HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / szatíra
Szerző: Daróczi TamásFeltöltés dátuma: 2006-08-03

Zamecski Gubanc: TAHÓK

(részlet)

A HERNYÓTALPAS IPARI KÉM ESETE

1

Tahóváros polgármestere Zümzümer Ede, aki egy köztiszteletnek örvendő manus ebben a városban, ama nagy és korszakalkotó ötlet kigondolója, hogy az idei rendőrnapot szilveszterre időzíti, és tájékozódási futással fogja kombinálni. Mikor máskor, mint azon a napon, amikor a legjobban havazik, és úgy fújja a havat a szél, hogy alig lehet látni. Ez a kis elhanyagolható tényező nem befolyásolta a polgármester urat, hogy a védnöksége alá vont rendezvény megrendezésre kerüljön.
Már órák óta elrajtolt a mezőny, amelybe a kevés rendőri létszám ellensúlyozása érdekében civilek is benevezhettek. Azért, hogy felhívjam a figyelmet eme sportesemény jelentőségére meg kell, hogy említsem a rajthoz állt személyek neveit, és a hozzájuk tartozó társadalmi pozíciót, és természetesen a beazonosítás végett a rajtszámukat is, emelkedő sorrendben:
1. Fejelágya Benő rendőrségi főtörzsőrmester
2. Elcseszte Gedeon rendőrségi tizedes
3. Talpig Nyelv rendőrségi őrvezető
4. Rogyásig Hogyishívják a tahóvárosi halottkém
5. Vesztes Pere jogászdoktor
6. Csálé Bubi rendőrfőkapitány
7. Csipa Dzsimi magánnyomozó
8. Kuka Muki guberáló
9. Lánglelkű Oszkár tűzoltóparancsnok
Azt hiszem, hogy ebből a névsorból világosan kitűnik, hogy eme sportesemény ér annyit, hogy az országos televízió is közvetítse, de mivel a közvetítő autót háromnapi eredménytelen keresés után sem sikerült megtalálni, így nem készülhetett országos híradás, csak a helyi televízió mozgó adóvevővel, és zsebkamerával felszerelt riportere Lukulusz Kamusz készített egy összefoglaló jellegű filmanyagot.
A mezőny pontban kilenckor rajtolt, s mivel a hó oly mértékben kapaszkodott az őt cipelő szélbe alig lehetett látni négy-öt méternél távolabb, így azután hamar szétszóródtak. A zsebbe rejtett adóvevők megfeszült figyelemmel keresték a nyolc eldugott adó valamelyikét.

2

Fejelágya Benő és Elcseszte Gedeon egymás mellett imitálta a futásnak nem nevezhető, inkább gyaloglásra emlékeztető kecmergést. A tahóvárosi körzeti megbízott nem bírván a további erőlködést nekidőlt egy fának. A szél hópelyheket sodort az arcába.
-Én kifúladtam. -sziszegte, miközben letörölte az arcát.
-Az odáig rendben van, hogy ez a Seholsincs erdő, de akkor mit keresnek itt a fák? -tűnődött el a tizedes.
-Te agyatlanság! A neve Seholsincs erdő!
-Érdekes, -merengett tovább Gedeon, -ha sehol sincs, mit keres mégis pont itt?
Benő idegei megint elkezdtek összeomlani.
-Anyádat keresi! -nyögte ki kínjában.
-Anyámat? Az érdekes lesz, mert az öreglány az erdőszélen futtatja magát, namármost ha itt keresi, nem fogja megtalálni, nemdebár?
-Mit keres? -nézett értetlenül a társára a főtörzsőrmester.
-Hát, ugye anyámat.
-Mi van anyáddal?
-Keresik.
-Ki keresi?
-Akinek ugyebár meg kellene találnia.
-Itt?
-Ezen csodálkozom én is! Ugyanis már mondottam volt az előbb, anyám az erdőszélen van, és nem itt. Namármost, ha itt keresik, biztos nem fogják megtalálni.
-Jól vagy? -Benő mélyen belenézett Gedeon arcába.
-Köszönöm kérdésed, remekül.
-Biztos?
-Ebben a dologban azért annyira nem lehet biztos az ember, mert túl sok az elmeállapotot befolyásoló tényező, mint például, az agytekervények görcsösödése, meg az idegpályák szabálytalan elrendeződése a homloklebeny árnyékos oldalán, meg több minden nem jut az eszembe, de azért így is sokat tudok, nem?
-Mondtam már, hogy ne olvass semmiféle tudományos könyvet, mert megzavarja az elmédet.
-De kell a kultúra az elmének, főnök.
-A te elméden az sem segít.
-Gúnyolódj csak. -sértődött meg Elcseszte. .
A körzeti megbízott észrevett valamit az egyik fán.
-Nézd, egy hirdetmény! -intett a társának, aki nem túl lelkesen ugyan, de megközelítette a fát.
-Hát az meg mi?
-A hirdetmény az egy olyan mény, amelyik hirdet. Érted?
-Nem túl világos.
-Marha vagy! Miért mindig hozzám vannak beosztva a leghülyébb alkalmazottak?
-De főnök?
-Hallhass! Mindig csak felidegesítem veled magam. Térjünk vissza ehhez a ményhez.
-Rendben van. Hagyjuk beszélni.
-Ez nem beszél.
-Nem te mondtad, hogy ez a mény hirdet? Akkor had hirdessen, mi meg hallgassuk.
-Ezt el kell olvasni, de vadbarom! -elkezdi kibetűzni a szavakat. -Ránat imetegye...
-Biztos külföldiül van. Nem, főnök? -érdeklődött a Gedeon.
-Fenét! Fordítva van felfüggesztve a papiros.
-Akkor ez egy titkos papiros.
-Csend! Felolvasom:

"Tisztelt Erdőlakók!
Mindenkinek, aki józanul két lábon jár, de nem repül! Hogyan győzzük le a gazdagokat címmel módszertani foglalkozást szervezek a Seholsincs erdő ölelte Kábulat völgyében, pont ott, ahol tavasztól késő őszig a kullancsok dögönyözik egymást. Ideje pontban délben lesz."

"Rubint Ront majdnem egyetemi tanár"

-Mit ront? -érdeklődött a tizedes.
-Rubintot.
-Akkor ez biztos, hogy egy lecsúszott ékszerész lehet.
-Vagy bűnözőkülsejű.
-Esetleg orgazda.
-Vagy hernyótalpas ipari kém.
-Az veszélyes?
-Mégpediglen nagyon.
Elcseszte Gedeon összerezzent.
-Hát én nem nagyon szeretnék találkozni ezzel az iparikém hogyisnevezzemmel. -szögezte le, miközben felettese eltorzult emberi vonásait vizsgálta.
-Pedig fogsz találkozni vele, mert mi akarjuk elkapni.
-Csak a magad nevében beszélj!
-Kötelességünk megtenni.
-Szabadnaposak vagyunk, nem lehetünk szolgálatban.
-A bűnügy, az bűnügy.
-Azt sem tudjuk hogyan néz ki.
-Ezért kell sietnünk. A hernyóból előbb-utóbb lepke lesz.
-Molylepke?
-Honnan tudjam? Úgy nézek én ki mint egy rovar-meghatározó kislexikon?
-Nem lehetsz lexikon, mert nem vagy lapozható.
-Te viszont egy vadbarom vagy, mert folyton kérdezősködsz, meg okoskodsz. Gyerünk, keressük meg azt a völgyet és kapjuk el ezt a hernyótalpas ipari kémet.

3

Lukulusz Kamusz a mozgóriporter fiatalos lendülettel beérte Rogyásig Hogyishívjákot, a tahóvárosi halottkémet, aki már a teljes fizikai összeomlás stádiumában volt.
-Kedves nézőink, önök Lukulusz Kamusz mozgóriporter tudósítását látják, a tahóvárosi rendőrnap tájékozódási futásáról. Éppen sikerült lencse és mikrofonvégre kapnom Rogyásig Hogyishívják urat. Engedje meg, tisztelt halottkém úr, hogy megkérdezzem, milyen indíttatásból vállalkozott erre a megmérettetésre?
-A nejem szerint egy pipogya, ellustult alak vagyok. -válaszolt a kérdezett. -Neki szeretném bebizonyítani, hogy igenis férfi vagyok a javából, és bírom a kihívásokat.
-Hány jeladót talált meg eddig?
-Jeladót? Az mi?
-Azok a kis elektromos kütyük, melyek irányába kell szaladni, és megtalálásukkor a közelükbe helyezett játékfelügyelőtől pecsétet kell kérni az önnél levő összesítő lapra.
-Mikor változtatták meg a szabályokat?
-Nem változtattak semmit. Ezek a szabályok már régóta élnek.
-Akkor engem miért nem tájékoztattak erről, végtére is ez egy tájékoztatási futás, nemdebár?
-Tájékozódási futás.
-Nekem egyre megy.
-Tehát hányat talált meg?
-Mondtam már, hogy azt sem tudtam mit kell keresni! Azt gondoltam, az a feladat, hogy ki talál ki elsőnek az erdőből. Még térképet is vettem. Nézze csak. Íme.
-Elnézést, tisztelt halottkém úr, de ez egy szabásminta.
-Már a térképeket is átszabják?
-Én nem tudhatom. Ön szerint vannak győzelemre esélyei?
-Az esélytelenek nyugalmával ki merem jelenteni, hogy esélytelen vagyok.
-Köszönöm a beszélgetést. Kedves nézőim, a következő bejelentkezésemig búcsúzom.
Kamuszt elnyelték a téli fák. Rogyásig Hogyishívják pedig belevetette magát a térképébe.
-Mi az, hogy nyaki kivágás? Mióta jelölik a patakokat szaggatott vonallal? És mi a fenét keresek én itt egyáltalán? Valaki tájékoztasson már egy futás erejéig!

4

Puccos Szöszi egy üdítőitalos palackot tolt az önkívületi állapot határát súroló Csipa Dzsimi orra alá.
-Köszönöm, Szívem, de nem vagyok szomjas. -tolta el a palackot az évszázad legmarkánsabb külsejű magánnyomozója.
-Erőnlétileg fontos, hogy az elvesztett folyadékmennyiséget pótolni kell. Ezt egy orvosi szaklapban olvastam.
-És azt nem írták véletlenül, hogy télen nem jeges teát kell itatni az ipsével, hanem forrót?
-De hiszen a védőitalnak igazodnia kell a környezeti hőmérséklethez!
-Itt repdesnek a mínuszok! Így is majd megfagyok, és ha még lenyelem azt a jéghideg löttyöt, állóhelyben ledermedek. -majd, hogy nyomatékosítsa állításának igazát, Dzsimi felhúzta melegítő felsőjének ujját. -Nézd ezt! Tele van libabőrrel.
-Az éjszakai zugevéstől. Mondtam már ezerszer, ne nassolj éjszakánként. Ott van az eredménye a karodon. -zsörtölődött a nő.
-Szívem, a csokis keksztől nem lesz libabőrös az ember.
-Nem?
-Nem bizony. Te, mit keres ott a Nyelv? -mutatott a magánnyomozó az egyik fához kötött emberkére.
-Biztos meg akarja mérni a fa kerületét.
-Pont ma?
-Tájékozódási futás van, nem? A Nyelv éppen tájékozódik.
-Nézzük meg!
Odasiettek. A nevezett személy egy fának kötözve betömött szájjal kémlelte a tájat, miközben idegesen pislogott.
-Veled meg mi történt? -érdeklődött Dzsimi, miközben kiszabadította az őrvezetőt.
-Valami Mitől Dzsó nevezetű egyén kerített a hatalma alá.
-Milye alá? -hüledezett Szöszi.
-A hatalma alá. Egy olyan hatalmas pofont adott, amitől összeestem, és így, megkötözve tértem magamhoz.
-Valami oka azért csak volt, hogy megütött?
-Azt mondta, néhány ezer fabatkáért elárulja nekem, hogy hová rejtette a jeladókat. Mert valami olyasmit is hablatyolt, hogy ez az ő feladata volt, mert a polgármester őt bízta meg vele.
-És persze nálad nem volt néhány ezer fabatka, ugye? -nézett Nyelvre kérdőn a nő.
-Nem is akartam megtudni! Én nem lépek a becstelenség talajára! Le akartam tartóztatni, de ellenállt a foganatosított intézkedésnek.
-Hallottad, Szívem? -nézett vádlón Szösz Dzsimi fáradt szemeibe -Az úriember, aki megkötözte a Nyelvet, bizonyára nem tolta el magától az üdítőitalos flakont.
-Erre miből jöttél rá?
-Tényleg, miből? -érdeklődött a Talpig őrvezető is.
-Abból, hogy a foganatosított hogyishívjákkal szemben is ellenállt.
-Ellenállt, mert ő volt az erősebb. -magyarázta a Nyelv.
-Hallottad, nem? -ráncolta kérdőn a szemöldökét a magánnyomozó. -Semmi köze az üdítőitalos palackhoz.
-Gúnyolódj csak. -szipogott a szőkeség.
-Nem gúnyolódom! Tervszerűen, és lényegretörően állítom össze a mondanivalóimat. De az ügy szempontjából ez a flakonos történet nem számottevő. A lényeg, hogy ezt az incidenst mielőbb jelentenünk kell valakinek. -vélekedett Dzsimi. -Merre lehet az első jeladó? Az ott dekkoló játékfelügyelőnek jelenteni fogjuk ezt az incidenst, és segítséget kérünk a polgármestertől.
-Legalább egyötöde lett volna nálad az illető által kért pénznek, és most tudnánk hol az első jeladó. -elmélkedett Szöszi.
-Szívem, és ha nem az elsőt, hanem az ötödiket árulja el? Akkor előrébb lennénk?
-Hát, nem is tudom biztosan...
-Én viszont tudom, hogy nem. Hallgass az okosabbra!

5

A fagyállóval kezelt alacsony olvadáspontú alaszkai legyek egyik kommandós példánya kibontotta az utolsó túlélő csomagját, majd meredt szemekkel skubizta annak tartalmát. Néhány rothadásnak indult egérpiszok, és egy félig megpenészedett kenyérmorzsa darab fityegett a zacskó alján. Elmeállapotának összes megmaradt agytekervényét összeszedve meghozta a döntést. A tavasz késedelmes megjelenése miatt végrendelkezni kezdett, s a kínkeservesen megfogalmazott hagyatéki papírt az egyik hóna alá rejtve lenézett a fa alatt elterülő behavazott tisztásra. Még egyet sóhajtott, azután fejbe lőtte magát.
Az élettelen test zuhanni kezdett egészen Mitől Dzsó vállára, ahonnan a pillanatnyi kábulatából magához térő szél lesodorta onnan. A néhány perce bűnözővé avanzsált elektromos szakember bánatos ábrázattal somfordált a feketekabátos alacsony termetű alak irányába.
-Megszerezted az igazolványát? -érdeklődött a fekete kabátos ürge.
-Nem volt nála. Szabadnapokon nem hordja magánál.
-Micsoda?
-Mondtam, nem? Szabadnapokon nem hordja magánál. Legalábbis ezt mondta, hiába gyakoroltam rá nyomást.
-Átkutattad?
-Mégis, mi vagyok én, egy helyszínelő rendőr, házkutatási paranccsal? Majd te átkutatod. Nincs messze. Körülbelül háromszáz méterre innen egy fához kötözve találod.
-Nem érdekes. A tervem a rendőrségi igazolvány nélkül is sikerülni fog, mert én forradalmasítottam az amúgy is reformálásra szoruló bűnözést. Meglásd, Dzsó barátom, egyszer még emlékezni fognak ránk, vagy ne legyen a nevem Rubint Ront.
Dzsó még becsületesebb fele eltűnődött, hogy ha máshol nem, hát a bűnügyi nyilvántartás mindenféleképpen említést tesz majd róluk. Ha meg azt nézzük, hogy a Ront hatvanöt százalékát kapja a szajrénak, meg ráadásként a menekülési útvonalat, ő pedig a maradékát, melynek nyolcvan százalékát szerzési jutalék címszó alatt a szellemi agytrösztnek, történetesen Rubint Rontnak át kell adni, plusz el kell vinni a balhét, mégiscsak jobban megéri bűnözni, mint tengődni a becsületes munkával. A balhét meg legfeljebb ha már el kell vinnie, majd kikíséri az erdőszélre, s egy óvatlan pillanatban megpattan mellőle. Gyerekjáték az egész!
-Te, aztán tényleg majdnem egyetemi tanár lettél? -érdeklődött Rubinttól, miután hosszas tépelődés után sikeresen rendet tett elméje kusza agytekervényeinek véget nem érő gondolatáramlásai között.
-Igen, de az elmeorvosom közbeszólt, és intézetbe utalt, egy téves diagnózis miatt.
-Téves diagnózis? Intézet?
-Nem kell úgy berezelni. Multifunkcionális kétoldalú lábközépig érő homlokegyenesem van, de gyógyszeresen kezelhető.
-Az meg mi a csuda?
-Zavarrezonenciális merevedési zavar, melyet ha nem kezelnek idejében, a paciens, menthetetlenül a becsületesség útjára téved. Én mindennap beszedek egy-két pénztárcát, meg egyéb értéktárgyakat, így több éve már, hogy tünetmentes vagyok.
-Érthetőbben?
-Ha vernek, mindig kigúvad a szemem.
-Hogy jön ez ide?
-A Zavarrezonenciális merevedés, nem más, mint az emberi erőlködés térben és időben végrehajtott kenyérgőzös konfliktusa. Érted már?
-Hát nem túlságosan. -vakarta meg a fejét Dzsó.
-Mert ezek megértéséhez kellő fokú iskolázottság kell. Te, vadbarom!
-Majd meglásd, egyszer én is kiművelem magam, és akkor rám sem fogysz ismerni. Én leszek majd a szellemi agytröszt, mindenegyes balhénál.
-Majd meglátjuk. -hessegette el a további eszmefuttatást a bűnözés megreformálásának úttörője. Észre sem véve a mögöttük egymást támasztó, a végkimerülés állapotának határát súroló emberi egyedek érkezését. Csak a köszönésre lettek figyelmesek.
-Jó napot kívánok. -köszönt az apró termetű Kuka Muki, miközben egyetlen fogát körbenyalta. Majd megbökte társa oldalát. -Oszikám, köszönjön maga is, ne szégyenítsen azzal, hogy némán, bambulva mered a professzor urakra!
-Jó napot kívánok. -nyögte ki az oldalát tapogató Lánglelkű Oszkár tűzoltóparancsnok. -Mi a barátommal a szemináriumra szeretnénk beiratkozódni, ha szabad, mert láttuk a ményt hirdetés közben az egyik fán.
-Á, maguk az első jelentkezők a tanfolyamra. -mosolygott Rubint Ront, majd társa mulya ábrázatát látva ráüvöltött: -Kolléga, tegye a dolgát!
-Mi van? -hunyorgott Dzsó.
-Kérem, ha rossz időpontban érkeztünk, el is mehetünk. -óvatoskodott a guberálás országos bajnoka
-Ugyan kérem, semmi baj, csak a professzortársam egy kicsit beteges mostanában. Hallásközömbösítő reumatikája van neki.
-Én nem is vagyok beteg!
-Tedd a dolgod, a megbeszéltek szerint, vagy nincs osztozkodás a zsákmányból! Megértetted? -súgta Dzsó fülébe a szellemi agytröszt.
-Aha, most már kapizsgálom! Akció van, nemdebár?
-Az.
-Kéremszépen, tisztelt professzor urak, mi semmilyen jellegű jegyzetelésre alkalmas felszereléssel nem rendelkezünk. Akadályozza-e ez az apró kis hiányosság a mi szakmai előmenetelünket? -érdeklődött Muki. Majd megbökte a társa oldalát. -Nyögje ki Oszikám azt, amit az úton idefelé megbeszéltünk.
-Meg az lenne a leghelyesebb, ha a vizsgával kezdenénk, aztán a tanfolyamot majd elvégeznénk levelezőn, mert nincs sok időnk, mivel egy nagyon fontos tájékozódási futóversenynek vagyunk a tevékeny résztvevői, meg ilyesmi. -tette hozzá a tűzoltóparancsnok.
-Itt tilos jogosulatlan előnyöket szerezni! -kapta fel a vizet Ront "professzor" -Maguk azt hiszik, hogy az elsőnek érkezettek jogával különb bánásmódot kapnak, mint a később érkezők?
-Á, ez eszünkbe sem jutott! -mentegette a helyzetet Kuka Muki.
-Pedig nagyonis úgy fest a dolog!
-Ne értse félre, mi nem akartunk semmi rosszat, sőt, már nem is szeretnénk a tanfolyamra járni, inkább tovább osonunk. -vigyorgott bambán Lánglelkű.
-Nem mennek innen sehová! És a tanfolyam díjának megfizetésével mi lesz?
-Hát nem ingyenes? -hebegte a guberáló.
-Nem! A mai világban semmi sincs ingyen! Tessék azonnal rendezni minden adminisztrációs költséget! Vagy ellenkező esetben erőszakot kell, hogy alkalmazzak.
-Részletfizetésre megoldható? -érdeklődött a tűzoltó.
-Ez nem akciós tanfolyam! -hőbörgött Dzsó.
-De ha mégis megoldható lenne...
-Nincs alku! Én Rubint Ront vagyok, egy majdnem egyetemi tanár, és nem pedig egy vásári kofa, akivel lehet alkudozni! Megértették? Tessék azonnal a helyszínen fizetni!
-Ha tudtuk volna, hogy tandíjköteles, be sem iratkozunk. -adta nemtetszésének jelét Muki.
-Lemaradt a hirdetésből, na és? Minden nyomda hibázhat, nem? Tessék fizetni!

6

Zümzümer Ede idegesen nézte az óráját.
-Ki vezeti a versenyt? -hajolt közelebb a jegyzőhöz, Penész Eugénhez.
-Holtverseny van, uram. -válaszolt a nyurga, kopaszodó Eugén.
-Már jobblétre szenderültek a versenyzők? Járvány lenne az erdőben?
-Nem, uram! A holtverseny azt jelenti, hogy mindannyian ugyanazon a helyen állnak az eredménylistán.
-Tehát mi az eredmény?
-Egyenlő.
-Hány adót találtak meg eddig?
-Egyetlen ellenőrzési pontról sem érkezett visszajelzés.
-Nem érkeznek meg az üzenetek?
-Nem érkeznek meg a versenyzők, uram.
-Ennyi bamba ember élne ebben a városban, hogy öt órával a rajt után még egyetlen jeladó sem lett felderítve?
-Sok az amatőr a nevezettek között, uram..
-Sok a mulya! Nem amatőrök ezek, hanem egy rakás bambagép! -idegesen toporzékolni kezdett. -Mégis, mivel dicsekedjek el a megyei kongresszuson? Meséljem el, hogy a tájékozódási futóversenyen minden versenyzőt több napi aktív keresés után szedtünk össze? Kitavaszodik, mire egy is előkerül.
-Viszont könnyebb lesz azonosítani őket, ha esetleg kinyiffannának.
-Miért lenne könnyebb?
-Mert elolvad a rájuk hullott hó, uram.
-Ezt szeretem magában Eugén barátom! Annyira csavaros az észjárása, hogy majd egy hónapig kell villáskulccsal húzni rá az anyát.
-Anyámat?
-Nem az anyját! Az anyacsavarját.
-Fémipari szakmunkás lennék, uram?
-Nem. Maga a jegyző, Eugén. Érti?
-Értem uram!
-Helyes!

7

Lukulusz Kamusz, a tahóvárosi televízió mozgó kamerával felszerelt riportere beérte a rendőrfőkapitányt, Csálé Bubit, akit a neje, Szubjektív Rozi próbált életre kelteni.
-Lehet egy kérdésem? -érdeklődött a riporter
-Ne a száját jártassa, ember, hanem segítsen életet lehelni ebbe a semmirevaló figurába! -szidta le az asszony, majd egy hatalmas ütést mért a férje mellkasára.
-Jaj nekem! -nyekkent egyet az újraélesztett Bubi. -Már azt hittem, végérvényesen elpatkolok.
-Meg is érdemelted volna, te pipogya! Egy ilyen, egyszerű kis futástól is kikészülsz? Mi lesz majd a jövő évi derbivel?
-Jövőre én nyugállományba vonulok.
-Egy csudát vonulsz! És a gyerekek, mit mesélnek majd az iskolában erről a versenyről? Milyen égő lesz az én kis drágaságaimnak elmesélniük, hogy a pipogya apjuk majdnem kinyuvadt a verseny elején. Mi akarsz lenni, kedveském, bajnok vagy közröhej tárgyát képező tényező?
-Már elnézést, hogy közbeszólok, de adásban vagyunk. -szólalt meg ismételten Lukulusz Kamusz.
-Ez nem egy beszélgetős műsor? -érdeklődött Bubi, miközben feltápászkodott.
-Nem kérem. Ez egy összefoglaló filmanyag, a helyi rendőrnapról.
-Mire kíváncsi? Az eddigieket ugye nem vette fel?
-Majd kivágjuk. Az érdekelne, milyen indíttatásból döntött a versenyen való részvétel mellett?
-A nejem szigorú tekintete csalogatta elő a fejemből ezt az ötletet, amely jó mélyen elbújt ám előtte.
-Nem zavarja, hogy havazik?
-Sokkal jobban zavarna, ha tél lenne. Így nagyságrenddel könnyebb tájékozódni.
-Hány adót talált már meg eddig?
-Ez? Egyet sem! Otthon még a zokniját sem találja meg egyedül. Ezért vagyok mellette én. -vágott a beszélgetés közepébe Szubjektív Rozi.
-Asszonyom, kérem, engedje meg, hogy a férje beszéljen! Mellesleg minden segítségért disztvalifikálják a versenyzőt.
-Kérem, ha nem segíthetek, nem segítek. Járassa le ez a pipogya az egész családunkat. A gyerekek legfeljebb majd iskolai illegalitásba vonulnak a szégyen miatt.
-De drágám, nem kell olyan gyászosan felfogni! -nyugtatta nejét a rendőrfőkapitány. -Úgyis csak játék az egész, nemdebár?
-Az, igen. Játék, olyanoknak, mint te, akiknek pont az a kereke hiányzik, ami a többit hajtja!
-Kéremszépen, ha szabadna közbeszólnom, megjegyezném, hogy mindjárt lezárul a célbaérkezési határidő, és még senki sem talált meg egyetlen jeladót sem. -jegyezte meg a riporter.
-Látod, drágám, milyen erős a mezőny! -húzta ki magát Csálé. -Nem is csoda, hogy nem előzzük meg egymást. Még az az elképesztő, hogy tartani tudják velem a lépést a többiek.
-Igen, tartani tudják. Bambagépek!
-Hálás köszönet minden egyes szóért, de már tovább kell sietnem, filmre venni a többi versenyzőt is. -köszönt el Kamusz, az egymással még hosszasan veszekedő házaspártól.
Az erei fák fakó fehérsége sejtelmes romantikát kölcsönzött az alvó erdőnek. Elsietett szerelmes ágyjelenetek rohantak a kiszáradt fatörzsek tövében, meglovagolva a szelet, faképnél hagyva az erdei rendezőt, Hinnye Matildét, aki egy szál fürdőköpenyben, a tahóvárosi elmegyógyintézet reklámmonogramját cipelve szaladt el a veszekedő Csálé házaspár mellett, nyomában az őt üldöző fehérköpenyes ápolók hadával.

8

Csipa Dzsimi, Puccos Szöszi és Talpig Nyelv megközelítették az erdei tisztást, ahol már látszottak Mitől Dzsó és Rubint Ront körvonalai, amint éppen két egyént kötöznek az egyik fához.
-Most vagy tovább sétálunk, anélkül, hogy bármit is észrevettünk volna, vagy élve a létszámfölény adta lehetőséggel, megrohamozzuk őket, és ártalmatlanná tesszük azt a két bűnözőkülsejűt, és kiszabadítjuk bajbajutott honfitársainkat. -ecsetelte a tényállást Dzsimi.
-Vagy megvárjuk az erősítést. -kontrázott Szöszi.
-Támadni kell, kihasználva a meglepetés erejét. -közölte Nyelv.
-Mivel tudnánk meglepni őket? -érdeklődött a nő. -Sem ital, sem bonbon nincs nálunk, de még egy ócska kis bolt sincs a környéken. Ugyan kiszaladhatnék az erdei ösvényen toporzékoló mozgóárushoz, de fogalmam sincs, merre induljak.
-Ezeknek semmiféle ajándékot nem veszünk! -szögezte le Csipa.
-De, Szívem, mi lesz akkor a meglepetés erejével?
-Nem lepjük meg őket, és kész!
-Mi lenne, ha gereblyének álcáznánk magunkat, és úgy közelítenénk meg őket? -tette fel roppantmód agyafúrt kérdését Talpig Nyelv.
-Miért nem inkább szarvasnak? -kérdezett vissza a magánnyomozó.
-Tudsz úgy bőgni, mint egy szarvas? -érdeklődött Szöszi.
-Csak a fakopáncs hangját tudom utánozni, de azt is csak addig, míg meg nem fájdul a fejem a fa fejelgetésétől. -vakarta meg a kobakját az őrvezető.
-Hát, így nehéz lesz álcaruhát keríteni. -ült a hóba csalódott ábrázattal az évszázad legmarkánsabb külsejű magánnyomozója.

9

-Igyekezz már, te lassúság. -hajszolta társát, Elcseszte Gedeon tizedest, Fejelágya Benő főtörzsőrmester.
-Messze van még az a rét? Egyszer már mintha jártunk volna ott. -lihegte a "lassúságnak" nevezett.
-Jártunk, igen, de azóta valakik ellopták a fák leveleit, így nehezebb a tájékozódás.
-Fussunk inkább, mert a tájékozódási futás majd segít.
-Megint gondolkozol, mi?
-Próbálkozom, főnök.
-Elmondtam már milliószor, hogy te ne gondolkozz, mert én vagyok az ész!
-Jó, rendben, de...
-Nincs de!
-Ám...
-Ám sincs! Ha én azt mondom, hogy fussunk, akkor futunk. Ha azt mondom gyaloglunk, akkor gyaloglunk. És ha gyaloglunk, nem verejtékezünk annyit.
-Mit jelent az, hogy gyaloglunk, főnök?
-Nem tudod, mi? Nem csak te tudsz tudományos könyveket olvasni, hanem én is. Azt jelenti, hogy gyalogolunk.
-Az iskolázottság, az iskolázottság, főnök.
-Ezért vagyok már tizenöt éves rendőri szolgálat után főtörzsőrmester.
-Irigyellek.
Már legalább tucatjára kerülték meg ugyanazokat a fákat, amikor Elcseszte idegen lábnyomokat vett észre a hóban.
-Odanézz, főnök! Lábnyomok!
-Mit kezdjek vele? Nekem vannak sajátjaim. Nem lépek a máséba!
-Talán követhetnénk őket, hátha vezetnek valahová.
-Persze, hogy vezetnek valahová, te, kergemarha-kóros. Csak úgy, céltalanul nem hevernek nyomok a hóban, ezt már megtanulhattad volna az elmúlt évek során.
-Ne kövessük mégis? Talán a bűnözők nyomai.
-Megfontolandó. -vakarta meg a sapka alatt a fejét Fejelágya. -De mi van akkor, ha nem az övék?
-Az úgyis látszik, amikor megközelítjük a nyomok gazdáit, legfeljebb ha nem bűnözőkülsejűek, nem megyünk addig, így nem lesz elpocsékolt a séta.
-Sokat tanultál tőlem, Gedeon fiam. Kezdesz ugyanolyan észveszejtő észjárással gondolkozni, mint én, ám azért még van mit alakítani rajta.
-Akkor, követjük a nyomokat?
-Egye fene, kövessük. Bilincs van nálad?
-Nincs. Végtére is szolgálaton kívül vagyunk, nem?
-Bilincs az mindig kell. Ezt sose felejtsd el, megértetted?
-Meg, főnök.

10

Mitől Dzsó és Rubint Ront a zsákmányon osztoztak.
-Van összesen tizenhét fabatkánk, meg egy karóránk. -összegezte Rubint. -Ha a tizenhétnek veszem a hatvanöt százalékát, az ugye tizenöt, a maradék két fabatkának pedig a nyolcvan százalékos szerzési jutalom figyelembevételével és az árfolyamcsökkenés belekalkulálásával számított inflációkövető értékrend vizsgálatával kikalkulálom a négy fabatkás összeget, s ezt összeadom, akkor te tartozol nekem tizenegy fabatkával.
-Biztos, hogy jól számoltál, és nem versz át? -hüppögött az egykori elektromos szakember.
-Te, most ezt direkt csinálod? Azt mered feltételezni rólam, hogy nem tudok számolni? Engem az anyám már öt évesen kitett a kertkapuba, amikor az iskola felől fújt a szél, így mire beírattak, már nagyságrenddel okosabb voltam, mint a többiek. Csak nem gondolod, hogy nem tudok egy egyszerű számkombinációs műveletet megoldani?
-Nekem akkor is gyanús.
-Gyanús? Mi gyanús benne?
-Hát az a számkombinációs izé, vagy hogyan is nevezted...
-Idefigyelj üzlettárs! Ha sokáig szeretnél dolgozni ebben a szakmában, és nagyon profivá akarsz válni, meg kell tanulnod, hogy mindig az okosabbnak és az idősebbnek van igaza. Így történetesen most nekem. Mikor adod meg a tizenhárom fabatkámat?
-Az előbb még tizenegyet említettél.
-Azóta átszámoltam mégegyszer, és tizenöt fabatka jött ki. Óhajtod részletekben rendezni?
-Majd a következő zsákmányból levonod.
-Te tudod. Nekem így is jó. Rendes leszek hozzád, és nem számolok kamatot.
A talpuktól a fejük búbjáig megkötözött áldozatok, Lánglelkű Oszkár és Kuka Muki egymásra szegezett bamba képpel várták, hátha érkezik valaki a kiszabadításukra.

11

Vesztes Pere jogászdoktor kifinomult technikával a rádió adóvevőjét taposta éppen, amikor Lukulusz Kamusz mozgóriporter beérte.
-Feltehetek egy kérdést? Figyelmeztetem, adásban vagyunk. -kezdte a riporter.
-Természetesen. Mindig szívesen nyilatkozom a médiának, mert fontosnak tartom, hogy a jogi útvesztők, és az elektromos feszültségingadozások mindig összhangban legyenek egymással. -közölte Pere, miközben megigazította a sapkáját. -Jól nézek így ki?
-Igen. Milyen indíttatásból döntött a versenyben való részvétel mellett?
-Mint azt már oly sokszor volt szerencsém említeni, fontos számomra a szellemi és fizikai akadályok leküzdése. Mint egykori többszörös egyetemi bajnok gátúszó, tudom, hogy a versenyszellem mindennél erősebb.
-Miért taposta össze az adóvevőjét?
-Ez az lenne? Azt hittem a diktafonomat taposom, mert felmondta a szolgálatot. A csudába is, hát nem összecseréltem! Fel kellett volna tennem a szemüvegemet, de nem tettem, így a rövidlátókra jellemző távolságbeazonosításon alapuló tárgyfelismerő képességzavar lett úrrá rajtam. Klinikailag bebizonyított, hogy nem reparálható a nyavalyám. Nincs önnél egy tartalék adóvevő?
-Nincs. Sajnos ilyesfélével nem szolgálhatok. Meg persze nem is segíthetek, mert akkor önt disztvalifikálják a versenyből.
-Ejnye, ejnye. Így gyakorlatilag nem is nyerhetek.
-Tehát végleg elúsztak éremesélyes tervei?
-Azok el bizony. Hát szégyen ezt mondanom, de kiestem. Megtudhatom, hogy ki vezet?
-Ezidáig egyetlen adóvevő sem lett felderítve.
-Tehát holtversenyben még felfértem volna a dobogóra.
-Igen.
Vesztes Pere megállt. Mereven nézett maga elé. Szemei könnyezni kezdtek. A kudarc, a tudat, hogy vesztesként kerül ki a versengésből teljesen összetörték lelkileg. Végtére is a részvétel a fontos, mondhatnánk, de ez azért nem minden esetben igaz.
Lukulusz Kamusz, látva, hogy a további kérdezősködés feleslegessé vált, udvarias kézlegyintéssel elköszönt a jogászdoktortól, és ruganyos léptekkel elrohant.

12

Talpig Nyelv mégiscsak gereblyének álcázta magát. Úgy ítélte meg, hogy ez a legjobb álcázási lehetőség, miközben megközelítheti és felmérheti a terepet, begybe szedheti az információkat, melyek kiértékelésével, ő és társai meghozhatják a döntést arról, milyen stratégiát vessenek be a foglyok kiszabadítására. Mivel sosem volt mezőgazdasági munkaerő, ezáltal fogalma sem volt arról, hogy hogyan beszél egy gereblye, így alapban rá volt kényszerítve arra, hogy kihasználja vérszegény improvizációs képességeit.
Fától fáig osont. Néha ki-kilesett a fakérgek mögül, nehogy eltévessze a helyes irányt. Már csak megközelítőleg nyolc lépésre lehetett az elkövetőktől, amikor észrevették.
-Mit keres itt ez a génhibás szarvas? -tette fel a kérdést Rubint Ront.
-Én gereblye vagyok. Én gereblye vagyok. -szajkózta Nyelv, azzal az elmés szándékkal, hogy menteni próbálja az inkognitóját.
-Láthatod, ez nem szarvas, hanem gereblye. -győzködte társát Mitől Dzsó.
-Egy fenét! Ez szarvas, ha én mondom!
-Gereblye.
-Génhibás szarvas.
-De az előbb mondta, hogy gereblye.
-Mert szarvasul a szarvast gereblyének mondják!
-Mióta tudsz te szarvasul, Ront cimborám? -Dzsó kezdett kételkedni bűnözőtársa egyre instabilabb szellemi képességeiben.
-Csak improvizáltam.
-Ez akkor is gereblye!
-Génhibás szarvas, ha mondom!
-Már elnézést, hogy közbekotyogok, de én tényleg gereblye vagyok. -ecsetelte Nyelv.
-Na ugye, megmondtam, nem? -ujjongott a bűnözővé avanzsált elektromos szakember.
-Gereblye? Akkor miért van szarvas kinézeted?
-Dizájnos a tervezésem.
-Mi van? -hüppögött a majdnem egyetemi tanár. -Ki hallott még ilyet, hogy dizájnos a tervezése egy génhibás szarvasnak?
-Elnézést, de én gereblye vagyok.
-Érdekel is engem, mi vagy! A fontos az, hogy húzz innét minél előbb! Zavarsz nagyon.
-Engem nem zavar. A gereblye látványa megnyugtat. -veregette meg Gereblye-Nyelv vállát Dzsó.
-Megnyugtat?
-Igen, engem megnyugtat.
-Vagyis, ha jól kapizsgálom a dolgot, te egy ideges emberke vagy?
-Nem, de ennek a gereblyének a látványa megnyugtat.
-Engem viszont idegesít, de nagyon!
-Mert még sohasem voltál hosszabb ideig együtt egy gereblyével.
-Nem voltam, na és? Ez mit változtat a dolgon? Semmit! Nekem unszimpatikus ez a beszélő, génhibás szarvas-dizájnos gereblye.
-Ha megbocsájtanak az urak, én némi havat gereblyéznék itt a környéken, mert ez a dolgom.
-Inkább kotródj innen! -bíztatta Rubint.
-Most mi a csudáért nem engeded gereblyézni ezt a szerencsétlen gereblyét? Ha szezonja van a gereblyézésnek, had gereblyézzen. -állt ki Nyelv mellett az elektromos szakember.
-Te tudod, a te haverod.
-Gereblyézz csak cimbora! -küldött egy mosolyt Dzsó az álcázott őrvezetőnek, majd a társához fordult. -Nagyon kevesen jöttek eddig a tanfolymunkra. Nem gyanús?
-De gyanús. Felettébb az. Talán a havazás az oka. Tavasszal biztos többen lesznek.
-Tavasszal? Addig éhen fogunk veszni!
-Miért kell ilyen gyászosan felfogni a dolgot? Csak három hónapot kell kibírni. Gyakorlatilag gyerekjáték az egész.
-Gyerekjáték?
-Legfeljebb, -hajolt társa füléhez Ront, -megesszük ezt a gereblyedizájnos szarvaskinézetűt. Jó húsban van.
-Volt.
-Van.
-Mondom, hogy volt? -nézett körbe Mitől Dzsó.
-A csudába is! Megszökött!
-És megszöktette a két foglyot is.
-Vissza kell szereznünk őket! Ha a rendőrség kezére kerülnek körözöttekké válunk!
-Ott futnak! -mutatott három távolodó alakra az egykori elektromos szakember.
-Nyomás! Kapjuk el őket.
Vadász még nem üldözött olyan sebességgel vadat, mint amilyennel Mitől Dzsó és Rubint Ront üldözőbe vette Talpig Nyelvet, Kuka Mukit és Lánglelkű Oszkár tűzoltó parancsnokot. Már csak néhány lépésnyire voltak az üldözöttektől, amikor egy-egy erőteljes ütést éreztek a tarkójukon. Úgy hulltak a hóba, mint két kivénhedt táposzsák.
-Szép munka volt! -szorította meg Csipa Dzsimi, az egyik ütés leadója Nyelv kezét, majd megbilincselte a két bűnözőkülsejűt, miközben megjegyezte: -Bilincs nélkül el sem indulnék sehová.
-Mondtam, ugye, hogy a gereblye álcaruha bejön, nem? -mosolygott az őrvezető.
-Hálás köszönetünk a sikeres mentési akcióért. -rebegte a háláját Lánglelkű Oszkár.
-Úgyszintén köszönet. -lihegte Muki is.
-Megjött az erősítés! -mutatott Szöszi a közeledő Elcseszte Gedeonra és Fejelágya Benőre.
-Na, hát már el is kaptátok a hernyótalpas ipari kémet? -érdeklődött a főtörzsőrmester, majd Gedeonra mordult: -Ha nem lettél volna olyan lassú, most mi dicsekedhetnénk az ipari kém elfogásával.
-De főnök, -hebegte Elcseszte, -az én ötletem volt, hogy kövessük a nyomokat, nem?
-Hallgass! Egyszer neked is lehet szerencséd.
-Hernyótalpas ipari kémet mondtál? -érdeklődött Csipa.
-Azt. Mégpediglen a legveszedelmesebb fajtából. -bizonygatta Benő.
-Akkor idejében léptünk közbe.
-Idejében bizony.
Lukulusz Kamusz, a tahóvárosi mozgóriporter ekkor ért a helyszínre.
-Lemaradtam volna valamiről? -érdeklődött. -El kell, hogy mondjam, adásban vagyunk.
-Egy hernyótalpas ipari kémet fogtunk el. -ecsetelte Szöszi.
-De miért van megbilincselve Mitől Dzsó, elektromos szakember, aki a jeladók telepítéséért volt felelős?
-Mert szövetkezett ezzel az ipari kémmel. -közölte Nyelv, majd kihúzta magát.
-A szövetkezet nem egy mezőgazdasági intézmény?
-Mit tudom én? -húzta el a száját az őrvezető.
Mitől Dzsó és Rubint Ront magukhoz tértek.
-Meg vagyunk bilincselve! -rémült meg Dzsó.
-A te gereblye haverod műve. Mondtam, hogy szarvas, de te nem hitted el!
-De ha egyszer úgy viselkedett, mint egy gereblye!
Elcseszte odahajolt Ronthoz, majd közölte vele:
-A kihallgatáson beismerő vallomást fog tenni. Megértette?
-Kihallgatás?

13

Rubint Ront a tahóvárosi körzeti megbízott irodájában megbilincselve ült. Abban az irodában, ahol valamiféle technikai csoda folytán majd egy órája sikerült elindítani a fűtést. Talpig Nyelv, Elcseszte Gedeon, Fejelágya Benő és a kihallgatást vezető Csálé Bubi rendőrfőkapitány a gyanúsított körül sétálva próbálták vallomásra bírni azt.
-Na, akkor beszéljen nekem fiacskám arról, hogy mióta is kémkedik iparilag? -kezdte a vallatást Bubi.
-Kémkedés? Milyen kémkedésről beszél? -kérdezett vissza Ront.
-Szórakozik velünk? -hajolt felé Fejelágya. -Azt hiszi, hogy tizenöt éves rendőri tapasztalattal a hátam mögött nem vagyok képes felismerni egy hernyótalpas ipari kémet?
-Én nem vagyok ipari kém!
-Mi az, hogy nem ipari kém? Figyelmeztetem, hogy minden eltitkolt információ súlyosbító tényezőként hat az ügyében.
-Akkor sem vagyok ipari kém! Hernyótalpas meg főleg nem!
-Akkor miért izzad? A hernyó szokott izzadni mielőtt bebábozódna.
-Azért izzadom, mert melegem van. Ön még nem járt így? És képzelje, nem szoktam bebábozódni.
-Hazudik, a piszok!
-Hagyd főnök, semmire sem megyünk ezzel a muksóval. -csitította Fejelágyát Elcseszte.
-Nem hagyom! Vallomásra kell bírni!
-De, ha egyszer nem beszél? -okoskodott Nyelv.
-Génhibás szarvas úrnak igaza van, nem beszélek. -mosolygott a majdnem egyetemi tanár.
-Már megbocsásson bűnöző úr, de én nem szarvas, hanem gereblye vagyok.
-Szarvas, gereblye, egyremegy.
-Mi vagy te? -szörnyülködött Benő.
-Gereblye.
-Gereblye? Nem rendőr, hanem gereblye?
-Gereblyének álcáztam magam, hogy felderíthessem a bűnügyet. Jó kis trükk volt, nemdebár?
-Az. És a gereblye álcaruháddal megzavartad az elkövetőt a vallomástételben.
-Én?
-Nem, a Gedeon. -hüppögött a főtörzs.
-Én ugyan nem. -bizonygatta ártatlanságát Elcseszte.
-Ezt képletesen értettem.
-Én meg egyáltalán nem értettem sehogy. -töprengett Csálé Bubi.
-Én úgyszintén elvesztettem a fonalat. -szólt közbe Ront.
-Maga csak a vallonmását ne veszítse el ipari kém úr. -figyelmeztette a rendőrfőkapitány.
Megcsörrent a telefon.
-Itt a tahóvárosi körzeti megbízott irodája. Fejelágya Benő főtörzsőrmester vagyok, miben segíthetek?
-Zümzümer Ede vagyok.
-Polgármester úr, miben segíthetek?
-Tíz perc múlva kezdetét veszi a rendőrnapi "dütsd ki - borítsd ki" jellegű, "hejehuja" rendezvény. Hol késnek?
-Kihallgatás folyik, uram.
-Kihallgatás? Mégis, pont Szilveszterkor kell kihallgatnia valakit?
-Ez a ma elfogott hernyótalpas ipari kém, uram.
-Hagyják január másodikára. Ma buli van! Jöjjenek ide!
-Megfontolás tárgyát képezi, uram.

14

A polgármesteri hivatal nagyterme megtelt vendégekkel. Ott volt Csipa Dzsimi és Puccos Szöszi, Kuka Muki, Vesztes Pere, Lánglelkű Oszkár, Lukulusz Kamusz, Fejelágyáné Ingyen Cuki, Csáléné Szubjektív Rozi, Gróf Buznyákomsincs Balek és Pancser, és még nagyon sokan mások. Erre a napra még Jézuska is kimenőt kapott a helyi elmegyógyintézetből.
Penész Eugén lépett a mikrofonhoz.
-Köszöntök mindenkit ezen a csodálatos évbúcsúztató napon. Engedjék meg nekem, hogy bemutassam a mai nap fő védnökét, a város első emberét, Zümzümer Ede polgármester urat!
Hatalmas ováció közepette lépett a tribünre Ede. Néhány rajongója alsónadrágokkal, paradicsommal, záptojással dobálta meg, pusztán a szeretet kimutatása ürügyén.
-Drága városlakók! -kezdett bele az ünnepi beszédbe miután kiszabadította szemgolyóit a rázúdult hulladékoktól. -Ez a nap, más mint az eddig megszokottak. Ez az év utolsó napja. Azt reméltem, s még remélem most is, hogy ama nemes kezdeményezés, miszerint az évzáró bankettet vonjuk össze a rendőrnappal, a következő idényben nem fog ekkora kudarccal záródni, mint az idei. A rajthoz állt kilenc versenyző összteljesítménye megegyezik az elmaradt tájékozódási futások eredményévvel, vagyis egyetlen adóvevő sem került felderítésre, ellenben háromszakasznyi speciálisan kiképzett mentőosztagot kellett kiküldenem a versenyzők felkutatására. Itt kell azonban megjegyeznem, hogy eme sporteseményi kudarc közben a rendőrségnek sikerült felderítenie egy hernyótalpas ipari kémet, aki kémkedni készült. Az ügy felgöngyölítése jelenleg is zajlik, így a négy kihallgatást végző személy, Csálé Bubi rendőrfőkapitány, Fejelágya Benő főtörzsőrmester, Elcseszte Gedeon tizedes, és Talpig Nyelv őrvezető hivatali kötelességüket teljesítve, ma este nem vesznek részt eme hejehuján.
Még percekig szajkózta a mondanivalóját Ede, de én leszek olyan rendes ember, hogy nem untatom vele az olvasót.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-03-12 23:57:53

Fogadjunk, hogy szereted Rejtő Jenőt!...Is.
Alkotó
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
489
Időpont: 2006-09-12 18:37:38

Ez nem volt annyira jó, mint a másik zamecskis, de elég jól elszórakoztam ezen is. A nevek közt van néhány szellemes (Szubjektív Róza, Csálé Bubi, Buznyákomsincs gróf) de van még amelyiken csiszolnivaló akadna (Talpig Nyelv, Elcseszte Gedeon).
Összességében jópofa, kicsit (vagyis nagyon) idétlen, de azért vicces lett.
Üdv
Zsázsa
ui
és köszi a hozzászólásaidat az én írásaimhoz

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Önismeret című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)