HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 9

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44607

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-03-27

A szentéletű fiú

A szentéletű fiú

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy szentéletű fiú. Már kora gyermekkorától kezdve megmutatkoztak jó tulajdonságai. Míg más gyerekek a faluban fára másztak és elszakították a nadrágjukat, ő a konyhaasztalnál ült és az imakönyvben lapozgatott. Míg más gyerekek a patakparton csavarogtak és egyest kaptak történelemből, és földrajzból az iskolában, ő ült a konyhaasztalnál, és a rózsafűzért morzsolgatta. A falubeli gyerekek vasárnaponként a réten fociztak, ő nem tartott velük, ő a templomban imádkozott.

Telt múlt az idő. Az okos, komoly, szemüveges fiúcskából csakhamar éltanuló lett. Nem csak a tanárok kedvence volt, de a papoké is. Fél életét az iskolában töltötte, másik felét a parókián és a templomban. Segített a tanároknak a szertárban rendet rakni, és a papoknak a templomban Istent szolgálni. Csak éppen otthon nem segített apjának anyjának.
Amikor apja azt mondta: eredj édes fiam, ganézd ki a disznóólat, mert nehéz nekem már a villa, ezt felelte: nem lehet Apám, mennem kell hittanra. Amikor anyja kérte, vigyázzon a kistestvérkére, míg ő vásárolni megy, a válasza így hangzott. Anyám, ne is haragudj, de nem tehetem, ministráns-gyűlés lesz a parókián, oda kell mennem.
Kérték mások is erre, arra. Osztálytársa arra kérte segítsen megcsinálni a számtan-feladatot, nehogy egyest kapjon másnap, a szentéletű fiú azonban nem segített, mert a szentgyónásra készült éppen. A szomszéd kislányt egyszer nagy bánat érte, meghalt a kiskutyája. Szerette volna kiönteni valakinek a szívét, de a szentéletű fiú mereven elzárkózott mindenféle szívkiöntéstől. Ne haragudj, mondta a szomszéd kislánynak, ez a te problémád, old meg egyedül. Nekem is vannak gondjaim, a lelkemmel kell foglalkoznom, el ne kárhozzak, ha meghalok. Ez mindennél fontosabb számomra.
Szálltak az évek. A kisfiúból nagyfiú lett. A falubeli fiatalok javában paráználkodtak már egymással a kazlak alján ebben az időben. A szentéletű fiú nem tartott velük. Ő a Bibliát olvasta, a templomban imádkozott, vagy a parókián volt és ezüstöt pucovált a sekrestyéssel.
Aztán egyszerre csak nagy baj történt. Beteg lett a fiú apja. Fájt a háta, nem bírta már az ásót, kapát kaszát. A családi gazdaság férfikéz nélkül hamarosan a tönk szélére került. Kellett volna két erős, dolgos kéz, aki helyettesíti az apa két dolgos kezét, míg fel nem épül. De apja anyja hiába kérlelte a fiút, a fiúnak erre nem volt ideje, a templomba kellett menni imádkozni, vagy a papoknak segíteni.
Börtönbe került az apa, mert nem tudta visszafizetni adóságait. A rács mögül üzent a fiának, látogass meg fiam, oly elhagyott vagyok, de a fiú nem látogatta meg. Szabadulása után a pályaudvaron összetalálkoztak. A fiú a pappal volt. Ki ez a lerongyolódott ember, kérdezte a pap, mikor az apa elment. Nem ismerem őt, válaszolta a fiú. Csak egy koldus. Enni inni kért, mert éhes és szomjas, de tudom, ha pénzt adok neki, rohan a kocsmába és elissza.
Évek teltek újra. A gazdaság otthon ismét felvirágzott, volt mit a tejbe aprítani.
Egyszer aztán estefele, azt mondta az udvaron a fiú az apjának Atyám, szeretnék világot látni. Add ki az örökségemet, és tarts meg szeretetedben, mert én is szeretlek téged.
Hogyan szerethetsz igazán, kérdezte az apa. Hiszen soha nem segítettél semmiben. Nem látogattál meg a börtönben, nem adtál ennem, innom, amikor éhes és szomjas voltam, és letagadtál mások előtt, amikor üldözött és kitaszított voltam.
De megtartottam parancsaidat, mondta a fiú. Emlékezz csak vissza. Nem másztam fára, mint a többi rossz gyerek, nem csavarogtam, nem loptam, nem hazudtam, nem paráználkodtam. Templomba jártam, és imádkoztam Istenhez, ahogy kívántad tőlem. Így bizonyítottam be szeretetemet irántad.

Mit gondoltok, mit válaszolt az Apa a fiának?

(Én nem tudom, tényleg nem tudom!!!)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2016-04-29 08:43:20

Kedves Rita, úgy van, ahogy írod, teljes mértékben egyetértek. Köszönöm, hogy elolvastad. Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2016-04-26
Összes értékelés:
112
Időpont: 2016-04-28 19:21:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves László !

Tetszett a novellád!Hűen tükrözi a világban lévő ismeret hiányából fakadó kiegyensúlyozatlanságot,pedig apák és fiak,(és mindenki) megtudhatják Isten milyen életmódot helyesel. " értelmi képességetekkel végzett szent szolgálat" (Róma 12:1).
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-30 18:12:12

Jaj Arany! Miket csinálsz! Miért nem vigyázol jobban magadra?! Mielőbbi gyógyulást. És, írj bal kézzel is, nekünk mindegy ha kisbetű, ha nagybetű.
Szia: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-30 10:13:40

Kedves Sanyi! Köszönöm az elismerő sorokat. Bizonyára mindenki ismer a történetbeli fiúhoz hasonló embereket. Vannak olyan papok is, akik nagy ívben elkerülik rászoruló embertáraikat, elzárkóznak előlük. De mindebből sztem nem szabad általános következtetéseket levonni, sem az emberekre, sem a papokra. Vannak rendes emberek, és vannak rendes papok. Én is ismertem egyet. Szia: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-30 10:07:52

Ugyancsak lesújtó, sommás véleményed van a papokról és a politikusukról Gunoda! Vajon miért? Nem is értem! Szia: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-30 10:06:01

Ja, a farizeus-fiú tényleg találó...csak a "szentéletűvel" ki akartam poentírozni, hogy itt az ellenkezőjéről van szó! Köszi Arany!
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-03-29 17:48:33

Kedves Bödön!

Nem vagyok templomba járó ember, de hívőnek tartom magam. Számomra Albert Schweitzer fogalmazta meg az igazi szentélet fogalmát: "Nem tudom, milyen lesz a sorsotok, de azt tudom: csak az lesz valóban boldog közületek, aki rászánja magát, megkeresi és megtalálja a módját mások szolgálatának."
És ebbe belefér, sőt természetes dolog a fára mászás, a csavargás, a gyerekkori csínytevés, és az sem baj, ha néha becsúszik egy-két rossz érdemjegy is. Ez mind az élet része. És ha ebből valaki kimarad, ha nem ismeri meg ezeket a dolgokat, akkor vajon hogyan tudna segíteni másokon, hogyan tudná megtalálni a módját mások szolgálatának?
Én kíváncsi lennék annak a papnak a tanítására is, aki egy lerongyolódott embert látott az ember helyett.
Jó sztori volt!
Gratulálok!

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2009-03-29 13:46:35

Basszus, anno az általános iskolában volt egy pont ilyen osztálytársam!!! Mintha róla mintáztad volna a kisfiú alakját... és el kell, hogy mondjam, nem övezte őt közszeretet a diákok körében... mi, kölykök ösztönösen éreztük a képmutatását, a valódi kreativitás, gondolkodási képesség hiányát. De furcsa módon ez csak nekünk tűnt fel: a tanárok, az egyház el volt tőle ragadtatva, és a szüleink őt állították elénk, mint "bezzeg" gyereket.
Nem tudom, mi lett belőle, leginkább papnak vagy politikusnak tudom őt elképzelni... Brrrr!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-28 20:23:54

Igen, ez a két történet sablon. és sablonosan beszélünk róla, hogy is lehetne máshogy beszélni sablonokról, mint sablonosan. A lélek, az élet, gondolatok és cselekedetek roppant bonyulultak Mi jobb? Megölni valakit tiszta szívvel, emelt fővel, vagy megmenteni valakit önző, hiú vágyakkal a szívünkben, elismerésért, önbecsülésért (vagyis hiúságból) Hiúságból jólfésültségből szeretni valakit, valakiket, vagy megmondani nekik nyíltan, őszintén: menjetek a pokolba. Súlyos dolgok ezek. Sztem csak az irodalom szintjén lehet igazán kezelni őket: egy Tolsztojnak mondjuk. Egy jó lélektani drámában...De az nem Tolsztoj, bocs, hanem mondjuk J. P. Sartre Üdv. én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2009-03-28 12:41:19

Kedves Eszti. Nagyon jól látod. Pontosan erről van szó. Sztem nem szabad formálisan nézni, értékelni ezeket a dolgokat. és ezért lehet nagyon nehéz dolga pl. egy hivatásos hittudósnak az ilyen kérdések megítélésénél.
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2009-03-28 08:27:10

Kedves Bödön!
Azt hiszem, értem, hogy mit akarsz példázatoddal mondani. Ha csak gépiesen megtartjuk Isten parancsolatait, de embertársaikkal nem törődünk, nem állunk a szüleink mellett, amikor bajban vannak, akkor vallásosságunk mit sem ér. Ebben az esetben szerintem Isten előtt sem vagyunk szentéletűek, mert az azámít, ami belül van. Aki nem szereti azokat, akik körülötte vannak, annak a szíve üres.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Akkor címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) kis pimasz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Sarlai Mózes bejegyzést írt a(z) Nyolckezes (Szonett-csokor) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gyóni Géza: Mementó / Memento címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Hajnali harmat címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel Odatúl 2/2 címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Veled megtalálom címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Titkot súgnak című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Simogató című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)