valami vers kell megint
mert belülről mar
egyre csak feszít
és uszít a vágy
hogy csináld
hogy írd

ez nem a félelem
nem a keserűség
azt hiszem talán a hit
az adni valamit érzése
nem akarat kérdése
mert írni kell

mert amíg versek születnek
nem halhat meg addig a remény
azért írunk
mert valamire még várunk
a jövendő záloga
minden költemény

azért születnek a szavak
azért áll sorba minden betű
hogy hirdesse
a hit még mindig él
az ember bízik
és bár még most is
csak járni tanul a lelke
de az ember mégis nagyszerű

hányszor hittem már
hogy vége
meghalt a dal
a gerincem nem bírt
a láb is elbotlott
de a szív
a szív még menni akart

és tovább mentem
és itt vagyok
és most ismét hinni tanulok