Ünnepi teríték az asztalon
gyertyaláng árnyéka lobog a falon.
Mindjárt lesz sokadalom
de addig csend van és nyugalom.
Emlékek tolongnak, sorba-sorba....
egymás szavába vág a kimondott szó.
Te mondtad?....én mondtam?.....
már nem is tudom,
ennyi együtt töltött idő
egybemossa a múltat.
Mintha mindíg így lett volna
együtt veled,csak veled éltem volna
az egész életemet.
Hatvan év!....sok ez,vagy kevés
nem találgatom,nem illő szavak
mikor ünnepi a pillanat.

Szemem sarkában könnycsepp lapul,
a csepp már óriási,
mint színes szappanbuborék
át lehet rajta látni.
Már kicsit kell csak várni
de addig még sok évet lehet bejárni....
A könnycsepp gurul s vele a gondolat.....
mintha most történne minden
most ezen perc alatt.
Mint filmet úgy látom peregni életünket.....
most éppen állsz előttem
felém nyújtod kezed
én érzem melegét s egy vagyok veled.....
Feleszmélek,....élettel telik meg a szoba
a család együtt ünnepel,
unokáid eléd állnak sorba ,
te magqadat látod megsokszorozva.
a tortán kigyullad a hat és a nulla
az idő meg mintha megállt volna.