HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50502

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AngelicheFeltöltés dátuma: 2009-03-27

Egy naplóból


Titkos hódolattal emlékszem minden egyes együtt töltött percünkre. Szerettem Vele lenni. Nem tudom, hogy Ő miért volt velem; talán csak kihasznált, de talán szeretett. Csak azt tudom, hogy én Neki adtam volna a testem-lelkem mindenestül, ha akarta volna. Mindenki azt mondta, hogy gyerekes vagyok, amikor elárultam nekik, hogy sírtam a boldogságtól, amikor együttaludtunk. Mélységesen megbántottak. Ők nem érezték azt a szerelmet, azt a felemelő érzékiséget, amit én akkor átéltem. De valójában ez szomorú. Annyira boldognak lenni, hogy sírunk, ez bizony szomorú. Senki nem érezheti át, amíg nem éli meg. Bizony ezen érzéki élmény nem sokaknak adatik meg. Talán jobb is. Milyen is lenne a világ, ha minden felszínes ember mély érzésekkel lenne (meg)áldva?!
Hirtelen arra eszmélek, hogy már nincs velem. Bús és kétségbeesett vagyok. Nélküle. Ezt eddig nem bírtam még elképzelni sem, most pedig bele kell törődnöm. Fájdalmas. Azóta átalakult az életem. Még mindig Ő a központja. De már csak az az énje, ami nincs jelen mellettem testi valójában. Azonban az életemet, a boldogságomat most is Ő adja.
Ha valami jó érzést akarok meríteni, azokra a lopott
percekre gondolok, amiket Vele töltöttem. A könyöke puha érintése, szavai
szikár tartása, mosolygó szemei. Emlékszem mindenre.
Tisztán és élesen. Sosem tudok feledni. Most az életemet
az tölti ki, hogy próbálom elképzelni, hogy Ő hogy szeretné,
hogy éljek. Nem dohányzom, mert nem szerette. Nem virulok, mert
ilyenkor mindig a bántón kérő tekintete jut eszembe.
Nem húzogatom a vállam, mert az gyűlölte a legjobban.
Csak szerényen élek, és néha-néha egy kis csalafinta
mosoly bujkál szájam szegletében, amikor arra gondolok, amit velem tett

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi ketten című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Vihar címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Pósa Lajos: Boldogság / Beseeltheit című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kék pillangó című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mi ketten címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Egyre csak hozzád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) mindig ugyanaz című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Evelyn korábbi verse /Evelynről, II. rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) mindig ugyanaz című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Pósa Lajos: Boldogság / Beseeltheit című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel mindig ugyanaz címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)