Kanyargós poros úton járok,
körülöttem óriás fákat látok...
hol van ez a vidék?
Talán a mesében,vagy egy
őszülő nagymama emlékezetében?
Most is, úgy mint régen
szeretek egyedűl járni a vidéken.
A természet úgy ölel
oly szorosan tart
mint a gyökerekkel átszőtt
patakpart.
Út mellet a zöld fű éppen olyan magas
mint a gyermek aki felém szalad.
Én is így szaladtam régen
a halastó menti kaszálatlan réten.
pillangót kergettem,
tarkát, gynyörűt,
mi a virágok közt ide-oda röpült.
Hol van a pillangó?...és hol az a gyermek?...
Szép ez az emlék mit szívemben rejtek.
Feküdtem a fűben ... a kék ég felettem...
Mikor történt ez?... régen, nagyon régen
mikor csillagszekerek futottak az égen
és tücsökzene szólt a harmatos réten.
Az én kívánságom ha most teljesülne
újból oda mennék a rét közepébe.
Pillangó szálldosna,madár repülne,
felettem az égbolt kinyílna örökre.