HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2009-03-30

Nyomd a dudát!

"Gyönyörű idő van!" Állapította meg a férfi, miközben kiszállt az autójából. Lassan elfelejtheti végre a hideg hajnalokat. Amikor vidékre indult üzleti ügyekben, mindig korán kelt. Nem szeretett sietni, s így időben ott volt a megbeszélt találkozó helyszínén. Borzongva gondolt a hideg, sötét hajnalokra, de ment, amikor kellett. "Inkább fázzam kicsit reggel, de legalább nem kell kapkodnom."- gondolta mindig, amikor esténként egy ilyen másnapra készülődött.

Lehet, hogy a sikeres találkozó is segítette, nem csak az előbújó Nap, azt az örömérzést, ami hatalmába kerítette. Büszke volt, és elégedett. Fürge, élénk léptekkel indult el az étterem épülete felé. Kicsit kimerítette az a kereskedelmi igazgató, akivel tárgyalt, és éhes is volt már. Bolondos jókedve azonban nem hagyta, hogy mindez elrontsa a hangulatát.

Amikor belépett, megállt az ajtóban és kényelmesen körülnézett. Sok volt a szabad asztal, hiszen már délután négy óra felé járt az idő. Egy ablak melletti, kétszemélyes kis asztalnál foglalt helyet. Alig ült le, máris előkerült a felszolgáló.
- Jó napot uram!
- Jó napot! Ma egészen szép idő van!
- Igen uram! Már itt az ideje! - válaszolta a pincér, miközben átnyújtott egy étlapot, majd halk léptekkel távozott. Az egyik oszlop mögött azonban megállt, de úgy, hogy észre vegye, ha a vendég már választott valamit. Amikor látta, hogy csukódik az étlap az úr kezében, máris megindult felé. A férfi meglepődött, mikor felpillantott az étlapból, hogy a pincér már ott áll előtte. Az imént még sehol sem volt. Miután felsorolta a megkívánt ételeket és italt, kényelmesen hátradőlt. A felszolgáló apró mosollyal a szája sarkában bólintott. Hóna alá csapta az étlapot és elindult, hogy leadja a rendelést.

A férfi kibámult az ablakon. Még egyszer egy gyors fejszámolást végzett, majd megelégedve nyugtázta, hogy szépen keresett a mai üzleten is. Az üvegen keresztül erősebben érezte a napsugarakat. Lehunyta a szemeit, és lazított. Halk torokköszörülésre lett figyelmes. A pincér letette az asztalra az alkoholmentes sört, és ügyesen, gyorsan megterített. Miután már az ebéd is előtte volt, megszűnt számára a külvilág. Étkezés közben úgy érezte, még sohasem evett ilyen finomat. Ma minden csodálatos volt számára. Azért vigyázott arra, hogy egy kis maradék legyen a tányéron. A végén még azt hiszik, hogy nem adtak rendes adagot neki. Pedig bizony az volt, csak ma valahogy nagyon jó étvággyal rendelkezett.

Amikor a számla kifizetésére került a sor, nagyon sok borravalót adott. A pincér kissé sápadt arccal tartotta kezében a bankjegyeket. Látszott, hogy nem akarja elhinni.
- Kicsit ráborult a fűszer! - jegyezte meg a férfi mosolyogva - azért ilyen borsos.
- Egészségére a kedves vendégnek! - mondta a felszolgáló, és eltűnt a konyha irányában.

Kilépett az étterem ajtaján. Annyira jó volt a levegő, hogy megállt, és nagyot szippantott belőle. Gondolt egyet, és sétára indult. Csábította a küszöbön álló tavasz. Attól nem félt, hogy eltéved, jó volt a tájékozódó képessége. Hagyta a kocsit és gyalog nekivágott az utcáknak. Kirakatokat nézegetett, házakat csodált meg. Az egyik üzletben vett két egyforma rongybabát a gyerekeinek. Annyira megtetszett neki, hogy nem bírta otthagyni. Boldog volt, ahogy eszébe jutott, milyen örömmel fogadják majd otthon az apró ajándékokat. Észre sem vette, mennyire elcsavarogta az időt. Megijedt, amikor megszokásból ránézett a telefon kijelzőjére. "Huncut tavasz" - morogta félig bosszúsan, félig jókedvűen, de igyekezett vissza az autójához.

A városból kifelé menet nehezen haladt át a kereszteződéseken, mert nagy volt a forgalom. Ügyesen, de a megszokottól kicsit kapkodóbban vezetett. A dudát azonban nem használta. Azt tartotta, hogy azok élnek csak vele, akik nem tanultak meg rendesen vezetni. Fellélegzett, amikor végre elhagyta a várost. Nem szokott ennyire gyorsan hajtani az autójával, de már kicsit ideges volt, hogy ekkora késésben van. Úgy gondolta, nem lehet baj. Ez a típus nagyon megbízható. Jól veszi a kanyarokat még ebben a tempóban is. Már sötétedett. Nem volt sok, csak néhány kilométer, hogy hazaérjen. Az út mentén itt már ismerős volt számára minden fa, bokor, tábla. A következő kanyarban félig áttért a másik sávba. Hirtelen szembe találta magát egy másik autó fényszórójával. Nem volt még olyan közel, de annak is nagy lehetett a sebessége. Manőverezni próbált.

Arra tért magához, hogy éppen egy hordágyra teszik fel a mentősök. Erős fájdalmat érzett a mellkasában, és ...
- A lábam ... - nyöszörögte a férfi alig hallhatóan.
- Nyugodjon meg! - válaszolta a mentőorvos - itt van maga mellett az ágyon. Ha sietünk, még visszakaphatja.
A férfi egyre gyengébbnek érezte magát. Félájult állapotban eszébe jutott, hogy talán, ha használta volna az autó elektromos kürtjét, elkerülhető lett volna az ütközés. A másik autós esetleg hamarabb észreveszi.

Valahonnan, gyerekkorából előugrott egy emlék. Az egyik barátjával lesték az utcán az érettebb lányokat. Ők akkor lehettek vagy tizennégy évesek. A haverja az egyik nő láttán azt mondta:
- Öregem, ha egyszer majd oda kerülünk ... nyomd a dudát! Érted? És nagyot nevetett.
A férfi feleszmélt félájult állapotából.
- Nyomd a dudát! - suttogta, és felnevetett, mint akkor, ott az utcán gyerekkorában. A nevetése azonban köhögésbe fulladt.
- Mit mond? - kérdezte a kísérő az orvostól, közben a szívverést ellenőrző berendezés folyamatos sípolásba váltott át.
- Semmit! - hajtotta le a fejét az orvos - most már semmit.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-06-16 23:39:50

Köszönöm szépen!
Egy fémipari szakkifejezéssel élve, van, amikor elkapom az ívet.
:-)))
Ezt persze csak akkor tudom meg, amikor olvasom a visszajelzéseket.
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2009-06-16 22:43:08


Igen! Ez is nagyszerű!!!
Fantasztikus, ahogyan írsz!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-04-12 19:48:39

Sasfióka!
Kösz!
Artur
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-04-09 11:45:04

Szia Gyömbér!
Van, amikor kifejezetten jó a gyorsaság, de valóban tudni kell, mikor, és miért? Köszönöm a hozzászólásodat.
Üdv.:-)
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3805
Időpont: 2009-04-08 13:41:11

Kedves artur!

... inkább később, mint soha...
Nagyon, nagyon, nagyon jó az írásod. Azt hiszem, éppen jókor olvastam, mert én is állandóan rohanok.
Köszönet! Gyömbér
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-04-04 16:55:30

Szia Sándor!
Igazán jó hír, hogy eddig megúsztad. Köszönöm a véleményedet, a hozzászólásodat.
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-04-04 16:53:48

Köszönöm Kispanka!
Bizony, csak egy pillanat az egész.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-04-03 15:06:18

Szia Artur!
Megrázó írás. Eszembe jut egy ismerősöm, aki mindig időzavarban van, és állandóan száguld a kocsival. Többször is utaztam vele, és nem egyszer volt olyan helyzet, amikor tényleg csak az isteni csoda segített, hogy este épségben kiszálljunk a kocsiból. Igaza van Hofinak, lazítani kéne...
Üdv: Sanyi
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-04-03 09:27:34

Szia Artur!
Hát igen, ilyen az élet, amikor úgy hisszük, hogy minden szép és jó, és pár pillanat múlva jön a baj. Nekem most ez jött le. Gratulálok írásodhoz!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-04-01 18:13:03

Kedves Kata!
Bizony, az ilyesmi egy pillanat alatt történik, az óvatosság ellenére is. Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, véleményedet.
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-04-01 18:11:36

Köszönöm Rozália!
Nagyon igazad van. Nincs olyan, hogy törhetetlen, még a harckocsit is össze lehet törni.
Üdv.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2009-04-01 11:24:34

Azt hiszem nagyon jó, mindig időszerű a téma választása. Néha pillanat, és már talán késő a duda megnyomása is. Nem lehet eléggé óvatosnak lenni, mert nem mindig rajtunk múlik a baleset, de azért jobb, ha mindig eléggé óvatosan vezetünk.
Kifogástalan az írás.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-04-01 11:14:18

Kedves Artur!
Történeted szomorú véget ért. Főszereplőd már nem tudja átadni a rongybabát gyerekeinek. Elgondolkodtató, és sajnos egyre gyakrabban előforduló esetről írtál. Törhetetlen autó nincs. Sosem ülhetünk abban a tudatban a kormány mögé, hogy nekünk nem eshet bajunk.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-03-31 22:27:39

Köszönöm barátom!
Az biztató azért, hogy többségében nem ilyenek az autóvezetők, csak mostanában kicsit megugrott a statisztikai átlag. Ez adta az ötletet a történethez. Sajnos van néhány üzletember, üzletkötő ismerősöm, akik már nem szolgálhatják tudásukkal üzletfeleik érdekeit, nem teljesíthetik igényeiket.
Üdv.
Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1140
Időpont: 2009-03-31 22:07:43

Meglepő, elgondolkodtató, figyelemfelkeltő és igaz...
Barátom!
Írásod kifejezetten találó és valós!

grat
leslie
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-03-31 18:45:13

Köszönöm Z.!
Írásom azért született, mert egyre több hírt olvasni halálos kimenetelű balesetekről. Többségében pedig kiderül, hogy nem az ital, nem a kialvatlanság, nem a biztonsági öv mellőzése, és nem a tapasztalatlanság okozza őket, és még csak nem is a "papírautó" az oka a végzetes kimenetelnek. A drága autók, az országúti cirkálók, és a terepjárók roppant biztonságosak. A töréstesztek bizonyítják, és mégis ...
Nem hinném, hogy megtaláltam az okot, de szerintem, az egyiket mindenképpen. Rohanunk, kapkodunk, sietünk, de vajon hová? Megéri?
A drága autók tulajdonosai, valószínű, nem az átlagbéren élő emberek közül kerülnek ki. Ezért találtam ki hozzá ezt a sztorit. És figyelmeztetésnek szántam, mert azt tapasztalom, hogy az ember képes azt hinni, ilyesmi mindig másokkal történik csak meg.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2009-03-31 10:18:40

Frappáns! Látens szex és halál.Grt.Z

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Zsuga Zsiga kalandja 10. rész címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ár című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Maszatos szeretet című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Maszatos szeretet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ár című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Zsuga Zsiga kalandja 9. rész címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Te vagy nékem.... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Káin megölte Ábelt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)