Eposz: Kalevala. Tájegység: Lappföld. Híres ember: Mikulás. Cég: Nokia. Főváros: Helsinki. Együttes: Nightwish. Fiú: Hannu Makela. Megtörtént egy általános ismereti áttekintés. Ám ha mélyebb rétegekbe hatolunk, ha olvasunk a sorok között, akkor kirajzolódhat egy hatalmas történet. Történet, nem egy nemzetről, inkább egy emberről - és az nem a Mikulás!
A kiemelt köztudott - Hannu Makela: Finlandia díjas író, becsült férj, jó testvér, anekdotázó apa, szerető fiú... Egy anyának a fia. Ezen remek emberrel pécsi látogatásának, valamint Az Anya című Magyarországon most megjelenő könyvének alkalmával beszélgettek a Művészetek Házának egyik díszesen szolid termében. A helyiség áthatotta a családias interkultúra, miként a magyar helyszínen, a Hotel du Nord (francia képek) környezete keveredett a finn író elbeszélésének várakozásával. A vendéggel tolmácsok is érkeztek, így egy interaktív, kissé megdöbbentő nyelvi összhang bontakozhatott ki. Az író mindenre felkészült benső alapossággal. Nem félt mélybehatóan, intim meghittséggel, átéléssel beszélni a könyv hátteréről, az az mögött rejlő érzelem töltetekről.
Az Anya könyvet, édesanyja ihlette és írta, ő maga csupán lejegyezte. Édesanyja egyedülálló, csodálatos asszony volt, aki hazafiasan állt helyet a családjában s munkájában egyaránt. Ám, mint minden idősödőt, őt is elérte a vég: Alzheimer. Betegsége során a halál is megkísértette, de ellenállt, így még egy kis időt tölthetett fel-nem-ismert gyermekével. Jó barátnak hitte őt. Fia továbbra is a közelébe maradt, hisz felismerte édesanyjának "egy ember kell, aki közel van és szereti". Ekképp születhetett meg a mű. A könyv tekinthető egy őszinte végrendeletnek, melyet "véletlenül" a fiú vet füzetbe. E történésnek tudható be, hogy "minden leírt sor ártatlan. Az anya tökéletes hitelességet nyújt." Nem gondolták túl, nem az ihlet adta a szavakat! Minden mondat az anya által megélt "plafoni (isteni) történések"-ről szól, melyet a fia (az író) a valósághoz köt és próbálja összetenni szülője mondanivalóját a családi fotók segítségével. Hogy sikerült-e?! A szerző maga sem tudja. Még nem ért meg eléggé.
E könyvet az Apa könyv megírása követte. Bár az író apa nélkül nőtt fel, ő nem akarja, hogy a fia is "apa nélkül" nőjön fel (mint oly sokan Finnországban)! Már - már szívet tépő, hogy mekkora nyíltsággal beszélt az apja és közte lévő rossz, eltemető viszonyról. Az éltette őt, hogy: "túl kell élnie" gyűlölködő apját! "Bár meg kellene bocsátani, képtelenség, nincs rá erő!" Ezért, az írót nem ítélhetjük el. Nem benne van a hiba.
Lassan véget ért a talán lelket is kiveséző beszélgetés, mely során megtanultam, hogy az emberi élet sok gyötrelmet, sors-fordulatot hoz magával. Nem tudjuk, hogy ezek az események véletlenek avagy előre megírtak. "Az emberiségnek erre kell ráébrednie, hogy mindenhol megvannak a jók és a rosszak."