HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47758

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Molnár PéterFeltöltés dátuma: 2009-04-11

Nagyböjt





Magára igazította a vastag, kényelmetlen mellényt, nem szerette, de tudta, szükséges.
Nem ellenőrizte végig a zsebek tartalmát, de erősen gondolkodott, mit vihetne még magával, mi lehetne leginkább segítségére. Nem jutott eszébe semmi.
Szorosra húzta a mellény két oldalán a kapcsokat, egészen addig, amíg szinte már fulladt. Néhányszor a levegőbe ugrott és figyelt. Nem csörrent, nem súrlódott semmi.
Elindulhat.

Az útról csak a por emléke maradt meg benne.
Por az úton, és aztán a házak között. Keserves, lassú utazás volt az övé, és végtelenül magányos.
Nem terelhette el a figyelmét semmivel, kiürítette magát, csak a szeme, az volt az egyetlen társa. Mindent látni, mindent megfigyelni, és lehetőleg mindent észrevenni. Agyában nem forogtak gondolatok, csak a látottakat értékelte folyamatosan. A kerekek nyomait a porban, a laposan sütő délutáni napfény vetette árnyékokat, a szélső házak romos falait, az utcákat, a hatalmas halmokban heverő hulladékot és a törmeléket. Kereste az emberek nyomait ezen a holdbéli tájon. Nem látott senkit, őt sem látta senki. Emlékezett a fényképekre, úgy ismerte a várost, mint a saját ágyát, tudta hová tart, melyik sarkon merre fordul majd.
A házak megsokasodtak, utca formát öltöttek. Behúzódott egy sarkából kifordult kapu mögé, és elővette zsákjából a legterebélyesebb holmit, amit magával hozott. Hálószerű, lyukacsos anyag, dupla paplannál is nagyobb méretű, egykor fehér volt. Aztán ő olajba áztatta, majd amikor úgy gondolta, eléggé megszívta magát, ledobta a földre, és rugdosta, taposta, forgatta és kiterítette, újra csak húzta a földön, a hangár előtt, a pilóták nézték mit csinál, és a homlokukra böködtek, de nem érdekelte. Háromszor terítette ki a kongrét. Gondosan ellenőrizte a színét, nem maradhatott fehér, egy féltenyérnyi darabon sem. Kivitte a napra és otthagyta száradni. Két óra múlva felszedte, lerázta, nekicsapkodta az épület falának, leverve róla minden rátapadt szennyet. Nagy, három lepedőnyi szürke háló.
Ezt tekerte körül magán, a fejére húzkodta, igazgatta, a megfelelő helyeken madzagokkal rögzítette magához. Ha kifeküdt volna a ház elé az úttestre, bárki piszkos, szürke rongykupacnak nézhetné. Kezét, lábát, holmiját tökéletesen fedte, nem volt emberi alakja.
Osont háztól házig, végül elérte a széles utat. A városkát ketté választó autóút túloldalán már nem lesz biztonságban. Még fél óra lopakodás, és meglátta a teret. Eddig tervezte eljutni, vele szemben, a tér túlsó oldalán a házak dombra futnak, de ő itt marad majd a térnek ezen az oldalán, nem kell felkapaszkodnia arra a dombra. Gondosan vizsgálta az épületeket, a tér felőli homlokzatukat csak a fotókról ismerte, oda nem mehetett ki, meglapult a délutáni árnyékban.
Megtalálta, amit keresett. Rozsdás vasajtó, egy kávézó gazdasági bejárata lehetett. Lassan nyitotta ki, egyetlen nyikordulást sem akart hallani. Előtte, mögötte, és mindenütt éber fülek vigyázták a csendet. Jól van ez így, figyeljenek csak. Ő nem töri meg ezt a kihalt némaságot.
Belépett a szürke homályba. Hallgatózott, de saját lélegzetén kívül nem hallott semmit. Felesleges holmiját letette a sarokba, valami szőnyeg maradékát dobva rá, mintha az a szőnyeg csak úgy, ki tudhatná mikor, odahullott volna egy halom törmelékre. Maga elé vonta a gépkarabélyt és elindult.
Először a földszintet, aztán az első majd a második emeletet járta be. Lassan mozgott és hangtalanul, mint a kísértetek. Megjegyzett minden sarkot és zugot, minden lépcsőt és ajtót, ablakot. Amikor bizonyossá vált, hogy egyedül van a házban, visszatért a holmijáért. Végignézett mindent, nem látott lábnyomokat, semmi mást sem, ami elárulhatta volna: idegen van a kertek alatt.
A második emeleten, az egyik helyiségben asztalt talált. Nagyon lassan állította a kívánt helyre, háromszor is ráfeküdt, lemászott róla, közelebb emelte az ablakhoz. Amikor megfelelőnek ítélte, ráterítette a hálózsákját, téglákat keresett, felpakolta őket egymásra, rájuk a zsákot terítette, amiben álcaruháját hozta magával. Lecsatolta hátáról a merev, kényelmetlen, olajzöld műanyag ládát, a földre tette, mellé guggolt. Kinyitotta és kiemelte belőle a fegyverét. Ellenőrizte a csövet aztán egyetlen rutinos mozdulattal a helyére illesztette, rögzítette. Kibontotta védőburkából a nagy felbontású távcsövet, ez is a helyére került. Töltött tárat illesztett a fegyverbe, legvégül ugyanolyan szürke, piszkos, hálószerű anyaggal tekerte körbe a gyilkos szerszámot, amilyen őt magát is láthatatlanná tette.
Végzett az előkészületekkel. Mint gondos munkás munkaeszközét, úgy ellenőrizte a részleteket. "Ellenőrizd, teszteld! Ellenőrizd, teszteld!" Megtörtént.
Bemászott az asztal alá, ivott, rágyújtott. Nyolc órányi idegeket próbáló menet végére ért, most először lazíthatott pár percet. Lassan szívta a cigarettát, közben néha az ablakra pillantott. Odakint feltámadt a szél, a szakadt, koszos, egykor tán rozsdabarna függöny bal oldali szárnya, néha lustán meglebbent. Éhes volt. Arra gondolt nagyböjt utolsó napja van. Este nyolckor, amikor feljön a csillag, már ehet. Ezen nevetett kicsit. Töltött bárányra gondolt, a rozmaring meg a kakukkfű ízére, a vörösborra, meg a sonkára és a megszentelt kalácsra. Kekszet hozott magával, meg vizet, ami langyos volt már és áporodott, kulacsízű. Vajon otthon a szülei meg a húga, készülnek-e már?
Látta maga előtt apját, ünnepi feketében, fehér inge világít, anyja hófehér haját fekete kendő alá rejti, csak a húga ölt tarka, virágmintás ruhát, ám a kendő az ő fején is fekete. Gyönyörű lány a húga.
Végzett a második cigarettával is, lassan felállt, megmozgatta elgémberedett tagjait, vigyázott, hogy ne kerüljön közel az ablakhoz, mindig takarásban maradjon. Felfeküdt az asztalra, a gépkarabélyt maga mellé helyezte, a távcsöves fegyvert feltámasztotta a zsákkal fedett téglákra. Kis ideig fészkelődött, kereste a legstabilabb, mégis legkényelmesebb pozíciót.
A távcsőről lepattintotta a két lencsevédő kupakot, és először illesztette szeméhez fegyverét. Nagyszerű kilátása nyílott a függöny szárnyai között, ugyanakkor tudta, őt kintről nem láthatja senki. Egyenként vizsgálta a távcső lencséin át a szemben lévő házak homlokzatát. Aztán az ablakokat, jeleket keresett, emberi jelenlét jeleit. Látóterének szélén, jobb oldalon, az utolsó ablakban csillant valami. Hiába erőltette a szemét, nem látott be az ablak mögötti sötétbe.
A lövést nem hallotta. A nagy kezdősebességű expanzív lövedék olyan erővel csapódott belé, a nyaka tövében, bal oldalon, hogy felemelte, és egyszerűen lelökte az asztalról.
Abban a másfél percben amíg elvérzett, csak arra gondolt, hogy éhes, és nemsokára feljön a vacsoracsillag.


Molnár Péter




Antus B. emlékére, aki soha nem hagyja el szeretett városát, Vukovárt.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2009-04-14 14:09:27

Nagyon jó novella, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Molnár Péter
Regisztrált:
2009-03-31
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-04-12 20:42:07

Más szituáció, és a módszerek, a technikai eszközök nagyot változtak azóta. De érthető a párhuzam.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8245
Időpont: 2009-04-12 18:10:09

Nagyon jó ez az írás! Éles! Amikor olvastam a "Sakál napja" jutott az eszembe. Tetszett!

Üdv: én

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sziromvarázs című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

Ferger Jolcsi bejegyzést írt a(z) Boldogság című alkotáshoz

Ferger Jolcsi alkotást töltött fel A Nap címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Közhelyek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Akárki, szívemen egy szalámi... című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Közhelyek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)