszik, állok elébe, bátran perelhet,
Szememre vetheti, hogy nem ismerem az igaz szerelmet!
Egy dologra valóban képtelen vagyok: megalázkodni,
Még a gondolattal sem tudnék megbarátkozni!
Nőcsábász hírében állok, s ezt minden tettemmel megerősítem,
Ha kellek, megtalálsz, de függőség láncába nem verem a szívem.


Kérdőre vonhatod: van-e bennem egyáltalán érzés?
Áldozattá válok, mikor rám tör a kísértés,
Akkor már nem törekszem másra, csak a nő az ölembe hulljon,
S a párnák tengerében velem vígan pancsikoljon!
A drámai kitörést, köszönöm barátom, inkább mellőzöm,
Nem fáj semmi, nagyokat hancúrozok, közben ejtőzöm
Engem két dolog érdekel: a teljesítmény és a látszat,
A lelkedet, tündérkém, tartsd meg inkább másnak!


Elismerem, az enyém sem különösen fényes,
De mit számít, ha sármos vagyok, a csókom pedig édes?
A nevem Giacomo, a többit meg úgyis kitalálod,
Izgalomba hoz a tested, hogy mennyi a hozományod:
Ez az egyetlen mód, hogy belőlem mintaférjet csinálj
Sok pénzed van, veled maradok, az engem mindig fölcsigáz
Különben szabad vagyok, nem tartozik rád, mit mívelek,
Szerelmet fogadok, aztán legföljebb hűséget színlelek


Heves lánggal égek, olykor a langyos tó medrében szendén lubickolok,
Most épp a kád fölé hajolva cipőt suvickolok
Ma akcióba lépek, kibújok bőrömből, szinte szétvet az energia,
Most bármi megtörténhet, csupán egy eset nem: a rendszerhiba!
Lerohanok kicsípve valamelyik izgalmas lokálba,
Felpörget a ritmus, zene száll felém elzsibbadt bokámba
Az elektromos vihar közepén meglátom a szivárványt, csúcson leszek,
Ha nem oldódom fel kellőképp, hát ajzószert veszek!


A speed és a marihuánás cigi nálam nem tabutéma,
Számomra a mindennapi élet szerves tartozéka!
Persze suttyomban intézem, hivatalosan kábítószer-ellenes vagyok,
Őseim nem volnának büszkék, hogy magamnál e célra bankókat hagyok
Elvégre ők tartanak el, fogam nem füllik az ócska, selejtes munkákhoz,
Kisujjam se mozdítom, mégis hozzájutok a finom, selymes kis hurkákhoz
Ezúttal a megszokottat hozom: formabontó férfi, kiben tombol a szenvedély,
Ha nem találnak rám holtan a mosdóban, ma nem várhat csendes éj!


Ordít bennem a vadászösztön! Szőke vagy barna, esetleg vörös? Nekem nyolc!
Bár ahogy átnézek a sorokon, van ki csak gyanúsan tizennyolc!
Úgy látszik, elfelejtették megnézni jól az okmányukat,
De legalább elegánsan hordják bájos szoknyájukat!
Mély kivágások, sejtelmesen mozgó csípők, mindegyikük megér egy odasurranást,
Nem csodálkoznék azonban, ha némelyikük elkapna egy ronda tüdőgyulladást,
Anyuka nyilván a fellegekbe beszélt, mikor a gondos öltözködést hozta szóba,
E lányok párjukkal biztos így is hemperegnének ott kint, a hóba'!


Tudják ők, mi szükséges a májnak, mennyi nem árt még a gátlások feloldásához,
Én meg kiválasztok egy kecses álszüzet a problémák megoldásához!
Pont az irányomba tart egy kívánatos példány,
Akár az eperfagylaltra, olyan szemmel néz rám!
Vajon állja-e a sarat? Ki lehet ő: Aliz csodaországból?
Netán egy szőrös lábú fruska Romániából?
Bárki legyen is, bemértem, karmaim közül már nem menekülhet,
Becses prédámmá teszem, trónszékembe Őnagysága egy napra beleülhet!


Köszöntelek téged, legmerészebb álmaim aranyszínekben tündöklő hercegnője,
E züllött éjszaka szennyes forgatagában szerény személyem drága jótevője!
Szépséged páratlan, az itteniekével nem is vetekedhet, fogadd el e bókot,
Egyszerűen ez az igazság,szerelmemhez ezennel elnyerted a kódot!
A döntés joga téged illet: viszonzod-e érzelmeim, vagy nagy fájdalmamra elutasítasz?
Teret engedsz-e kettőnknek, vagy közömbös arcoddal megfutamítasz?
Hadd mutatkozzam be, nevem Giacomo, ki mint egy papnövendék, olyan alázatos,
Kiből első pillantásra hiányzik minden varázslatos!


Viszont rosszabb sem vagyok az átlagnál, jelentőset én is fel tudok mutatni,
Ne gondold, hogy fel akarok vágni, de bizonyíték után nem kell kutatni!
Egyik karomon aranylánc, a másikon vadonatúj Rolex csillog,
Kicsit lentebb pedig látod, egy indítókulcs villog,
Meseautót vezetek, éppen terád vár a következő sarkon,
A nadrágzsebemben én nem a buszbérletem tartom!
Ambróziát szolgálok fel, eszményi italt, ettől nem fáj a fejem,
Zeusz és társai ilyet ittak szintén az Isteni Hegyen!


A görög mitológiában, nézd el, nem vagyok túl jártas,
Ellenőrzőimben a legjobb jegyem hármas!
Hozzád képest, kincsem, nem lehetek okos,
Gerjedelmes lázam ettől még tízezer fokos!
Nem pezsdít föl a nyers, csontszáraz tudás,
Kapcsolatok nélkül úgyis folyton fennáll a siralmas bukás,
Magam köré tábort gyűjteni a szokványos eljárás,
Védelmet kaphatok, ha nem, hát iszonyú ráfázás!


Állásom nincs, ne is kérdezd, a háttér attól még biztosított,
Minek küszködni, itt egyetlen részlet sem titkosított!
Megszerzem én a forrást kényelmesebb utakat keresve ugyanúgy,
Mint becsületes robotolással, s a végeredmény egy csöppet sem savanyúbb!
Érintettél már valaha ily kemény, mesteri izmokat? Őket a számodra gyúrtam!
Tekintsünk el tőle, borult perceimben vénáim körül mennyi tűvel szúrtam!
Mindenki átesett a krízisen és volt gyászos korszaka,
Míg szép csöndben felismerte az énjét, mikor már önmaga.


Mára szerencsére ismét egységben az erő,
Előtted nem lehetek más, csak szexi és megnyerő!
Említettem már, hogy Giacomónak hívnak?
Dunyháikba bújva a leányok énérettem sírnak!
Hogyan? Beképzelt lennék, egy beteges, szánalomra méltó fickó,
Egy nagyszájú élvhajhász, ki beéri a szamárral, hogyha nincs ló?
Ugyan, ne viccelj, ilyen a világ, én pusztán alkalmazkodom,
Rossz számítások mellett magam arcul csaphatom!


Megvilágosodott egy törvény, a végzetszerű jog,
Hogy minden az enyém, mikor szerelmes vagyok:
Hisz akié a terep, azé a hatalom,
S enyém lesz a nő is, mert nagyon akarom!
Ne is hergelj tovább, vezess egy szobába,
Az ellenállás vége felé jár, hívott a tested, s én megyek a nyomába!


Szervusz! Hát te is itt vagy? Isten hozott, öcskös!
Miért vagy ilyen indulatos, talán a frász lökdös?
Nem mered szádat panaszra nyitni, mégis remegsz az idegtől,
Lényed zavartan idegenkedik a szerelmes szívektől?
Az illem ellen vétünk, te pedig a magányhoz érzed jogosultnak magad,
Vagy egy lányra vágysz te is, ki valamilyen okból rendszerint elmarad?
Visszataszító látványoddal hogy is akarhatsz te nőt,
Tessék, vigaszul átnyújtok neked egy használt zsebkendőt!
Vedd megtiszteltetésnek, a magas bakról leszálltam, lealacsonyodtam hozzád,
Nesze, itt egy ezres, ha éhes vagy, végy egy kiló sonkát!


Ne feledd, kint süt a nap és sokkal tágasabb,
Csak többet be ne tedd ide a retkes lábadat!
Menj, gyógyítsd ki az agyadból e kóros defektet,
Az udvarlásban nem adok tanácsot, őrzöm a receptet
Selyeming, primör kosztüm az alap, enélkül el se indulj,
Kelj már föl, mielőtt még a hajad megritkul!
De mégse, maradj, a kedves anyukát még úgysem ismerem,
Kiváló társaságommal én szíves örömest megtisztelem,
Majd nála folytatjuk ezt a forró, érzéki játékot,
Idióták ne vessenek ránk irigy, sóvárgó árnyékot!


Beavattalak, tudod, mi a felfogásom, a szerelmes ember a leggyengébb láncszem,
Ha azt érzi, bármit megbocsát, ha nem, zavarja egy mákszem.
E fogalom leple alatt hányan követtek el csalást, erőszakot, égbekiáltó hitványságokat,
Meggyőzően állították, a másik elhitte, aztán a jégeső szétverte vidámságukat!
Mondják, olyan ez, mint a háború, mindent szabad,
Csak nagy merészségedben ki ne törd a nyakad!


Ismerem a fortélyt, egy darabig biztosan nem fekszem egyedül noszolyámban,
Változatosság mellett sem fulladok én meg a saját pocsolyámban!
Ameddig az élet értelmét sokan a röpke kielégülésben és teljesítőképességben határozzák meg,
A hozzám hasonló izomagyú erőgépeket az érvényesülésben nem akadályozzák meg!
S ha vén, kivert kutya gyanánt úgy bánnak el velem, hogy lábam elé véres koncot dobnak,nem lehet egy szavam,
Mert elmondhatom, legalább fiatalkoromban jól éreztem magam!

gúnyos szabadvers egy beképzelt, izomagyú, nőcsábász férfiről.2008.június

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1744
Időpont: 2009-03-25 17:16:05

Szia aphrodite!

Örülök, hogy tetszik. Az túlzás, hogy ez a legjobbak egyike, de érdekes és szórakoztató volt egy olyan ember szemszögéből megírni a verset, akire egyáltalán nem hasonlítok.
Köszi szépen a hozzászólást!
Üdv.:Tamás
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-26
Összes értékelés:
203
Időpont: 2009-03-25 16:13:44

Szia Tamás, ez a versed is nagyon tetszik. A legjobbak egyike!!
Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1744
Időpont: 2009-03-23 17:24:36

Szia Toni!

Köszönöm szépen az elismerést.
Tényleg ez volt az a vers, amit körülbelül végigköltöttem fejben, mielőtt leírtam és ez ritka, mert általában a benyomásaim szerint, "kapásból" írom le a verseket, vagyis körülbelül meg van a tartalom, de a a rímek és a forma csak a vers írása közben születnek meg nálam.
Én annyira nem vagyok megelégedve az eredménnyel, mert elég sok ritmushibája van és a terjedelmét is rövidebbre, a tartalmat pedig csattanósabbra kellett volna fognom.
Kicsit talán túl hétköznapi is lett a nyelvezete, ami egy irodalmi műnél nem túl előnyös.A noteszt nekem se ártana elővenni, és jegyzetelni, lehet jobb verseket írnék akkor.
De örülök, hogy sikerült így is értelmezni és elnyerte a tetszésed, ez nekem nagyon sokat jelent.
További szép napot kívánok!
üdv.:Tamás

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh, bárcsak! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Négy évszak szerelme című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Üzenet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Vőlegényemhez című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Bányai Kornél: Estike / Nachtviole címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)