HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49006

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-04-03

Tyr kardja 10

Az Idegenvadászok

Egy hideg, téli estén három utas érkezett egy kis faluba. Mikor beléptek a falu fogadójába, az ott lévő pár vendég és a tulajdonos kíváncsian nézett fel. Az utasok lehajtották a köpenyeik csuklyáját, s körbenéztek. Nem lehettek húszévesnél fiatalabbak. Egy lányból és két fiúból állt a trió. Pár perc elteltével kiválasztottak maguknak egy asztalt, mely távol volt a többi vendég asztalától, s telepedtek.
- Mivel szolgálhatok a kedves vendégeknek?- kérdezte a kocsmáros, aki odasietett hozzájuk.
- Valami étellel, sörrel és szállással- szolalt meg az egyik fiú.
- Azonnal.
A kocsmáros távozott. A vendégek közt, akik ott tartózkodtak megindult a suttogás.
- Tudjátok, kik ezek?- kérdezte egy fiatal lány, aki a bejárat melletti asztalnál ült két másik lánnyal.
- Nem. Kik?
- Az Idegenvadászok.
- Micsoda? Azok, akiket állítólag kölyök korukban kiválasztottak az istenek, hogy végezzenek az Istentelenekkel?
- Pontosan. Azóta azok az Idegenek, akik találkoztak velük, nem maradtak életben.
- De ők csak úgy, maguktól ölik a Jövevényeket?
- Nem, néha fejvadászatra is adják a fejüket, amikor egy-egy hadúr a segítségüket kéri. De általában maguktól is ölnek.
- Értem.
Ekkor a fiatal lány megszólalt:
- Látom a hírünk megelőzött bennünket.
- Igen, de mostanság mindenki rólunk beszél.
A kocsmáros ekkor bukkant fel a sörrel. Miután kiosztotta távozott, hogy a vacsorát is tálalja.
- Meddig akarunk itt maradni?- kérdezte ekkor a legfiatalabb harcos.
- Két nap múlva ideér a megbízónk. Ha tőle megkapjuk, a szükséges információt, tovább megyünk.
- Jó.
Hamarosan megkapták a vacsorájukat, és enni kezdtek. Közben azok a lányok, akik felismerték őket, szemezni kezdtek a két fiúval. Azok is viszonozták a pillantásaikat, s a vacsora végeztével a sörüket a lányok asztala felé emelve öblítették le.
- Látom, nektek már meg van az esti programotok - húzta el a lány a száját, s arra felé nézett, amerre a fiúk is.
- Nekem már biztos, Ritva - vigyorodott el az egyikőjük.
- Szinte gondoltam, Vidar. Mostanság egyre jobban megőrülsz, ha nő van a közeledben.
- Talán ez baj? Azért te se mondasz le a nasiról, főleg, ha egy remek férfiról van szó! Te se vagy egy szerény szűzike!
- Nyugodtan veszekedjétek csak ki magatokat, én mentem- szólalt meg ekkor a másik fiú, s felállt.
- Hová mész?- kapta felé a fejét Ritva.
- Sétálok.
Mikor becsukódott mögötte az ajtó, az egyik lány, aki egész este szemezett vele, hirtelen felugrott, s a fiú után sietett. Futva érte utol a fiút.
- Várj, Vadász!- szólította meg, mire a másik a válla fölött hátra nézett.
- Mit akarsz?
- Én... én... tulajdonképpen semmit, csak...
- Igen?
- Én is sétálni indultam, és... gondoltam együtt mehetnénk.
- Ismered a környéket?
- Mint a tenyeremet!
- Jó.
Azzal elindult. A lány egy kicsit csalódott volt, de tudta, hogy a harcosok már csak ilyenek. Két ugrással a fiú mellett termet, s csak mentek némán. A lány volt, aki öt perc hallgatás után megtörte a csendet.
- Mondd csak, hogy hívnak?
- Leif.
- Én Saga vagyok.
Ezek után megint hosszúra nyúlt köztük a csend.
- Szeretnéd látni az éjszakai tengert?- szólalt meg ismét a lány.
- Mehetünk, ha akarod- vont vállat a fiú közönyösen.
Saga levezette a fiút a falu mögötti sziklás tengerpartra. Leif nézte, a felhős eget, s a sötét hullámzó vizet.
"Mintha otthon lennék"- gondolta. Letelepedtek egy sziklás részre, s nézték a partot.
- Mondd csak, nagyon nehéz a munkátok?
- Változó. Valamikor könnyű, valamikor nehéz.
- Mindig ilyen keveset beszélsz? Zavar, ha beszélned kell?
- Nem, csak már elszoktam tőle, hogy sokat beszéljek.
A kocsmában ez alatt a kocsmáros megmutatta a szállásukat a vendégeknek. Kényelmes szobát kaptak. Ritva és Vidar fáradtak voltak. Vidar látta, hogy barátnője elnyom egy ásítást.
- Ha fáradt vagy, feküdj le nyugodtan, én meg előkerítem Leifet.
- Az jó lenne, mert mostanság sokáig elmarad, ha éjszakai csavarásra adja a fejét.
Vidar csak bólintott, s kiment a szobából. Ő is nekivágott a sötét utcáknak. Farkasordító hideg volt, s a fiú tíz perc után fázósan húzta össze magán a köpenyét. Bekóborolta a falut, de sehol sem találta.
- Hogy a csudába tud valaki így felszívódni?- morogta magának dideregve. - Na, mindegy, majd csak előkerül, én nem fagyoskodom miatta tovább.
A fogadótól kétutcányira váratlanul belebotlott a társába és a lányba.
- Remélem, kiszórakoztad magad!- mordult rá, mikor felismerte Leifet. - Kereshetlek itt mindenfelé.
- Nem kértem, hogy keress meg, de jól tetted, hogy utánam jöttél. Legalább kiszellőztetted a sok sört, amit megittál este.
- Te...
Ellenségesen méregették egymást, s látszott, hogy nem sok hiányzik egy jó kis verekedéshez. Saga azonban közéjük állt.
- Nem Leif a hibás, hanem én.
Vidar dühösen nézett a lányra, majd sarkon fordult és elindult. Mentében még hátraszólt Leifnek.
- A kocsmában megvárlak, de igyekezz!
Leif is haragos volt, s szó nélkül elindult a társa után. Saga lemaradva követte őket. Mikor beért a kocsmába Leif és a másik fiú már eltűntek, így ő is bement a saját szobájába. Másnap ő és a barátnői elmentek, s Leifék megbízója is megérkezett. A fiatal harcosok a kocsma ivójában fogadták egy félárnyékos asztalnál. A megbízó egy negyvenes éveiben járó asszony volt.
- Nos, mi is lenne a gond, miért felkeresett minket? - kérdezte Vidar.
- Az, hogy nem rég a Jövevények nem rég a falunktól néhány méternyire lévő hegyen felépítették az erődjüket, és az uralmuk alá akarnak hajtani minket.
- Ez miben nyilvánul meg?
- Abban, hogy ránk akarják erőltetni a vallásukat, a szokásaikat, elrabolják a termésünket, és a férjeinket be akarják sorozni a saját hadseregükbe, s aki ellenáll azt megölik.
- Ez valóban súlyos baj. Tudnak arról valamit, hogy honnan jöttek ezek, és mikor jelentek meg először a környéken?
- Két évvel ezelőtt érkeztek délről. Mikor ideérkeztek, azonnal hatalmas pusztításba és a falunk sanyargatásába kezdtek. Még a táboruk felépítésénél is segédkezünk kellett.
- Ez valóban szörnyű! Mekkora a katonaságuk?
- Olyan 80 fő körüli.
- Remek! Simán elbánunk velük!- örvendezett Vidar.
- Ne örülj még annyira, lesznek azok többen is!- mondta Ritva.
Látta az elboruló arcokat, a kétségbeesést és a haragot a szemekben. Leif és Vidar vádlón néztek a lányra, aki azonban nem törődött velük.
- Rendben van, vállaljuk a feladatot, ám nem dolgozunk ellenszolgáltatás nélkül.
- Tudom - szólt a nő, s két zacskó aranyat tett az asztalra. - 4000 arany, remélem elég lesz.
- Több is, mint elég - szólt Leif.
- Akkor gondolom, elfogadjátok a megbízást.
- El - bólintottak a harcosok.
Két nap múlva útnak indultak a szárazföld felé a megbízójukkal, hogy újabb feladatot teljesítsenek az istenek nevében.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2009-07-20 21:16:37

Köszi szépen!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-07-19 01:26:50

Kicsit nagy volt a váltás. Rájöttem ugyan az elején, hogy a kiválasztottak ugyanazok, akiket gyerekkorukban megismertünk, utalhattál volna rá. Ettől eltekintve tetszett.

Legutóbb történt

Vox humana bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel határtalan hit címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Szavadon merengek című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Halálos pillanat című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Halálos pillanat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szavadon merengek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Gyermek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

Varga Magdi alkotást töltött fel Ima Népemért címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)