HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48280

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Versek / verses mese
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2009-03-29

A békepohár

Történetünk régi rege,
messze nyúlik vissza.
Annyit mondunk a meséből:
Nem lehet rossz az a bor,
melyet Ördög issza,
Nem lehet rossz az a bor,
melyet Isten issza.

I.

A Szőlősgazda házában

SZŐLŐSGAZDA
(ágyban fekve)
Ó, én szegény fejem! Nemsokára elhagyom életem!
Mi lesz így drága kincseimmel? Mi lesz így énvelem?
Sok ezer borág, nem adja fürtjeit nekem,
s Ördög, Isten vitázik majd lelkemen.

FELESÉG
(az ágy mellett ül kisírt szemekkel)
Siratlak én Uram, hogy ily galád a sors veled!
Szívem veled halék, ha parancsolsz, s ha engeded.

SZŐLŐSGAZDA
Az élet szép, én hű Asszonyom,
s nem kívánom én,
hogy sorsod osztozzon sorsomon!
Egy óhajom van csupán, amit megkövetel a vér,
gyermekim lépjen örökömbe, ha felnőttkorba ér.
Gondozza szép szőlőimet, tiszta szívvel, fényesen,
Rakja a bort a hordóba szárazon és édesen.

FELESÉG
Úgy lesz Uram, ígérem! Kérésednek fiad fejet hajt.
Csak maradnál még egy kicsit, elűzve bút, borút, bajt!
Mondj nemet a halálnak, ki ajtódon kopogtat,
nézd saját szemeddel, hogy fiad a szőlőben baktat.

SZŐLŐSGAZDA
Ó, drága asszonyom!
Szavad édes, mint a méz!
Megnyugvással adom magam!
(kiáltva a várakozó halálnak)
Hallod-e te Révész!
Te galád, te ravasz úr,
ki idő előtt kopogtatsz!
Ki életem örömétől fosztasz!
Gyere hát, jöjj értem!
Intézzük a vámot!
Hogy átkeljek a holt vízen,
csónakodba szállok!

FELESÉG
Jaj, én szegény fejem! Elhagyta férjem életem!
Egyedül maradtam! Mi lesz így énvelem?

II.

A Pokolban

BOSZORKA
(a Pokol kapujában zsörtölődik és bánkódik)
A kénköves ménkű esne belé, megint egy balga ügy,
nem kerülhetem, vinnem kell e hírt, sehol egy jó ürügy.
Legalább hasznom lenne, kapnék jutalmat mint hírvivő,
úgy ahogy azt megkapja mind a mennyben, ki hű hívő.
Rossz lóra tettem, rossz helyre adtam lelkemet.
Ördög-keresztem, lakat zárja bilincsbe szívemet.

ÖRDÖG
(a Pokolból kiszól)
Ki rostokol ajtómban, s ki meri lelkét önteni?
Ha valami hírhozó, célját gyorsan bökje ki!

BOSZORKA
(a Pokolba beszólva)
Csak én vagyok Gazdám!
A Gonosz Boszorkány.

ÖRDÖG
(magában zsörtölődve)
Ó, már megint egy poroszkáló poroszka,
Az a vén lókötő csúf, gonosz, Boszorka.
(a Boszorkához)
Jer, lépd át határomat, s kerülj beljebb elkárhozott lélek!
Mi szél hozott hozzám? Átok-e vagy vétek?

BOSZORKA
(meghunyászkodva)
Ó, Gazdám, csak ezért jöttem eléd,
mert egy jólélek leheltetett ki az elébb.

ÖRDÖG
(dühösen)
Jó? Mit kezdek én azzal, ki jó? Nincsen hozzá jogom.
Jó lélek soha nem díszítheti fényes udvarom!
Az a mihaszna Isten íratta ezt alá.
Nincs kibúvó ez alól! Az ördög-angyalát!

BOSZORKA
(szelíden)
De Uram, tekints előbb reá! Ezt a lelket itt kell tudni!
Ne engedd el, nem szabad hagyni elfutni!
Ez az ember a szenvedélynek rabja, szolgája volt!
Termesztett ezer tőke szőlőt, meg sok száz hordó bort.
Ezen cselekedet adhat neked nyomos okot,
hogy szerződést nem felrúgva formálhatsz rá jogot.

ÖRDÖG
(kezét dörzsölve)
Ez a beszéd, igen! Furfangos Boszorka!
Tollat, irónt ide, hadd vessem papírra!
(parancsot ad s közben ír)
Amint kész a hivatalos levél, elviszed Neki! (fejével az ég felé biccent)
Gyorsan fordulsz a Mennyországba be-ki!
Nem vársz választ, sietsz vissza hozzám!
Jöjjenek ők ide! Ez lesz hab a tortán!
Kapum előtt könyörög majd az Úr hírnöke!
Számomra e hangnak édes lesz a gyönyöre!


III.

A Mennyben

SZENT PÉTER
(a Menny kapujában sétálva)
Ni! Egy levél, mit tűzzel fontak körül,
a Pokolból jő bíz, Uram ennek nem örül.
(nemtetszését fejezve ki)
Lesz megint bőszen vita meg perpatvar,
üsse ménkű, rosszseb meg az ótvar!
Minek akadtam ebbe e levélbe?
Ugrathatom lovam a csata hevébe!
(az Úr elé lépve)
Ó, jó Uram! Bocsáss meg, hogy zavarni merlek!
Levél érkezett neked, tűzzel pecsételve.

ISTEN
(mély nyugalommal)
Tüzes levél Péter? Az nem jelent jót!
Bontsd a levelet, lássuk a szót!

SZENT PÉTER
(annál hevesebben)
Ahogy gondoltam az Ördög írt bizony.
Minő istenkáromlás, Pokol-tüzes iszony!
Egy bolyongó lélek kell neki, egy Jó.
Hogy merészeli az istenkáromló!

ISTEN
(kissé nyugtalanul, majd dühösen)
Hogyan? Egy jó lélekre tart igényt megint?
A szerződésre könnyedén rálegyint?
Mi okán akarja a Jót e dög?
Nem hiába, pokolfattya Ördög!

SZENT PÉTER
Ó, jó Uram! Ne szórd villámidat isteni dühödben!
Embereknek baja lesz az máskülönben.
Az Ördög meg csak újra nevetni fog,
hogy a sodrodból ily könnyedén kihozott.

ISTEN
Péter, hű szolgám! A nyugalmat, könnyű veszteni.
Mégis igazat beszélsz, hideg fejjel kell most dönteni.
Mit tanácsolsz, mit tegyek? Álljam útját a gonosznak?
Vagy hunyjam szemem, s engedjem folyását a rossznak?

SZENT PÉTER
Uram! A gonosznak mindenképp útját kell állani!
De a háborút immáron békére kell váltani.

ISTEN
Nem értem Péter a szót! Mit mondsz? Hogyan?
Ne harcoljak? Hömpölyögni fog a sötét folyam!
Ha nem állom útját a fekete hercegnek,
A Pokol lesz börtöne a szívjó lelkeknek!
Nem kívánhatod ezt tőlem, én jó Péterem!
Ne kívánd, hogy megtagadjam munkám, s életem!

SZENT PÉTER
Nem Uram! Nem óhajtom semmiképpen.
Engedd meg, hogy intézkedjek eképpen:
Ügyedben fogok eljárni a földalatti űrben,
s tanácsra hívom az Ördögöt e mennyei pörben.
Harka, a jó tündér adja a tárgyaláshoz a helyet.
Elintézem én, vagy ne legyen Szent Péter a nevem!

ISTEN
Harka? A Mennyen és Poklon kívüli, aki örökké él?
Hisz ő csak halandók ügyeit viszi és azokban ítél.

SZENT PÉTER
Bízd reám e küldetés sorsát! Megnyerem az ügynek Harkát,
s meglásd örömünkben taposhatjuk majd az Ördög farkát!

ISTEN
(tollat és papírt ragad, majd írni kezd, elkészül vele és átnyújtja Péternek)
Rendben van Péter! Messzi utadra elbocsátalak.
Légy óvatos! A Sátánfattya egy veszélyes alak!
Levelemet kezébe tedd és kérd nevemben!
Igenlő választ hozz elém,
ne kelljen elfutnom szégyenemben.

SZENT PÉTER
Úgy lesz Uram, ahogy parancsolod,
Harka után tüstént a Pokolba futok.
Igen lesz az Ördög válasza, erről kezeskedem,
s béke fölött megkezdődhet a kereskedelem.


IV.

Tündérföldön

SZENT PÉTER
(magában)
Ím a tündér erdeje, csupa pompa, szín és derű,
napfényes tisztás, zúgó patak s mindenhol puha fű.
Örök bál ez a hely, jó kedv, móka, kacagás,
vidámságból egész évben bőven lesz majd aratás.
(hirtelen megpillant egy fekete macskát és egy kecskét, amint az erdőszélen éppen eltűnnek a sűrűbe)
De mit látnak szemeim, egy macska és egy kecske!
Boszorkány lakta hely ez vagy tündéri helyecske?
Jobb lesz vigyázni a csodahelyen, légy résen Péter!
Kerüld a bűbájt, s mindig legyél éber!
(gyanakvóan elindul az erdőben, óvatosan lép a sűrűbe, jobbra néz, balra néz)
Nem látok semmit, sehol egy árva lélek!
(először biztatja magát, majd félve)
Gyerünk Péter, menj tovább!
Nem megyek, örülök, hogy élek!
(elhatározásra jut)
Hírnök vagyok, isteni! Mi bajom lehetne?
Hogy árthatna énekem egy macska megy egy kecske?
(hangosan, kissé félve Harkához kiáltva)
Kedves Harka, erdő hölgye, jó tündér és szép leány!

HARKA
(valahonnan az erdő mélyéről)
Mit keres itt Úr küldötte? Ez itt most a nagy talány!

SZENT PÉTER
(csodálkozva a hang hallatán)
Hol vagy szép hölgy, erdőnek szent űrnője?
Isten szavával jöttem én, mint Isten üzenője.

HARKA
(játszva, kacagva)
Mi dolgom nékem, Isten küldött szavával?
Foglalkozzon ő maga a saját bajával!

SZENT PÉTER
Ó, Harka leány, édes hangú szirén, bújj elő kérlek!
Hallgass meg előbb, s utána döntsön a tündér-mérleg.

HARKA
(hirtelen Péter elé szökken, nyomában a macska és a kecske)
Hipp-hopp! Itt vagyok Isten hírnöke, mondd a szót!
Ne kertelj, ne szépíts, rakd elém az igazat s valót!

SZENT PÉTER
(meglepetésében és az állatokat látva elkezd remegni, de azért csak kiböki)
Tanácsiddal halandók közt mindig is kitűntél,
halhatatlannak kérek most döntő szót, jó tündér!

HARKA
(kacagva)
Ha-ha-ha!
Hogy én mondjam meg az Úrnak, mit tegyen?
Miféle tréfát űzöl tündérhonban énvelem?

SZENT PÉTER
(már magabiztosabban)
Nem tréfa ez, szép hölgy! Szavamnak hihetsz!

HARKA
(gorombán)
Halljuk a lényeget, de jobb lesz hogyha sietsz!

SZENT PÉTER
Lásd szép Harka tisztán a helyzetet,
eléd tárom e csúf történetet:
Jólélekre tart számot az Ördög pimaszul,
Uram dühében elpáholná ezért cudarul.
Lenne égzengés, villám, zivatar újra,
szimfóniát zengne a föld, s ég háborúja.
Békés megoldással kellene az ügyet kezelni,
ne kelljen az embereknek ismét vezekelni.
Jó tündér, szép leány, Te megoldhatnád e vitát,
asztalodnál üríthetné Úr s Ördög a békepoharát.

HARKA
(kérdőn)
Ki lészen a lélek, ki a vitaalap?

SZENT PÉTER
Jólélek az! Élete tiszta lap.

HARKA
(komolyan, keményen)
Ennyi nem elég, mondj többet róla!

SZENT PÉTER
Soha nem volt Isten káromlója.
Szőlőt nevelt, jó gazda módjára,
jó bort rakott pince hordójába.
Tisztes volt, élete csupa becsület,
nem ragadta magához az élethevület.
Fiát jól nevelte,
asszonyát szerette.
Jó ember volt,
Istennek kegyeltje.

HARKA
(beleegyezően)
Hát jó! A kérésnek ezennel eleget teszek.
Jó ügy érdekében néhány percre döntőbíró leszek.

SZENT PÉTER
(ujjongó örömmel)
Hála Néked szép Harka, jó tündér leány!
Háborút törlünk holnap a béke asztalán!
(Sietve el.)

HARKA
(magában szomorúan, állatait simogatva)
Ó, balga hírnök, kiben a hit irányomban nagyra nő,
miért hiszed, hogy szavamra a háború eltörölhető?


VI.

A Pokolban

SZENT PÉTER
(a Pokol kapujában mérgesen)
Hé, te Sátánfajzat! Nyisd ki előttem kapudat!
Meddig rázzam föld alatt a döngető rudat?
Uram, az Égi Óriás hírt küldött Neked, te Kecske!
Fogadj illendően, mint egy úri menyecske!

ÖRDÖG
(trónján ül, a Boszorkához szólva, közben tenyerét dörzsölve)
Ahá! Kedves Boszorkám, megjött a dörgő mennydörgő,
várassuk még egy kicsit, hadd legyen szelíd könyörgő.

SZENT PÉTER
(egyre dühösebben)
Meddig várjak még, Te mekegő bolond?
Nyiss ajtót, rögvest! Úgy parancsolom!

ÖRDÖG
(nevetve kikiáltva a kapuhoz)
Hogyan? Parancsolod? Nevetnem kell pajtás!
Hangodban túl sok a gőg Te istenfajú postás!
Ajtómat soha nem fogom megnyitni előtted,
amíg hideg északi szél fú Felőled!

SZENT PÉTER
(magában)
Redben Gonosz Herceg, dühömet elfojtom,
Isten nevében járok el, ez most a fő okom.
(bekiáltva, nyájasan)
Ördög Úr! Kérlek, jöjj, nyiss kaput nekem,
s átnyújtom Néked isteni levelem!

ÖRDÖG
(mosolyra húzva száját a Boszorka felé)
Mit elér, ki szó-korbáccsal ostoroz! Látod Banya?
Mily mézízűen csengett a vándor szava!
(kikiáltva, kárörvendő örömmel hangjában)
Szívemhez szólón beszéltél Mennyből jött Fényember,
Nyíljon meg előtted kapum s az óriás tűztenger!

SZENT PÉTER
(belép a kapun, egyenesen az Ördög elé megy)
Fogadd köszöntésem nagy Pokol Ura!

ÖRDÖG
(előre hajol, szem összeszűkül, élesen Péterre néz)
Az, hogy Te itt vagy, bíz felettébb fura!

SZENT PÉTER
(fejet hajt az Ördög előtt)
Hírt hoztam Önnek Tűzimádó Fenség,
kérem Önt alázattal, átadni engedtessék!

ÖRDÖG
(székében hátradőlve, fölényeskedően)
Halljuk, halljuk! Miféle hírrel mersz zavarni lakomban?
Vigyázz mit szólsz, mert kiraklak nyomban!

SZENT PÉTER
(előveszi Isten levelét, olvasni kezdi)
"Önnek sértő levele, lélek-vitára invitál.
Ha van mersze, akkor velem szemben kiáll!
Helyszínül szép vidék, Tündérföld szolgáltatik.
Elfogadja a meghívást, vagy meghunyászkodik?
Válaszát várom, ha lehet, akkor tüstént!
Bólintson rá inkább, ne fortyogjon üstként!
Találkozzunk másnapra Harka udvarában,
rendezzük ügyünket a Tündér honában."
(elteszi a levelet és meghajol az Ördög előtt)

ÖRDÖG
(először kissé mérgesen, majd mosolyra húzódik a szája, magában)
Ó, mily meglepő fordulat az Úrtól!
Nem kíván háborút, cselszövevényt hurkol.
Korábban kell kelni, hogy tőrbe csalj koma,
Én az Ördög vagyok, ki nem alszik soha.
(hangosan, gúnyosan)
Hallod-e Te hírnök! Átadom válaszom:
A meghívást, Tőle boldogan fogadom.
Ott leszek holnap az adott időben,
tündér vendégasztalán, a madáretetőben.

SZENT PÉTER
(öklét összeszorítva, de türtőztetve nyájasan szól)
Köszönöm Uram igenlő válaszod!
Uramnak e hírt örömmel átadom!

ÖRDÖG
(nem válaszol, csak a banyára néz)

BOSZORKÁNY
(gorombán Péterhez)
Most távozz, Te felhőfacsaró szolga,
Az Ördögnek van ennél jobb dolga!

SZENT PÉTER
(szúrós szemmel a banyára néz, majd mélyen meghajol és elmegy)

VII.

Tündérföldön
Isten és Ördög egyszerre ér Harka házához. Istent Szent Péter, az Ördögöt a Boszorkány kíséri. A ház előtt ott van az asztal, melynél tárgyalni fognak.

ÖRDÖG
(észreveszi Istent és Szent Pétert, feléjük int, gúnyosan megszólítja őket, majd nevetni kezd)
Ohó! Itt vannak a Mennyből a jó Urak!

ISTEN
(visszakérdez, "magas lóról" beszélve)
Jó kedve van tán az Úrnak, hogy ilyen jól mulat?

ÖRDÖG
A kedvem a fellegekben szárnyal Égi testvér,
mert örömnek színei lázasan befesték.
Ennél jobb kedvet nem is kívánhatok!

HARKA
(kilép a házból, rajta bírói palást, az asztalhoz szólítja őket)
Üljünk hát le az asztalhoz szíves, kedves hatok!

ISTEN és ÖRDÖG
(egyszerre mondják meglepődve)
Hatok? De hiszen öten vagyunk a békéltető perre!

HARKA
Hatodiknak ül közénk a Szőlősgazda lelke. (kinyílik a ház ajtaja, kilép rajta a lélek és az asztalhoz megy, egyszerre ül le mindenki, csak Harka marad állva)

ISTEN
(Szent Péterhez halkan)
Péter! Tudtál róla, hogy asztalunkhoz fog ülni a vita oka?

SZENT PÉTER
(nemlegesen ingatja fejét, és csodálkozik)

ÖRDÖG
(a banyához halkan)
Nézd, mily zavarba jött az isteni kofa!
Ahogy látom nem tervelt itt senki Mennybéli cselszövést,
Harka a szép leány irányítja a tündéri szálszövést!

HARKA
(hangosan megköszörüli torkát)
Kedves Urak! Legyetek üdvözölve Tündérföldön,
túl a viszály birodalmán, túl gödrön és göröngyön!
A legjobb hely lesz ez itt máma,
hogy lecsiszoljuk az ügyet simára!
Kezdjük hát a pert Isten és Ördög között,
mi eddig békét, fegyveres haraggal gúzsba kötött!
Tegyük félre a fegyvert, dühöt, haragot!
Üdvözöljük békével a vita-napot!
(meghajol, mindenki tapsol)
(kiegyenesedik, majd leül, bírói trónusáról szól)
Kezdje az Ördög, hisz Ő nyújtott be igényt,
e jólélekre, ki közénk ült az imént. (rámosolyog a lélekre)

ÖRDÖG
(feláll székéről, ördögi nyugalommal a hangjában mondja)
Már megbocsásson kedves Harka a szóért,
de azon foly a vita, a lélek rosszat vagy jót ér.
Hogy mondhatnánk reá, hogy jó?
Nem hangzott még el a döntőszó!
(leül)

HARKA
(bírói méltósággal székében ülve)
Valóban! Az okfejtés hibátlan, mi több, helyes.
A "jó" nélkül a "lélek" megnevezés a tökéletes.
Kérem Ördög Úr, adja elő Nekünk,
hogyan is kezdődött történetünk!

ÖRDÖG
(feláll, ördögi nyugalommal folytatja a Boszorkányra tekint és mosolyog)
Hű szolgám, a Boszorka a bolyongóra ráakadt,
az ügy lényegében nem másból, mint ebből fakadt.
(leül)

HARKA
Na de Sátáni Fenség! Nem hiszem, hogy ennyi volt!

SZENT PÉTER
(indulatosan, türelmét vesztve)
Az ördögi levele! Az volt, mi háborút dobolt!

HARKA
(Pétert korholva)
Kérem, kérem, csak semmi indulat e helyen!
(az Ördöghöz fordulva)
Elmondaná Ördög Úr, hogy mit ért a Szent ezen?

ÖRDÖG
(megint feláll, még mindig ördögi nyugalommal, de Péter kitörése miatt örömmel hangjában, ismét a Boszorkányra néz)
Hű szolgám, a Boszorka hozta a hírt sebesen,
hogy e lelket jónak bélyegezték, de tévesen.
(leül)

HARKA
(bírói módon, illendően)
Bővebben a magyarázattal, ha kérhetem!
Soká lesz így tiszta ügy ez Énnekem.

ÖRDÖG
(megint feláll, sértődöttséget színlelve mondja, belül majd kiugrik a bőréből, hogy mindenki türelmével játszhat)
Ha óhajtja a bíránk, hogy ecseteljek,
szavakat öntsek jobbra, balra meg pepecseljek,
hát legyen így, tudjunk meg mindent!
(gúnyt csempészve mondandójába)
Aztán megkérdezhetjük a túlfélt is, az Istent! (szünetet tart)
(Isten és Szent Péter az asztalon dobol, kifejezve türelmetlenségét, Harka erőltetetten mosolyog, az Ördög felé int kezével, hogy folytassa, az Ördög még mindig ördögi nyugalommal folytatja)
Hű szolgám, a Boszorka mutatta be e jó madarat, (itt a lélekre mutat)
ki látszólag szent és tisztes volt, de tudtán kívül bűnös maradt.
Hiszen szőlősgazda és borász is volt egyaránt,
bűnössége ebben nyilvánul meg igazán.
Sok jó borágról, sok jó bort rakott a hordóba,
emberi vágyaknak, szenvedélynek volt felbujtója!
Hányan sínylették meg miatta életük?
Hányan vesztették el lelkük meg szellemük?
Én tudom! Nálam van mind azóta!
Köröttük semmi sincs, csak pokoli nóta!
Sírnak és jajgatnak Tűzhegynek hegyes fokán,
tanúként idézhetem őket ez ügynek színpadán!
(elégedett ábrázattal, kajánul vigyorogva leül)

HARKA
(meghajolva az Ördög beszéde előtt)
Köszönöm Uram a szónoklatot és a tanúk ajánlását,
(Istenhez fordulva)
ha Isten ragaszkodik hozzá, meghallgatjuk a lelkek vallomását.

ISTEN
(feláll, bosszúsan mondja)
Nem kérek a tűzre hányt lelkekből! Tőlük iszonyodom.
(beletörődve)
Hogy mind azt mondaná, amit az úr állít, azt igazolom.
(leül, az Ördög közben vigyorog)

HARKA
(elgondolkodva a történteken, kissé szomorúan)
Akkor hát ezzel meglennénk! Halljuk a másik félt!
Mit mond az Isten, hol téveszt az Ördög célt?

ISTEN
(feláll, végig Harkára nézve mondja, az Ördögre rá se hederít)
E vádak jogosan hangzottak, amit az Ördög mondott,
de mi van akkor, ha máshová helyezzük a nézőpontot.
Tudvalevő, hogy ez az ember mindennap dolgozott,
becsülettel élt, egy fillért sem lopott.
Gyermekét, asszonyát jó szívvel szerette,
a szőlőnek fürtjeit is jó hordóba tette.
Nem csinált semmit, hacsak nem azt a rosszat,
hogy tudtán kívül adott bort a gonosznak.
Az emberek, kik mértéktelen ittak a szőlő italából,
eszüket vesztették, de saját hibából.
E bűnöket balgaság lenne nyakába varrni e lénynek,
nem ártott Ő se embernek, se egy fene légynek!
Ártatlanul ül mostan a bírói padon,
Mennybe hát vele, ez az akaratom!
(leül)

HARKA
(fejét vakarva, magába)
Ördögi kérés, isteni akarat,
döntésem elébe húztak most falakat.
(eszébe jut valami, feláll, mosolyra húzódik a szája)
A két lélekkövetelőt ezennel meghallgattam,
de döntést úgy nem hozok, hogy jól nem laktam.
(ujjával csettint egyet, az asztal megtelik sok finom falattal, mindenki elámul, az Ördög mosolyog, az Isten összeráncolt szemöldökkel nemtetszését fejezi ki)
Csak bátran, csak bátran jó Urak! Önök vendégeim!
A perről legyenek kellemes emlékeink!
(hozzálátnak enni, az Ördög és a Boszorka habzsol, Isten és Szent Péter mértékletes módon falatozgat)

ÖRDÖG
(már degeszre ette magát, de azért még gyömöszöli a falatokat a szájába)
Hallod-e Te leány, igazán nagyszerű e tündérétek,
az asztalodon bármit is hagyni ördögi vétek.
(eszik tovább)

ISTEN
(Szent Péterhez halkan)
Nézd Péter, a mohó szörnyet!
Száján, mily falatokat görget!
Szeme dülled, gyomra feszül,
szenved Ez s csak látszat derül.

ÖRDÖG
(felnéz az asztalról)
Jól laktam, már annyi szent!
A gyomrom mostan álljt izent!
A számlát nyújtsd át neki, (Isten felé int fejével)
majd Isten kifizeti!
(hahotázva felnevet, majd száját megtörli, végignéz az asztalon, Harkához szól)
Tündérvirág, ilyen étel után jó bor illik az asztalra!
Csettints hát még egyet, hadd öntsem a torkomra!

HARKA
(csettint egyet, és asztalon egy üveg bor terem, illatától megrázkódik a lélek)
Ím, a bor! Nemes, száraz és vörös, amit kértél.
Tölts bátram, s idd meg azt, mi magadnak a mérték.
(Istenhez szól)
Isteni Uram, Te is öblítsd le az ételt!
Adjon neked a bor mennyei elégtételt!
(az Ördög és Isten egyszerre emeli szájához a poharat)
(mellékesen megjegyzi, miközben isznak)
A hordóital e lélek pincéjéből került elő, (a lélekre mosolyog)
így lett az asztalnál a borból lélekemelő.

ÖRDÖG
(lihegve a poharat az asztalra csapva)
Ördögien jó ez a vitál-ital,
iszok még belőle, hadd legyek fiatal.
(önt még egy pohárral és azt is benyakalja)
Íze szenvedélyre gerjeszti testemet,
Isten uccse, készítője kertemnek dísze lesz!

ISTEN
(egy kicsit mámorosan)
Inkább isteni e nedű, mint ördögien jó, Te ellenség-barát,
a jólélek a Mennyben készíti tovább a szentségnek borát!

ÖRDÖG
(mérgesen, kissé megrészegedve, veszekedve)
Méghogy szentségnek bora, Te pokolra való!
Oly bor ez, mi Ördögöt itató!
Nálam lesz gazda a borásznak lelke,
Pokol pincéiben jókat pihenne!

ISTEN
(mérgesen, mámorosan, veszekedve)
Ily ízletes cseppnek, Isten picéjében a helye,
a bor gazdájának Nálam lesz lakhelye!

HARKA
(elégedetten, de közben haragot színlelve)
Urak, ti Urak, ti Halhatatlanok,
hogy meritek házamban ugatni a Napot!?
A lélek nem megy sem ide, sem oda,
élők között van annak még otthona!
Visszaküldjük őt a szőlőhegyre,
jó lesz az nekünk jó néhány szüretre.
Döntésem végleges és nem tűr vitát,
megitta Ördög is, Isten is a szavát!

ÖRDÖG
(a meglepetéstől hirtelen kijózanodik)
Hogyan? E nemes gazdát száműzöd kertemből?

ISTEN
(a meglepetéstől ő is kijózanodik)
Nem kerül ki bor a mennyei Mennyekből?

HARKA
(huncut módon mosolyogva)
Ki nem kerül, de kerülhet be, ide is, oda is,
ha segítenek a gazdának Örök élet Urai.

ÖRDÖG
(elmosolyodik, Harkához szól)
Értem már, Te tündér Harka!
Munkám lopod, mint egy szarka!
Ha jó borból akarok inni,
hátamon igát kell vinni!

ISTEN
(mosolyra húzódik az ő szája is, Harkához szól)
Nem hiába, Harka vagy a jó tündér és szép leány,
Tündérfejből születhet csak ez okosság, nagy talány!

ÖRDÖG és ISTEN
Jól van! Legyen, ahogy mondtad, szent döntésed szerint,
ajándékul a gazdára Isten, Ördög életet legyint.
A munkában segítünk majd, de kérni fogjuk jussunk,
Cselekedjünk azon nyomban, idő elé fussunk!
(mindketten rálegyintenek a gazdára, fehér fény árasztja el a helyszínt)


VIII.

FELESÉG
(az ágy mellett még mindig siránkozva, a férje testére borul)
Jaj, én szegény fejem! Elhagyta férjem életem!
Egyedül maradtam! Mi lesz így énvelem?

SZŐLŐSGAZDA
(kinyitja szemeit, megsimogatja asszonya fejét, ki ráborulva zokog)
Ó, drága szépségem, hűséges Asszonyom,
nem kell már siratnod, halálom eldobom.
Visszajöttem Hozzád édes kicsi angyal,
újra látlak és most csak ez vigasztal!

FELESÉG
(az asszony hirtelen megriad, felül a széken, de férje nyugodt mosolyát látva örömkönnyeket hullatva örömében ismét ráborul férjére)
Ó, Uram, én egyetlenem, csakhogy itt vagy újra!
Nélkülem már nem fogsz menni ilyen hosszú útra!
Nem engedlek túlvilágra, esküszöm Neked,
esküm hű szavával csókolom a kezed...




Így esett meg az eset, ki kilehelte lelkét,
jó borért cserébe, visszakapta
Ördögtől is, Istentől is
életének terhét.

igazából komédiának szántam, de műfaji hiányosságok miatt, inkább verses mese lett belőle

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
586
Időpont: 2014-09-24 11:15:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát ez fantörpikus! :) Annak ellenére, hogy számomra a megrészegített Isten képe, aki kiadja a kezéből a döntést, mintha őfelette is állna valaki, bizarr, nagyon élveztem ezt a pört a lélek felett, kiváló rímek és szóképek vannak benne!

Régen jártam a Napvilágon, úgy kellett előhalásznom emlékezetemből, hogy annó kikhez szerettem benézni, akiktől még hírből sem olvastam el mindent... Örülök, hogy vissza-és betértem hozzád, már csak annyi panaszom van "ellened", hogy miért nincs fent még több ilyen!

Szívből gratulálok! :)

Judit (Kalina)
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-07-14 21:45:25

válasz Anck Su Namun (2011-07-13 17:08:45) üzenetére
Kedves A.S.N.!

Én pedig csak örülni, hogy tetszik az alkotás! :)

Üdvözlettel:
Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2011-06-20
Összes értékelés:
293
Időpont: 2011-07-13 17:08:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszesg!
Hát én csak gratulálni tudok!
Nagyon tetszik az írásod!
Szeretettel:
A.S.N.
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-06-05 13:04:22

Kedves Era!

Köszönöm a dicsérő szavakat. Örülök, hogy teszett az alkotás!
Ettől függetlenül azért ráférne egy kis javítás.

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-22
Összes értékelés:
684
Időpont: 2009-06-04 15:38:50

Nagyon jól sikerült, ne bánd azt a néhány szótagot. Teljesen lekötött, csak ismételni tudom magam: nagyon jól sikerült! Üdvözlettel Era
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-04-28 14:13:26

Kedves Judit!

Köszönöm a hozzászólást! Örülök, hogy tetszett!
Igen, valóban borban az igazság. De csak jó borban! :)
Hiányosságai azért vannak a műnek. Például a szótagszámok nem mindenhol stimmelnek, meg néhány rímen is lehetne csiszolni még. Viszont izgalmas dolog volt megírni.

A Gáborral nem tévedtél nagyot, mert a teljes nevem Szekeres Sándor Gábor. Ebből áll össze az (e)sz(e)sg is.

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4889
Időpont: 2009-04-20 14:56:55

Kedves Sanyi!
Jaj, bocs a "Gáborért"! Jöttem megnézni, hogy írtál-e valamit a a hozzászólásomra és rémülten láttam, hogy a múltkor elkereszteltelek. Az írói neved miatt. Amíg meg nem néztem az adatlapodat, azt hittem, hogy Eszes Gábor a neved és azt rövidítetted eszesg-re.
Már rég tudom, hogy nem így van, de a múltkor valahogy csak "beugrott" ez a Gábor...
Judit :(
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4889
Időpont: 2009-04-15 10:26:17

Kedves Gábor!

Nehéz munkára vállalkoztál, ilyen hosszú verses mese megalkotásával.
Mindenesetre a végeredmény lenyűgöző, végig tartani tudtad a szinvonalat, és fenntartani az érdeklődést. / Hol a keresett igazság a mesédben? Borban az igazság! :)))/
Gyerek szemmel nem tudom elbírálni, de nekem tetszett!
Judit

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)