Vad vágyak - vagy vádak? -
űznek, hajtanak, őrjítenek,
nem tudom már, hogy mit keresek;
megyek, futok és repülök,
öröm nélkül is örülök,
s érzem, lassan megőrülök.

A múlt polcain kutatok,
elveszett arcokat álmodok,
elveszett arcok, vádló szemek -
már nem emlékszem, kik is ezek.
De ők - csak engem keresnek.
Csak engem akarnak, vágynak:
majd átengednek bírának, vádnak.

Álomba mossák reszkető testem,
tudom, a szakadékba már leestem.
Elveszett arcok kívánnak, várnak,
elveszett hangok kiáltnak, szállnak.
...
Elveszett arcok - hiába várnak;
elveszett hangok - hiába szállnak...


(2005. II. 11.)