HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 108

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49072

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Molnár PéterFeltöltés dátuma: 2009-04-01

[B]Töredékek I.[/B]



S h a i l i n a

Sötét, bronzárnyalatú bőrét marokkói anyától, kék szemét és szőke haját lengyel apától örökölte, a tehetségét talán Istentől kapta.
Az olajzöld egyenruhák fertőtlenítőszagából kikelt apró, gömbölyű virág...
Gyakran láttam ücsörögni, hol itt, hol ott. Mindig mappával a térdén, arcán elmélyült figyelemmel, homlokát ráncolva. Nézett valamerre, és kezében villámgyorsan járt a ceruza.
Levelem jött otthonról, nem túl jó hírekkel. Ezeken töprengve, lehajtott fejjel mentem valahonnan, valahová, amikor beleütköztem. Elnézést kértem, mormogva, és léptem volna tovább.
- Hány centi vagy? - Megálltam és visszanéztem rá. Apró, huncut arcú gömbölyűség, a katonák ruháit nem divatkerátorok tervezik, rajta mégis szépen feszült, néhol nagyon is szépen. Állt, és nézett rám, felfelé.
- Százkilencvenkettő.
Lebiggyesztette a száját: - Én százhatvan magas vagyok csak.
- Az nem magasság. Az mélység.
Elfordultam tőle és mentem volna tovább, de pár lépés után olyan fájdalom nyilallt a gerincembe, hogy felszisszentem. Megpördültem, ott állt és csöpp kezét ökölbe szorítva vigyorgott. - Kell még egy, langaléta?
- Te megütöttél?
- Nem tetszik? Hívjál rendőrt. - Megfordult és elment.
Sokszor ültem mellette, figyeltem ördögi gyorsasággal mozgó kezét, hihetetlen sebességgel készítette aprólékosan kidolgozott rajzait. Előfordult, hogy a közeli városban botlottunk egymásba, ahol lakást bérelt egy másik lánnyal, néha leültünk egy kávéra, Európáról kérdezgetett, azt mondta, ha leszerel elmegy majd Olaszországba, végigjárja a múzeumokat, amelyeket csak képekről ismert. El kell mennie Lengyelországba is, ahonnan apja származik, el is megy majd, ha befejezte a képzőművészeti egyetemet. Faggatott, aztán csendben hallgatta, milyen is Európa. Tele volt tervekkel utazásokról, múzeumokról, Varsóról, Párizsról...
Lassan megszokottá vált, hogy együtt látnak bennünket. A Farkas, meg a gida...
Egy olajos hordón ültünk egymás mellett, távolabb teherautóról pakoltak mindenféle ládákat trikóra vetkezett katonák. Rajzolt szokás szerint. Csak a fiúk arcát, egymás után. Aztán néhány mozdulatot. Új lapot kezdett, felém fordult, nézte az arcom s kezében pörgött a grafitrúd. Modellt ültem. Nagyon gyorsan sötétedett, abahagyta a satírozást. Kitépte a lapot a félig sem kész portréval, és felém nyújtotta.
- Már kevés a fény, legközelebb befejezem.
Elköszöntünk, azzal, hogy majd holnap. Akkor éjjel, engem négy napos őrjáratra vezényeltek, hajnalban már kint gubbasztottunk a hidegben, valahol, másfélszáz kilométerrel távolabb.
Visszatértünk, tettük a dolgunkat, de valahogy nagyon fucsa volt minden. Kimért távolságtartással kezeltek, pár odavetett szó, és mindenkinek sürgős dolga akadt. Nem értettem, mi történt.
Két nappal azután, hogy utoljára találkoztunk, bent járt a városban. Civil ruhában volt, kopott pólóban, lábszárközépnél 'elfűrészelt' szárú farmerban, göndör, szőke haját kendővel szedte ráncba. Ismerőseivel beült kedvenc kávézójába. Az egyik asztal alatt 'felejtett' sporttáskában felrobbant a pokolgép.
Abból a csöpp testből eltemetnivaló sem maradt. Üres koporsót engedtünk a sírba.

A politikusok és más egyéb, megszállot őrültek kezébe fegyvert adnék, aztán kivinném mindet a pusztába, és otthagynám őket, magukra. Játszák le egymás közt...


Molnár Péter

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Molnár Péter
Regisztrált:
2009-03-31
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-04-03 12:12:52

És ha több volt, mint barát?

Köszönöm, hogy olvastátok.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2009-04-03 07:33:18

Kedves Péter!
Történeted megrázó, mély, szomorú.Egy barát elvesztése kitöröhetetlen nyomot hagy bennünk egy életen át.Pláne, ha értelmetlen a halála...
Szeretettel:Selanne
Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-04-02 17:27:34

Szomorú történet, nagyon szépen megírva.
Sodort magával. Olvasni kellett. :-)

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A pórul járt Csuka című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Válasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)