Sötétkék ég alatt járok
fölöttem kinyíltak már
a csillagvirágok.
Csokorba szedném
de nem lehet.
Nagyon szeretnék
neked adni belőlük
legalább egyet.


- / -

Fordul a nyár az őszbe
nem megyek a sorsom elébe
történjen meg minden velem
mit most kell megélnem
Istenhez csak ennyi a kérésem.

- / -

Most is velünk vannak ők
mint fények
ők most is létező lények,
létállapotuk megváltozott
mikor földi létük leáldozott.

- / -

Lobogva ég a tűz...
a pattogó szikra
a körben állók szemében
tükröződik vissza.
A tüz melegét szívom
magamba s a mindenséget
tartom a karomban.
Csenget a csend...
"amint fent úgy lent"