HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49210

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NurseFeltöltés dátuma: 2009-04-03

Lót asszonya

" És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálvánnyá lőn."


Azt hiszem, a gyötrelmek elől az emberek jobbára a jövőbe menekülnek. Talán elképzelnek egy vonalat az idő végtelen síkján, tekintetüket rászegezik és várják a csodát. Szentül hiszik, hogy ha azt a vonalat vére valahára elérik, akkor a szenvedés megszűnik létezni. Csakhogy nem minden ember lát maga előtt vonalat. Azok az emberek mihez kezdjenek? Azoknak csak a visszatekintés nyújthat valami kevéske vigaszt.

Bálvány lettem. Igen, bálvány. Nem egy imádott, magasztalt és csodált bálvány, csupán egy intő jel. Egy darabka kő, amit odébb lehet rúgni, ha úgy tetszik, vagy el lehet átkozni, ki lehet nevetni csupán azért, mert nem tanulta meg a leckét, mert nem látta maga előtt a vonalat. Egy bűnös nő, akinek a büntetése nagyon nagy. Túl nagy a bűnéhez képest. Mert mit tettem én? Hátranéztem. Igen. Hátra.

Korán reggel indultunk a házak árnyékában, sikátorokon át, bujkálva, menekülve. Kerültünk minden helyet, ahol emberekkel találkozhattunk volna. Senkitől sem búcsúzhattunk, semmit nem vihettünk magunkkal. Még egy aprócska emléket sem. Sietni kellett. Ezt mondta a parancs.

Parancs! Egész életünkön át valamiféle parancsnak igyekszünk megfelelni, Előbb anyánk parancsának, apánk parancsának, Isten parancsának, az urunk parancsának! Egy asszony élete az engedelmesség. Szolgálat, behódolás a parancsoknak. Most is parancs jött. Ennek a parancsnak még az uram is engedelmeskedett. Ez a parancs most kegyetlenebb volt az összes eddiginél. Ez földönfutóvá tett bennünket. Gyűlöltem.

Valami készült, valami nagyon rossz. Éreztem a vibrálást a levegőben. A nap nem úgy kelt fel, ahogy eddig szokott, a madarak nem énekeltek, az utcák üresen ásítoztak, a levegő sem rezzent. Halál szaga mindenütt.

Mint már mondtam, a falak árnyékában osontunk. Elől a két lány. Milyen szépek! Istenem! Én is ilyen voltam régen, bronz bőrömön játszott a napfény, hajamba kapott a szél. Pajtásaimmal a kútnál játszottunk, míg anyánk a szennyest mosta, aztán legényekre vártunk szemérmesen. Korsónk lassan telt vízzel. Fel sem mertünk nézni, csak egymás között mosolyogva beszéltünk róluk, aztán szemlesütve siettünk el mellettük. Akkor sült kenyér illata csiklandozta az orrunkat, fuvolák szóltak, pénz csörrent, valahol felbőgött egy szamár. Boldogok voltunk! Milyen szépek és fiatalok!

Ezen a reggelen senkivel sem találkoztunk. Egy árva lélekkel sem. Nem is volt idő búcsúzásra. Sem lánypajtásoktól, sem asszonytársaktól, sem rokonoktól. Ez nagyon fájt nekem.

Csak futottunk, egyre csak siettünk. Uram, Lót tarkója egyre csak gyöngyözött a sietség izzadtságától. Nem bírtam nézni. A sarum gödörbe lépett, megbotlottam. Egy pillanat volt, az egész. Egy aprócska pillanat, sikítottam is talán, de az uram vissza sem nézett rám. Csak ment, konokul futott a lányaink után. Estemben még a nevét kiáltottam, de futott tovább, mint egy megszállott, észre sem vette, hogy lemaradtam.

Akkor, ott gyűlöltem mindent, ami miatt menekülnünk kellett, a parancsot, ami kényszeríttet arra, hogy feladjam eddigi életemet, otthagyjak otthont, rokont, barátot. Rettenetesen magányosnak éreztem magam. Estemben néztem vissza. Nem hittem, hogy Isten képes megtartani a kegyetlen ígéretét. Csak egy pillanat volt. Visszanéztem a városra, hiszen annyi szép emlék fűzött oda, a jövő meg annyira bizonytalan volt. Talán csak a ruhám rései között néztem vissza, mert arra gondoltam, hogy mi már megbűnhődtük minden bűnünket. Hiszen olyan nagy nem volt a vétkünk. "Mi is kínszenvedéssel szültük gyermekeinket, minket is sorvasztott az öregedés, a lázak emésztő forrósága, gyermekeink korai halála. Mi is sírtunk, ha tüske sértette meg a lábunkat, ha sebeink elfertőződtek. A mi férjeink is véreztek idegen fegyverek okozta sebektől, vadállatok körmétől. Mi is eltemettük halottainkat. Hát nem elég büntetés ez pár boldog óráért halotti torokon, esküvőn, vagy gyermekeink születésekor? "

Visszanéztem, és a szememből kifordult egy könnycsepp. Akkor történt. Amikor a leggyengébb voltam, amikor megbotlottam, akkor mérte rám Isten a büntetést. Mozdulatlan lettem, hitetlen és jövő nélküli. Azóta csak a mának élek, magányosan, megkövülten. Sóbálványként.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-04-05 14:24:26

Ha az ember tud róla Judit, akkor így igaz, ahogy mondod.
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet erre a hibára! Nem ismertem a művet, soha nem olvastam még Surányi Miklóstól semmit, így ezt a regényt sem. Pótolni fogom.
Egy bibliaköri előadaáson jegyeztem le nagy vonalakban a kifogásolt rész, akkor, ott nem jelölte meg az előadó a szerzőt., így joggal hihettem, hogy a saját véleménye, amit akár magamévá is tehetek.
Elolvastam, és valószínűleg onnan idézhetett. Természetesen megteszem a szükséges lépéseket. Még egyszer köszönöm a kedvességedet!
Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-04-05 14:19:32

Köszönöm Péter!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2009-04-04 18:56:00

Szerintem ha valaki egy írásában mástól idéz, azt a részt idézőjelbe kellene tennie és megcsillagoznia. Megjegyzésként pedig megjelölni a forrást. Ebbe az írásodba elég sokat emeltél át Surányi Miklós:Kantate c. művének IX. fejezetéből. Egyes mondatait szóról szóra.
Ettől az "idézettől" lett nagyon szép az irás /od?/.
www.globusz.com/ebooks/kantate
IX. fejezet.
Alkotó
Molnár Péter
Regisztrált:
2009-03-31
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-04-03 19:31:43

Most kellene valami okosat írni...
Nem tudok.
Bátran állítom, nagyon jó írás.
''Akkor történt. Amikor a leggyengébb voltam...''
Mindig akkor történik.

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Felolvasó esten című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kellevélbe csavart gombócok. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = X és Y címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)