HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 35

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47756

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-04-11

Tyr kardja 11

Terepszemle meglepetésekkel

Leif és társai négy nap múlva megérkeztek a megbízó otthonába, ahol az emberek gyanakodva fogadták őket. Ritva azonnal megérezte az emberek bizalmatlanságát, s megkérdezte az asszonyt, miért van ez.
- Tudod, ez azért van így, mert félnek.
- Az Idegenektől?
- Azoktól is, meg minden más vándortól is, hiszen nem tudják, kit szolgálnak.
- Sajnos már a mieink közül is sok azoknak a nyamvadt Jövevényeknek szolgálnak, és érthető, hogy senkiben sem bíznak - morogta szomorúan maga elé Leif.
- Érthető, és szomorú - bólintott Vidar is.
Az asszony a falu közepén lévő házába meghívta a társaságot. A harcosok mikor beléptek, három gyermeket láttak, akik, mikor az anyjuk belépett a házba, azonnal a nyakába ugrottak.
- Anya! Anya! De jó, hogy itthon vagy!
A vendégek meglepődve nézték a gyerekeket. A legkisebb öt éves lehetett, míg a legnagyobb talán tizenkét éves lehetett. Két kislány és egy fiú. Aztán a legidősebb, egy vörösesszőke hajú, kék szemű lány, észrevette a vendégeket, s szégyellősen ellépett az anyjától. Szeme összeszűkült a gyanakvástól.
- Kik ezek, anya?- kérdezte. Hangja vádlón és megrovóan csendült.
Az asszony erre elengedte a kisebb gyerekeit, s a lányára nézett, aki nem vette le a szemét az idegen harcosokról.
- Az Idegenvadászok, Anja.
A lány kék szemei tágra nyíltak, s azonnal engedett fagyos modorából. Leplezetlen kíváncsisággal bámult a még mindig az ajtóban álló fiatalok felé.
- Ti... ti vagytok az Idegenvadászok?- kérdezte akadozva.
- Igen - bólintottak a kérdezettek.
- És miért jöttetek?
- Hogy megszabadítsuk a faludat az Idegenek lidércnyomásától.
Másnap a harcosok útbaigazítást kaptak, hogy merre menjenek az Idegenek vára felé. Vendéglátójuk elmagyarázta, hogy észak felé kell menniük egy erdőn keresztül, a hegy lábához, ahol az Ellenség tanyázik.
- Legyetek óvatosak, az erdőben tele van a katonáikkal, akiknek rendkívül gyilkos fegyvereik vannak! Sem is beszéltem még nektek az erődjükben várható szörnyűségekről.
- Miféle szörnyűségek?
- Ha visszatértek a felfedezőútról, elmondom. Addig is maradjatok, életben!
A fiatalok megköszönték az útba igazítást, a tanácsot, s elindultak az erdő felé.
- Szerintetek mit akart ezzel mondani?
- A hegy tetején lévő tákolmányban található szörnyűségekről? Ki tudja - vont vállat Leif.
Elhagyták a falut, s beértek az erdőbe, ahol kivonták a fegyvereiket, hiszen ki tudja melyik bokor vagy fa mögül leselkedik rájuk a halál. Feltűnt nekik, hogy az erdő túl csendes. Mióta a fák között jártak nem hallottak madarakat énekelni, se a vadállatok elsurranásának jellegzetes hangját. Óvatosan haladtak, s mindenfelé figyeltek.
- Túl csendes ez az erdő. Nem tetszik ez nekem, srácok - morogta maga elé Ritva.
- Ne aggódj, nekünk se. Valamiért ezen a helyen csak a halál és a vér szagát érzem - suttogta Vidar.
Mikor egy tisztást akartak megkerülni, suhogó hangot hallottak, majd Leif felkiáltott. Két társa rémülten fordult meg a kiáltására, s látták, hogy egy nyílvessző áll ki a fél térdre bukott fiú jobb vállából, mely teljesen átszúrta azt.
- Ez meg honnan a pokolból jött?- nézett körbe ijedten Vidar.
- Honnan kéne azt tudnom szerinted?- kérdezett vissza a sebesült.
Vidar és Ritva körbefordulva pásztázták a környező fákat, de nem láttak semmit. Leif eközben megpróbálta kihúzni magából a nyilat, de nem sikerült. Égette a bőrét, s úgy érezte, mintha horgokkal akaszkodott volna a húsába a nyílhegy. Sikerült egy szép darabot letörnie a nyílvessző végéből, s ez enyhített a fájdalmán.
"Hogy a fene! Miért nem tudom kihúzni?"
- Minden rendben, Leif?- kérdezte Ritva, aki hallotta társa bosszús mordulását.
- Nem, semmi sincs rendben.
Ekkor hirtelen húsz harcos lépett elő a fák közül. A három harcos legnagyobb meglepetésére mindegyiknél íj és nyíl volt.
- A fenébe! Ezek elkaptak minket.- morogta Vidar
- Csak ne ess pánikba! Amíg mozogni tudunk, addig nem kaptak el.
- És mi van Leiffel?
- Neki csak a vállát találták el, így ő is tud harcolni. Amíg nem vagyunk halottak, van esélyünk a kitörésre.
- Nem kell aggódnotok, tudok harcolni. Ritvának igaza van, csak a vállam sérült meg, és nem a szívem - nyögte a fiú, majd felállt, s a baljával kihúzta a kardját.
A három gyereknek összevillant a tekintete, majd egyszerre lendültek a levegőbe. Az első nyílvessző Ritva felé repült, amit a lány ugrása után öt másodperccel lőttek ki. Ez az egy nyílvesszőt egy egész zápor követett. A két ép harcosnak sikerült kikerülnie a nyilakat, s levágnia összesen vagy öt harcost, ám a sérült Leif csak további sérüléseket szerzett, de így is sikerült három íjászt a másvilágra küldenie. Ám az utolsó, végső nyílvessző mindent eldöntött. Az egyik íjász sikeresen eltalálta a combjait, s ez megállította. Vidar és Ritva ennél szerencsésebben úszták meg, őket csak súrolták a nyílvesszők. Vidar vette észre, hogy Leif elesik a fájdalomtól.
- Minden rendben?
- Eltalálta a combomat valamelyik szemét! Tűnjünk el minél előbb! Ezek meg fognak ölni minket!
- Nyugalom! Már dolgozunk azon, hogy kijussunk innen, ha nem látnád.
Az íjászok ekkor eldobták az íjaikat, s lándzsákat és kardokat vontak elő, s a három barát felé indultak. Heves összecsapás keletkezett köztük, melynek során sokan meghaltak az ellenség közül. Ám sajnos a harcból csak Ritva és Vidar került ki. Leifet az egyik harcos a csata hevében elrabolta. Ez csak akkor derült ki, mikor a harcnak hirtelen vége szakadt, ugyanis az ellenfelek hirtelen köddé váltak.
- Mi?- lepődött meg Vidar, mikor egy halálos csapása a levegőbe csapódott.
- Hova lettek?- hitetlenkedett Ritva is.
- És hol van Leif? Hová tűnt?
- Elvitték magukkal! Nyílván a hegy tetején lévő erődbe! Menjünk!
- Állj meg! Először is kell egy terv, ezért most szépen hazamegyünk és összedugjuk a fejünket!
- Arra most nincs idő! Ki tudja, mi történik addig Leiffel!
- De ha terv nélkül megyünk oda, meghalunk. Ez a kis kaland is majdnem az életünkbe került!
Ritva belátta a társa igazát, s bár nem szívesen, de engedelmeskedett. Mikor kiértek az erdőből visszafordult, felnézett a hegyre, s halkan ennyit mondott.
- Tarts ki Leif, nemsokára érted megyünk!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2009-04-15 21:23:44

Kösy szépen, kedves Rozália, örülök, hogy tetszik!
Üdv: Antonia
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2009-04-14 14:06:17

Szia!
Továbbra is figyelemmel kísérem, tetszik.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

ermi-enigma alkotást töltött fel Közhelyek címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem jutott neked dinnyeföld című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 9. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Albatrosz szabad című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Sziromvarázs című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)