HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2019-11-18 06:12:12

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2009-04-12

A reinkarnációról

Kedves olvasó! Az első kérdés nyilván az volna felém, hogy hiszek-e a reinkarnációban? Egy szakállas viccel válaszolnék, miszerint én már az előző életemben sem hittem benne. Ez a válasz mutatja meg a legjobban a hozzáállásomat a témához. Nem végeztem tanfolyamokat, nem jártam a témát kutató előadásokra sem, és nem vagyok tagja egyetlen olyan szektának sem, amelyik vallja ezt a nézetet. Egyszerűen csak foglalkoztat a téma, mivel sokat hallok róla. Nagyjából ismerem mindkét tábor véleményét, és én magam egyik oldal nézeteit sem tudom teljesen elfogadni. Miért? Mert vannak jelenségek, amelyeket a tudomány nem tud megmagyarázni, ezért tagadja létezésüket. A jelenség ettől még létezhet. A fanatikus hívők azonban kellően túlbizonyítják, ezért hihetetlenné válik. Hogy rendet tegyek magamban, elgondolkodtam, mert néha azért szoktam azt is, mit tudok a témában én? Mivel találkoztam eddig, ebben az életemben, ami ehhez köthető? Van-e magyarázat, vagy csak tévúton járok én is?

Azt ma már a tudomány is elismeri, hogy az ember nem csak fizikai testtel rendelkezik, hanem van benne egy kis plusz. Ez a plusz emelt minket az állatok fölé. Persze vannak kivételek, mint mindenben, de erre most nem térnék ki. A tudomány részéről az számít valós dolognak, ami látható, érzékelhető, mérhető, kézzel fogható. Csakhogy nem rendelkezünk még minden eszközzel ahhoz, hogy mindent mérhessünk, érzékelhessünk. Van remény, hiszen az évszázadok során rengeteg dolgot talált fel az ember. Aki kételkedik abban, hogy egyszer mindenre lesz megfelelő "műszerünk", az a fejlődést tagadja. A múltban megégettek volna, ha azt állítottam volna, beleláthatunk az ember belső szerveinek működésébe anélkül, hogy felnyitnánk azt. Azóta ismerjük a röntgengépet, az MRI berendezést, a CT vizsgálatokat. Ma azt mondják, az emberi szellemet, tehát a szellemeket sem mérhetjük, láthatjuk, tehát nincsenek is. Nos, majd a jövő válaszol rá.

Foglalkozzunk akkor először is az anyaggal, a testtel, a sejtjeinkkel. Ismerős kifejezés-e a sejtemlékezés? Mire gondolok? Szerintem, senki nem növeszt karmokat, tehát akár otthon, akár manikűrözéssel, de rendbe szedi a körmeit. Honnan tudja a köröm, hogy neki milyennek kell lennie? Mitől nő meg ismét hasonlóra? Miért nem nő helyette valami más az ujjaink végére? Vagy gondoljunk a frizuránkra. Ha valaki teljesen mást szeretne, mint az eredeti hajkoronája, igen kemény beavatkozások szükségesek ahhoz, hogy változzon. És most nem csak a haj színére gondolok. Ha a beavatkozások nem folyamatosak, nincsenek szinten tartva, akkor a sejtek visszaállítják az eredeti állapotot. Én úgy gondolom, ezt minden sejtünk képes megtenni, nem csak a hajunk, vagy a körmünk. Talán a jövő gyógyászata erre fog épülni. Ahol most tart, úgy tűnik, zsákutca. Gondoljunk csak például a szervátültetésekre. Nagyon körültekintően, a legnagyobb tudást beleadva választják ki a donort, s végzik el ezeket a kényes műtéteket. Az esetek nagy százalékában azonban a beavatkozás sikertelen. Az én véleményem, hogy egyetlen oka ennek az, hogy a sejtemlékezés szab gátat az új szervnek a beilleszkedéshez, illetve ugyanez akadályozza meg a szervezetet abban, hogy elfogadja az idegen jövevényt. A tudomány ezt tagadja, de magyarázatuk nincs a magas számú kudarcra. A kisebb százaléknál, ahol sikeres a műtét, minden esetben az derül ki, hogy nagyon közeli hozzátartozó volt a donor. Nos, nem lehet, hogy éppen ez bizonyítja a sejtemlékezést?
A kriminalisztika pontosan ezt a tulajdonságát használja ki a sejtemlékezésnek. Azoknál a bűntényeknél, ahol nincs vérnyom, sem ujjlenyomat, nagyon hatékony, sőt, kiváló tanú egy hajszál, egy leszakadt körömdarab. Abban benne van a tulajdonosa teljes DNS kódja, s abból sincs két egyforma. Nagyon mély, alapos vizsgálat során még az egypetéjű ikrek között is fellelhetőek a különbségek.
Gyerekkorom egyik emléke, és kedvelt szórakozása volt például a gyíkfogás. Némelyik azonban a farkát hátra hagyva mégis megszökött előlem. És a kis állatka kis idő alatt visszanövesztette azt. Micsoda varázslat! Ez is egyfajta sejtemlékezés.
Mostanában egyre többet hallunk arról a bizonyos őssejtterápiáról. Ebben a témában nagyon kevés ismerettel rendelkezem, de abban hiszek, hogy ennek a fejlődő tudományágnak az alapja szintén a sejtemlékezés lehet.

Nemcsak a sejtek emlékeznek, hanem minden anyag, elem is, ami csak körülvesz minket ebben a világban. Nem azt mondom, hogy az anyagnak van tudata, de szerintem eléggé nyilvánvaló, van valami, ami emlékezteti arra, hogy micsoda. A víz például sosem viselkedik úgy, mint a vasdarab. Kémikusok most bizonyára felhördülnek, mert ők jobban tudják erre a magyarázatot, de azért nekik is azt mondom, ha mélyebbre ásnak a saját szakterületük kutatásaiban, találkozni fognak egy ponttal, egy határvonallal, amin túl már nincs magyarázatuk egyes elemek bizonyos viselkedésére, de valami más mégis van, történik.
Dr. Masaru Emoto professzor végzett olyan kísérletet, amikor különböző virágok kivonatait vízzel elkeverte. A vizet lefagyasztotta, és érdekes módon, a víz kristályalakja nagyjából azokat a virágokat formázta, amelyek kivonataival keveredtek. Nem láttam a kísérletet, mégis elhiszem, hogy így történt. Tudós végezte a kísérletet, nem alkimista.

Mi köze mindezen dolgoknak a reinkarnációhoz? Említettem, hogy az ember testből és lélekből áll. A testi reinkarnációt mindenki elfogadja. Mármint azt, hogy tulajdonságokat, betegségre való hajlamokat, testi adottságokat örökölhetünk szüleinktől, nagyszüleinktől. Mi volna ez, ha nem testi reinkarnáció? Sejtjeink emlékeznek őseinkre. A keveredések jelentik a másfajta képességeket. Az eltérő külsőt, és a különbségeket a saját rokonainktól, és a többi embertől. Ezért olyan változatos az ember. Vannak azonban nagyon régi, nagyon ősi emlékek, amelyek szinte teljesen azonosak. Létezik a sejtek szintjén valami, ami minden emberben ugyanaz. Ettől vagyunk rokonai egymásnak. Távoli ugyan, de mégiscsak egy helyre tartozunk. Egy tőről fakadunk. Ezt nem is cáfolja a tudomány, sőt többszörösen is alátámasztja. A testi reinkarnáció tehát létező, kézzelfogható, tudományosan alátámasztott tény.

A lélek reinkarnációja sokkal kényesebb téma. Megjegyzem, magáról a szóról valószínűleg mindenkinek inkább az ugrik be elsőre, hogy vallás, esetleg a misztikum. Én nem szándékozom ebből a két szemszögből nézni a dolgok mögé. Egyrészt, mert nem vagyok járatos ezen vallások tanaiban, másrészt, mert ezt már sokan megtették. Inkább megint csak elgondolkodom a saját élményeimen, tapasztalataimon, s ezeket írom le. Jut eszembe, kitől tanultunk meg gondolkodni? És azt honnan tudjuk, hogyan kell? Nos, az agy is sejtekből áll, valószínűleg itt is szerepet játszik a sejtemlékezés, de a gondolatokat mi töltjük meg tartalommal.
Ki az a mi? És hol helyezkedik el itt bennünk? Hol volt előtte, mielőtt megszülettünk, és hová lesz, miután meghalunk? Erre még nincsenek műszereink. Sem megbízható válaszok, de segítségünkre lehetnek a gondolataink. Leginkább azok mutatják meg milyenek vagyunk, s annak alapján ismerhetjük meg legjobban önmagunkat. Az ember képes az összes többi embert félrevezetni, mert a gondolatokat nem láthatjuk, de saját magunkat lehetetlen becsapni.
Ha elfogadjuk a reinkarnációt, mint létező jelenséget, a matematika, mint tudomány, máris megcáfolhatja. Tegyük fel, hogy a középkorban egymilliárd ember élt. Vehetnénk korábbi időszakot is, de a példa szempontjából mindegy, mikortól számolunk. Ma jelenleg durván hatmilliárdan élünk a Földön. Ha mindenki folyamatosan reinkarnálódik, akkor a többi embernek honnan van a lelke? A reinkarnáció elméletében létezik azonban egy elem, egy tanítás arról, hogy az ember előző életeiben nem ember volt. Nem állítom, hogy ez így van, de mindenesetre ez magyarázat volna arra, hogyan létezhet több ember, több lélek, mint ahogyan a középkorban még nem volt annyi, mint most. Sőt! Magyarázat volna ez akár több növényi és állati faj eltűnésére, kipusztulására. Sokan tartják, hogy a pusztulás egyben újjászületés is. Lehet, hogy közelebb járnak az igazsághoz, mint gondolnánk?

Testünk két apró sejtből indul, s fejlődik felnőtt emberré. Rengeteg változáson megy át, míg ismét megszűnik a léte. A lélek miért ne fejlődhetne ugyanerre a mintára? Miért ne lehetne a lélek gyermekkora akár egy fűszál életével azonos? Végig fejlődik az összes élőlény formájában, melynek csúcsa, végállomása az ember. Nehéz ezt elfogadni, és nekem nem célom, hogy erről bárkit meggyőzzek. Én magam is csak elgondolkodtam kicsit ezeken a dolgokon. Abban sem vagyok biztos, hogy létezik végállomás. Ami kézzelfogható, hogy itt vagyunk. Múltunk van, és jövőnk. Mivel sok dologban nem hasonlítunk egymásra, ezért a magyarázatok nem egyeznek. Ki ebben hisz, ki abban. Egyben azonban egyetért mindenki, hogy gyökereink azonosak.
Kérjük meg sejtjeinket, hogy segítsenek emlékezni a közös múltra, emlékeztessenek arra, az összetartás milyen fontos a fejlődésben, s talán együtt megtudjuk, megtaláljuk a helyes válaszokat, és felfedezhetjük, mi az ember legfőbb célja? Hová tartunk, és leginkább, miért? Én magam nagyon kíváncsi vagyok rá. És a kedves olvasó?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2011-02-20 02:08:12

válasz Teriel (2011-02-19 02:04:44) üzenetére
Köszönöm!
Ez nagyon biztató számomra. Megyek és ollózom tovább.
:)
Alkotó
Regisztrált:
2009-03-09
Összes értékelés:
22
Időpont: 2011-02-19 02:04:44

Ha már az összeollózott álláspontokat felvetettük, legalább az aki "ollóz", azon látszik, hogy kutat, gondolkodik és szelektál.
Igazából sokkal nehezebb és tiszteletreméltóbb út, mint egyszerűen elfogadni egy már kész és kidolgozott utat, rendszert.
Szerintem.
:-)
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-08
Összes értékelés:
193
Időpont: 2011-02-18 12:36:51

Meg tudom érteni ezt az álláspontot, a saját, szintén összeollózott változatom közel áll ehhez. Köszönöm :)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2011-02-18 12:36:48

válasz Laura Arkanian (2011-02-18 11:57:10) üzenetére
Egészen röviden és pontosan én úgy hiszem, a léleknek van teste. A test egyfajta fogyóeszköz, a lélek pedig egy állandó energia. Valami, ami mindig van, hiszen tanultuk, az energia sosem vész el, csak átalakul.
Igazából ebben hiszek. Ezért gondolom, hogy lehet valami a lélekvándorlásban. A legtöbb erre vonatkozó tételt, tant azonban nagyon fanyalogva fogadom. Mit tegyek? Ebben nagyon finnyás vagyok. Mármint abban, ha mások akarják nekem megmondani, mit gondoljak. Én sem szeretnék ebbe a hibába esni, ezért sosem állítom, hogy igazam van. Azt sem, hogy bárki igazat adjon nekem.
Azt még egyetlen tudós sem tudta bebizonyítani, hogy minden megszűnik. A semmit nem lehet bizonyítani.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2011-02-18 12:30:27

válasz Laura Arkanian (2011-02-18 11:57:10) üzenetére
Igazából ezt sokkal hosszabban kellene kifejtenem, de tartok tőle, hogy egy mindenhonnan összeollózott összeolvasott világnézetet kapnál, ami csak az enyém, és senkinek nem tetszene, vagy nem volna elfogadható. Ha cikkben írnám meg, sokkal több támadást kapna, mint ez a fenti cikk. Miért? Mert aki ebben a témában olvas, az feltételezi a cikket írótól, hogy igazságokat ír le, vagy téríteni akar, esetleg meggyőzni másokat. Tőlem ez nagyon távol áll. Miért írok mégis cikket? Mit tudom én? :-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2011-02-18 12:30:10

válasz Laura Arkanian (2011-02-18 11:57:10) üzenetére
Köszönöm az érdeklődésedet!
Lehet, hogy csalódni fogsz a válaszomban. Én úgy képzelem az egészet, feltételezve a lélek halhatatlanságát, hogy mint a boltban a ruhát, kiválasztjuk azt a testet, amelyikről úgy gondoljuk, a legmegfelelőbb lesz nekünk. Ez persze nem szó szerint értendő.
A gyereklélek ( nem keverendő egy gyermek lelkével ) fejlődni szeretne, ezért a "vásárláskor" figyelembe veszi a ruha színét, alakját, tűrőképességét. Tehát, számára fontos a földrajzi elhelyezkedés, a kor, amibe kerül, a szülők, a környezet, ilyesmi. teszi ezt a választást minden alkalommal. Egészen addig, amíg meg nem unja az itteni létet.
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-08
Összes értékelés:
193
Időpont: 2011-02-18 11:57:10

(Leírom a korábbi hozzászólásom tartalmi részét még egyszer, ezúttal helyesen megfogalmazva és formai kritika nélkül, mert még mindig érdekel, hogy amúgy mit gondolsz erről...)

Üdv ebben az életben!
A kérdés onnan indul, (hogy) hogyan látod: a testnek van lelke, vagy a léleknek teste? Mert az utóbbi megmagyarázza a sejtemlékezést is, mármint ha egy előre elkészített lelki terv alapján épül és újul a tested :)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2011-02-18 11:44:24

válasz Jega (2011-02-17 23:42:39) üzenetére
Nem is biztos, hogy nincs igazad a viccel. Azonban eléggé nagyképű feltételezés volna tőlünk emberektől, hogy mi vagyunk az elérendő csúcs. A végső állomás. Vajon hány életforma gondolja ugyanezt magáról?
:-)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-02-17 23:42:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Artur én sem hiszek az újjászületésben,de ezt azért olyan biztosan nem állítom, mert, mint mindenki, én is csak találgatok. Az életet egynek és megismételhetetlennek gondolom, minden élőlény számára. Azonos elemből épülünk fel mindannyian, de minden születéskor a születendőnek másként tekeredik az agya, ha elő is fordul azonosság, az soha ki nem deríthető, mert lehet, hogy a vele azonos már ezer éve halott. Az ember olyan értékesnek érzi létet, és fél a megsemmisüléstől, ezért elméleteket gyárt önön megnyugtatására. Ha folyton újjászületünk, akkor már sok állat is emberré lett, mert a Földet elleptük, és való igaz, hogy az állatok pusztulnak, sőt a növények is. Ha egyszer mindenki ember lesz, akkor éhen halunk, és nem születik senki újjá. No, most csak vicceltem.
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-08
Összes értékelés:
193
Időpont: 2011-02-17 21:38:06

Fejem meghajtom, a javítást megköszönöm.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2011-02-17 21:35:58

válasz Laura Arkanian (2011-02-17 20:53:29) üzenetére
A javítást köszönöm!
Viszont neked sem árt egy kis körültekintés.
:-)

"A kérdés onan indul, hogy hogy látod"

A kérdés onnan indul ki, hogyan látod...
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-08
Összes értékelés:
193
Időpont: 2011-02-17 20:53:29

Üdv ebben az életben!
A kérdés onan indul, hogy hogy látod: a testnek van lelke, vagy a léleknek teste? Mert az utóbbi megmagyarázza a sejtemlékezést is (vagyis ha egy előre elkészített lelki /persze nem ilyen egyszerű/ terv alapján épül és újul a tested :)

írásilag meg egy apróság:
válasszák ki a donort = választják ki

KÖszönöm!
L
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2009-04-27 23:01:19

Igen artur, az volt az a könyv. Már meg is találtam! :)

Üdv: Gy.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-24 11:03:27

Köszönöm a hozzászólásodat, kedves Gyömbér!
Rémlik valami a könyvről. Nem biztos, hogy jól emlékszem, de mintha Hernádi Gyula: Lélekvándorlás című könyve lett volna. 80-as évek kiadása.
Fehér eperfa?
Majk mellett vezet el egy hosszú út egészen Oroszlány-Környe elágazásig. Az út mentén talán még ma is van egy-két fehér eperfa. Gyerekkoromban kiránduláskor arra járva degeszre tömtem magam vele.
(Abban a Hernádi könyvben én mintha kocsányos tölgy lettem volna 1500 körül)
Üdv.
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2009-04-23 21:32:01

Egyszer valamiféle könyv útmutatása szerint osztottam-szoroztam, és az jött ki, hogy valamikor az 1500-as években egy fehér eperfa voltam.
Ki tudja kik pihentek az árnyékomban, esetleg ettek a gyümölcsömből?

Szerintem miért ne lehetne lélekvándorlás. A gravitáció is létezett még azelőtt, hogy "feltalálták" volna. Sőt! a kvarkok is...

Üdv: Gyömbér
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-19 22:03:13

Kedves Teriel!
Nagyon köszönöm, amit hozzáfűztél az eddigiekhez. Erről írtam, amikor említettem, hogy ebben a témában csak felszínes az ismeretem. Pusztán azért írtam mégis a cikket, hogy mások számára megfogalmazzam a gondolataimat. Mint kívülálló tettem, és ezért örülök, ha olvashatom mások véleményét is. Foglalkoztat a téma, mert sok szó esik erről, és nagyon eltérő, amit hallok, olvasok. Tisztul a kép, minél többféle oldalról rávilágítanak. Hozzáértésed vitathatatlan. Ez látszik. Köszönöm azt is, hogy mégsem néztél le gondolataim miatt. Azok csak egy útkereső emberé, aki nagyon az elején tart ennek az útnak.
A hozzászólásod végén az ötlet, nekem nagyon tetszik.
:-)
Alkotó
Regisztrált:
2009-03-09
Összes értékelés:
22
Időpont: 2009-04-19 20:56:28

Természetesen nem csak a keletiek hittek a reinkarnációban; már az ókorban sok olyan vallási és filozófiai irányzat létezett, ami hitte és tanította azt, pl. a görög pythagoreusok,sőt már az egyiptomiaknál is felbukkan néha, ugyanúgy ahogy a kelta vallások némelyikében.
Okkult tanok pedig egyenesen odáig mennek, hogy a világok száma végtelen (ami a multiverzum-, vagy alternatív világ-, létsík- elmélet szerint tudományos alapokon is elképzelhető...pl. kvantumfizika) és bármelyikben testet ölthet a lélek.
Más: Mi van akkor, ha a DNS-t is vezérli valami? Ha létezik valamiféle lélekmag, ami képes magát a dns-t megalkotni, irányítani a reinkarnáció szerinti legmegfelelőbbre (ez biztosan nem egyezik a darwini evolúciótan szerinti legmegfelelőbbel, mivel az csupán fizikai és biológiai alapon működik). Így a két elmélet (DNS-reinkarnáció) összeegyeztethető lehet.
De ez már csak egy ötlet...
Alkotó
Regisztrált:
2009-03-09
Összes értékelés:
22
Időpont: 2009-04-19 20:39:15

Viszonylag sokat foglalkoztam a reinkarnáció kérdésével, és szeretnék néhány dolgot hozzáfűzni a témához.
A buddhizmus gyémánt út (szanszkrit - vadzsrajana) irányzatának ágaiban, amik főképpen tibetben és környékén honosak a lélek nem csupán ember és állati létben reinkarnálódhat.
Hat létbirodalmat különböztetnek meg és ezekbe bármelyikbe kerülhet a lélek (persze cselekedetei, vágyai, (tév)eszméi alapján).
Ezek a következők: istenek, félistenek, emberek, állatok, éhes szellemek, pokollakók - birodalma. Ezek egyébként néha még tovább tagolódnak, pl. pokolból is 18 db van (9 forró és 9 hideg).
A hindu vallás szerint pedig a lelkek száma véges, mivel örökkévalók és soha el nem pusztulók, túlélik még a ciklikusan megismétlődő világvégéket is. Számuk, azt hiszem 14 milliárd, szóval még van hely...:-D
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-19 19:17:28

Szia Laca!
Semmi gond azzal, hogy nem vagyunk egy véleményen. Abban teljesen igazad van, hogy csak belekapok ide-oda. Ez a szokásom, ha cikket írok. Az akcidens igenis idevaló kifejezés, mert ha valóban OLVASTAD volna a cikket, nem feltételezed, hogy a téma ismerője volnék:
" ... Nem végeztem tanfolyamokat, nem jártam a témát kutató előadásokra sem ..."
és azt sem, hogy túlmisztifikálom a dolgokat:
" ... A fanatikus hívők azonban kellően túlbizonyítják, ezért hihetetlenné válik ... "
Ami a legfontosabb, egyszer sem írtam, hogy igazságot írok, sem tudományos értekezést. Végig, több helyen is említem, hogy SAJÁT gondolataimról van sző, NÉMI ismeretanyaggal fűszerezve. Nem lehetek hiteles, ha nem vagyok szakértő? Nem bizony. Én itt csak okoskodtam.
Üdv.:-)))
Alkotó
laca
Regisztrált:
2007-05-06
Összes értékelés:
130
Időpont: 2009-04-19 18:52:21

Kedves artur
Cikkedet olvastam. szerintem bele-belekaptál témákba, de csak meglebegtetted őket...sejtemlékezés?...gyíkfarok?...alapos csúsztatások, teljesen tisztázott, leírt biológiai folyamatok misztikummá emelése... szóval, ha a cikk tudományos alapossággal készült, akkor kevés, ha a téma érzelmileg fontos neked, az nem jött át....tudtam miért nem akarok a cikkhez hozzászólni.
Az akcidens, itt, ebben a szövegösszefüggésben teljesen értelmetlen...nem az odaerőltetett, hanem a helyénvaló, minden műveltségi-vagy tudományterülethez szervesen illeszkedő kifejezések használatáról volt szó. Leonardo ecsetkezeléséről írhatjuk, hogy sejtelmes, füstszerű, elmosott, de a pontos, eredeti kifejezés a sfumato, tessék utánanézni, akit érdekel.
laca
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-19 14:34:35

Valamikor megtettem, hogy sűrűn használtam szótárat. Akkor szoktam le róla, amikor egy szót keresve, már a huszadik utalást jegyeztem le egy papírra. A végén már nem tudtam, hol tartok, és elfelejtettem, eredetileg melyik szót kerestem valójában? Az olvasás élmény, a szótárazás munka. Szerintem. Az alkotóban legyen annyi, hogy veszi a fáradtságot, és íráskor a megfelelő helyre odaírja azoknak a szavaknak a jelentését, amiről feltételezhető, hogy csak kevesen ismerik. Tudom, hogy néha nincs más lehetőség, mint a legtalálóbb kifejezéssel írni meg valamit, s az éppen egy ilyen szó lehet.
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-19 14:34:22

Nem is azt írtam, hogy nem,(Lásd: az igen ellenkezője) de azt igen,(Lásd: a nem ellenkezője) hogy nem feltétlenül, sőt, a legjobb, ha abban a könyvben olvashatjuk a definíciót is, amiben a művet. Az irodalom feladata, (Lásd: megoldandó probléma) hogy szórakoztatva szélesítse az ismereteinket. Nekem az nem szórakoztató, hogy oldalanként kell valamit félre tennem, hogy kezembe vegyem a szótárat. (Lásd: szavak abc sorrendben való bővebb értelmezése.) Az új dolgokat viszont szeretem megismerni. Szerintem, ezt másként is lehet, (Lásd: talán, esetleg, valószínű) nem a szótár a legmegfelelőbb, mivel nagyon nagy darab, és nehéz. Nem könnyű forgatni.
Folyt. Köv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-19 14:33:49

Szia Laca!
Köszönöm, hogy olvastál, viszont egyáltalán nem a cikkhez szóltál hozzá, hanem a többiek véleményéhez. Úgy érzem, mintha akcidens volna a cikkem neked. Nem ismerhettem meg a te felfogásodat. Nem tudtam meg ebből azt sem, hogy mit gondolsz a témáról? Mi a saját koncepciód az adott területről? Esetleg az írásom, mint szöveg szerinted mennyire hibás, vagy hibátlan? Csak azt tudtam meg, amit minden emberről eddig is tudtam, mégpedig, hogy keresi önmagát, az útját, s közben gyarapítja ismereteit.
" ...néha szótár is kell ... "
Folyt. Köv.
Alkotó
laca
Regisztrált:
2007-05-06
Összes értékelés:
130
Időpont: 2009-04-19 11:21:27

sziasztok mindenki. elolvastam ezt a beszélgetést. a cikk után, természetesen. az a véleményem, hogy ha a léc nincs mindig kicsit magasabban, sose szedjük össze magunkat. engem azok a dolgok érdekelnek, amelyek számomra eddig ismeretlen világok felé nyitnak. néha szótár is kell, igen. nincs OLVASÓ, szerintem. mindenki mást vár el, van aki szórakozni akar, erőfeszítés nélkül. neki meg más való. így gondolom
laca
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-18 21:37:52

Kedves Kata!
Nagyon köszönöm a véleményedet. Ez igazolja számomra, hogy jó úton haladok. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy írásaimat a lehető legtöbb ember megértse. Igyekeztem gondolataimat úgy átadni, hogy ne adjak senki számára erőszakosan követendő példát, hanem saját gondolatokra késztessem az olvasómat. Arra is ügyeltem, hogy ez azonban ne legyen annyira félresikerült, s ne okozzon fejtörést sem. Ne kelljen megfejteni, mint egy keresztrejtvényt, hogy miről is írok.
Örülök, hogy ez úgy tűnik, sikerült ismét.
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-18 21:26:28

László! Én továbbra is azt mondom, amit. Ismét félreértettél. Valóban van, amikor használni kell néhány szakkifejezést, vagy idegen szót, nekem csupán azzal van bajom, ha nem írják körül, hogy az mit jelent, vagy nem teszik függelékbe a jelentését. Továbbra is félreteszem az olyan irodalmat, amihez szótár és lexikon kell. Ez az én szokásom, de eszemben sincs ráerőltetni ezt bárkire. Neked ez a véleményed nekem meg az. Itt egy cikket írtam a gondolataimról egy témakör köré építve. Ez egy darab belőlem. És ez nem tetszik mindenkinek. Nem is baj. Továbbra sem akarok senkit meggyőzni arról, hogy úgy olvasson, ahogyan én. Nos, lehet, hogy keveset forgatom a szótárakat, és ezért nem rendelkezem elég ismerettel bizonyos dolgokban. Attól azért még írhatok a véleményeimről cikket?
:DDD
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8479
Időpont: 2009-04-18 20:04:28

Kedves Minden Hozzászóló! Vannak témaválasztások, témák, amelyeket nem lehet hitelesen megírni szakszavak nélkül. Természetesen szépirodalomra gondolok, nem szakirodalomra. Hemigway bikaviadalokról (is) szóló regényei egyszerően nem lennének hitelesek, ha az irónem mondaná el pl. hogy mi az a bizé spanyolul (mert a bikaviadalok nyelve spanyol) amivel a pikadorok döfölik az állat hátsóját. Én se lennék hiteles a HB történetekben (Különben sem vagyok az!!!!) ha a forstágra azt mondanám, hogy az az izé, drótkötél, ami elől van a hajón. Vagy a knédlire azt, hogy egy ilyen tésztaszerű izé. Aki nem tudja mi az a forstág, meg az a knédli, nézze meg a szótárban, miként az okkult tudományok ezernyi szakkifejezését, és akkor rájön milyen nagy a világ! -én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2009-04-18 19:12:57

Nagyon érdekes "jegyzetedet" élvezettel olvastam végig, hasonlóan a sok hozzászólást is.
A téma azt hiszem mindenkit érdekel, engem is. A különféle, említett, olvasmányokkal én is úgy állok, hogy nem szeretem, ha egy könyv mellé oda kell készíteni a lexikont, különféle szótárakat vagy a gogle segítségét kérni, ha az ember érteni is akarja, amit olvas.
Mindenki tartozik annyival az olvasóinak, hogy érthetően írja le gondolatait. A te írásod is igen körültekintő, mégsem használsz olyan kifejezéseket, amelyek megnehezítenék annak megértését. Ebben a témában veled értek egyet. A tele szak- és idegen kifejezésekkel hemzsgő könyvek csak a szűk szakmai csoportoknak való, nem a nagyközönségnek.
Sok újat kaptam az írásodból, gratulálok hozzá.
Üdvözlettel.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-17 17:42:18

Kedves Zsike!
Nagyon köszönöm! Ismerek tudóst, nem egyet, aki írással is foglalkozik. A saját szakterületéről ír, és annyira jól, hogy az olvasó szinte szakértőnek érzi magát a témában, amiről olvas tőle. Nagyon tisztelem őket. Is.
Sajnos, az ellenkezőjéről is van tapasztalatom.
Az ismereteim még sok kiegészíteni valót hagynak maguk után. Inkább csak nagyon kíváncsi természet vagyok.
Igazad van, azért írtam, amit. Véleményem, hogy éppen az Irodalom az, ahol nagyon érthetően kell fogalmazni, de nem szájbarágósan. Az alkotó azért írja a sorokat, hogy más is olvassa, hogy átadjon valamit, s nem azért, hogy hivalkodjon, milyen sok szakkifejezést ismer.
:-)
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2009-04-17 09:48:31


Mivel elfogult vagyok Veled kapcsolatban, annyit írok csak, hogy nagyszerű a
cikked. Itt is azt érzékeltetted, hogy ismereteid szerteágazóak, sokrétűek,
mégis úgy adtad át, hogy mindenki számára érthető legyen. Úgy érzem,
ez miatt is írtad azt, hogy ugyanezt várod el minden írótól: Hogy érthető legyen
az olvasók számára.
Nagyon jó a cikk!! Gratulálok.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-16 22:01:46

Kedves ruca!
Nagyon köszönöm! Tudod, engem sok dolog érdekel, és a legtöbb esetben, amikor elkezdek utána nézni valaminek, vagy túl sok adattal találkozom, vagy nagyon kevéssel. Pont eléggel soha. A vége mindig az, hogy amikor sok az információ, nem győzöm, és inkább csak a lényeget próbálom megkeresni, ha pedig kevés, a fantáziámmal egészítem ki. A végeredmény javarészt saját gondolatsor marad, és hozzátéve néhány beszerzett adat. Ezért nem bánom soha, ha cikkeimhez teljesen más vélemények érkeznek, mint az enyém, mert abból többet tudok meg, mint a szakirodalomból.
Üdv.:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-16 21:49:47

Köszönöm, kedves Áfonya!
Örülök, ha gondolatokat ébresztett benned a cikk. Ez a gondolatkészlet dolog nem is olyan rossz "gondolat".:-)))
Amúgy legközelebb írd le nyugodtan mind az ötöt. Esetleg egy másik cikket írhatnál belőlük.
Üdv.:-)
Alkotó
Regisztrált:
2006-12-13
Összes értékelés:
246
Időpont: 2009-04-16 17:48:59

Kedves Artúr!
Nagyon tetszett a cikked és érdekes volt olvasni a kommenteken keresztüli eszmecserét is!
Ahány ember, annyi gondolat-bár most az jutott eszembe a cikkedről, hogy mi van, ha van egy közös gondolatkészlet, amin minden emberi léleknek át kell élni a testben, hogy megérjen a Teremtőjével való találkozásra...aztán, hogy ezt több testben vagy csak egyetlen életben...talán nem is olyan fontos kérdés. Gratulálok a cikkhez!

Üdv: Áfonya

/Vagy ötször kezdtem újra egyébként ezt a hozzászólást, mert annyi gondolat született írásod által, hogy nem tudtam eldönteni, melyiket írjam:) /
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-15 22:38:42

Kedves Valéria!
Olvasóim, alkotótársaim hozzászólásait, nem tartom okoskodásnak. Szerintem cikket azért ír az ember, ha valamilyen témát választ, és nem film, könyv, vagy egyéb ajánlót, hogy valljon saját gondolatairól, és megismerje másokét is. Tudást csak így szerezhet az ember, ismereteit csak így szélesítheti. Én nagyon köszönöm, hogy megismerhettem a gondolataidat ebben a dologban. Köszönöm, hogy figyelmet szenteltél cikkemnek. A tiszta hit nem köti gúzsba a tevékeny, utat kereső embert, sőt, a legtöbb erőt abból merítheti. Nyelvünk sokszínűsége lehetőséget ad az árnyalt fogalmazásra, ám a mai világ rövidít, egyszerűsít és összevon. Mire gondolok, hogy ezt említem? A hit és a vallás nem ugyanaz. A vallás az, ami határt szab a szabad akaratnak. A hit sohasem.
Üdv.
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2855
Időpont: 2009-04-15 22:25:51

Folyt.
Én úgy hiszem,hogy a lélek egy másik testben újra születik.A lélek mindíg ugyanaz csak a test változik.Feladatttal jövünk ebbe a létezésbe.Minden megvan ahoz,hogy teljesítsük a feladatot,rajtunk múlik élünk e a talentumokkal vagy eltékozoljuk azokat.Csak hát a következményeket azt egy következő életben viselhetjük majd.Mégegyszer hozzáteszem ,én ezt hiszem.Más másként hiszi,ez nem baj én elfogadom minden ember
nézetét de nem azonosulok vele.Igy szép színes a világ amiben élünk.Az írásod utolsó bekezdése nagyon jó,jó kérdéseket teszel fel.Ha van kedved hozzá írjál arról is ,mi meg majd megint "okoskodunk" a magunk módján.Bocs, az okoskodást csak magamra értem.
Köszönöm,hogy olvashattalak.Szeretettel üdv:hova
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2855
Időpont: 2009-04-15 22:03:56

Kedves Artur!
Örömmel vettem írásodat ebben a témában.Bármennyire tudatlannak mondod magadat ezen a téren, nem vagy az.Benned is megvan a mindentudás.Azt írod nem érted az összefüggést,hogy hatmilliárd ember ,no és a lelkek számszerűsége.Tudod aki arra vetemedik,hogy ilyen dolgokkal foglalkozzon annak elkerülhetetlenül meg kell tanulni olvasni azokat az írókat akik ezen a téren szerezek tudást.Te írod,hogy nem szereted olvasni Szepes Máriát.Pedig én is azt mondom a VörösOroszlán c.könyvet mindenkinek el kellene olvasni.A karma törvényének ismerete nélkül a szabad akaratunk semmit sem ér.A válsztás jó és rossz között könnyebb lenne.Ne hidd,hogy szekta tag vagyok.Egész fiatal életemet "rendes római katolikus "vallás szerint éltem.Ma már tudom ,hogy a vallás gusba köti a leket.A hit nem vallásfüggő./folytatom/
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-14 15:44:39

Köszönöm Kispanka!
Az ember kezében minden, de minden, kétélű fegyver. Egyetértek veled.
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-14 15:43:36

Kedves Rozália!
Ezt értettem azalatt, hogy a magyarázatok nagyon különbözőek. Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-14 15:29:27

Szia László!
Nem hinném, hogy el kellene dobni azokat a könyveket, de ha már itt tartunk, megemlíteném egyik kedvenc írómat, Robert Merlét. Többek között nála is sok a francia szöveg, sőt, néhány regényében német mondatok is megtalálhatóak. Igen ám, de azon az oldalon, ahol ezek az idegennyelvű szövegek vannak, a lap alján ott vannak a fordítások is. No, ezt nevezem én kiszolgálásnak!
:-)))
Azért igazad van. Stílusosan zárnám válaszomat. Forever Tarzan!!! Hehehe.
Üdv.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5401
Időpont: 2009-04-14 13:55:12

Kedves Artur!
Hát nem tudom, hogy van-e lelki reinkernáció. Mert én sem vagyok ebben jártas, de a cikked elgondolkoztatott. Szerintem jó lenne ha lenne. Bár nem biztos, hogy jót tenne ha tudnánk róla....mert úgye amilyen az ember, visszaálne ezzel is. Tetszett a cikked!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-04-14 11:45:21

Kedves Artur!
Nem tudom, hogy létezik-e reinkarnáció avagy sem, a hipnózisban megjelenő előző élet valóságos-e vagy csupán a képzelet játéka. Bizonyos reinkarnációs tanok szerint új lelkek is születhetnek, tehát olyan ember is létezhet, akinek nem volt előző élete. Hogy nekem volt-e, nem tudom. Mindenesetre jó eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha... Tetszik a cikked.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8479
Időpont: 2009-04-14 07:54:07

De viszont akkor pl. Tolsztojt is eldobhatnánk, mert a Háború és békében a szereplők sok helyen franciául beszélnek. Vagy U. Ecot. A "A rózsa neve" tele van latin szöveggel, és olyan utalásokkal szerzőkre, művekre, tanokra, amelykről az átlag olvasó (Olvasó) még csak nem is hallott. Olvasom, és elfut a pulykaméreg. Miről ír ez?! Nosza, utána járok. Lexikon, google, stb. Lépésről lépésre haladva megoldom, mint egy keresztrejtvényt. És mi történik? Mintha a függöny lebbenne fel, kitárul egy addig ismeretlen szellemi világ, egy másik szféra, melynek létezéséről nem is tudtam. Így működik. Csak néha a velem született lustaság....a Tarzan felé sodor. Szia: én
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-13 23:30:43

Köszönöm Judit!
Gondolom én is, hogy ha hozzáértők foglalkoznának a dologgal, az sokat segítene a fejlődésben, és én hiszek abban, hogy egy sereg problémára megoldást is találnának. Én valóban csak elgondolkodtam a témáról, és leírtam a saját gondolataimat. Nem célom sem a hívőket, sem a témát elutasítókat bírálni. Tegye mindenki ezután is azt, amit igaznak gondol. Ez benne a legszebb.
Ha valakiben rosszallást váltok ki, az keresse magában az okát, mert én végig a magam gondolatairól írtam, és sehol sem állítottam, hogy igazat írok. Kivéve a kísérletet, és néhány olyan utalást, amiről mindenki tudja, alaptörvények. Véleményem vállalom, és igazat adok mindenkinek, aki elgondolkodik a témáról, függetlenül, hogy melyik oldalt képviseli. A gondolat a lényeg.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5143
Időpont: 2009-04-13 23:21:58

Kedves Artur!
Nem csodálkoznék, ha sokak rosszallását kiváltanád a felvetett témával. Az újjászületés témáját a világnak a keresztény részén évszázadok óta tűzzel, vassal, vagy "csak" kiátkozással irtották ki az emberi gondolkodásból és konstantinnápolyi zsinatot követően a szent szövegekből is. Tilos volt hinni a születés előtti életben, csak a halál utáni életben kellett hinni! (?) Azonban a világon élő emberek egyharmada létezőnek fogadja el a reinkarnációt. Még a Korán is tartalmaz a reinkarnációról szóló tanításokat. A buddhizmus éa a hinduizmus hívőin kivül hittek benne a Germánok, a Kelták, a Görögök, a Rómaiak. A cikkedet nagyon jónak találom, mert elgondolkodtatja azokat, akik nyitottak az új felvetések iránt. Én sem vagyok szakértő a témában, de úgy gondolom, hogy talán ideje lenne szakítani az 553-ban pillanatnyi érdekből hozott döntéssel és felülvizsgálni /akár tudományosan is/ ezt a kérdést. Judit
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-13 22:58:49

Valami még kimaradt, kedves László!
Visszaolvasva a hozzászólásodat, látom, hogy azt írod:

"Azokat a keleti tanokat nem ismerem kellő mélységükig, amelyek azt állítják, hogy halála után az ember pl. bogár lesz. Ehhez tehát nem tudok hozzászólni."

Nos, ezt én itt a cikkben pont fordítva gondoltam. Amúgy én sem ismerem teljes mértékben ezeket a keleti tanokat, csak amennyivel az olvasásaim során találkoztam velük más írásokban.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-13 19:29:55

A nagybetűs Olvasónak tartozunk. Félreértettél! Én nem primitív megfogalmazást írtam, hanem érthető, magyar szavakat gondoltam. Nincs abban semmi rossz, ha újat olvas az ember. Ha ismeretlen fogalmakkal találkozunk egy szövegben. Nekem azzal van bajom, ha le van valami írva, de nem értem meg, még szótárral sem. Mellesleg nem hiszem, hogy jó dolog, ha egy könyv olvasásához szótárra van szükség. Akkor írhatnék egy egész könyvet csupa utalással, például: Kedves olvasó, ehhez a részhez lapozd fel a ... szótár ikszedik oldalát. Szerb Antal könyvét pedig el fogom olvasni. Köszönöm az ajánlást. Tarzant én is nagyon bírom.:-)))
Üdv.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8479
Időpont: 2009-04-13 18:11:11

Ja, még egy. Melyik olvasónak tartozunk? Az aéacsony műveltségű, primitív olvasónak, hogy az ő színvonalán írjunk? Vagy a nagyműveltségű, vajtfülű értelmiséginek, hogy kényes ízlését kielégítő szellemi táplálékot szolgáltassunk számára? Olyan ismereteket, melyek az ő magas agya kerekét is mozgásba hozzák? Na, ez egy jó kérdés!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8479
Időpont: 2009-04-13 18:04:10

Van benne valami...de nem tudom...Pl Borgesbe egyelőre beletörött a bicskám (meg másokba is+) Én is azt szeretem, ha a könyv világos és érthető, s az én (alacsony) színvonalomon mozog. De...ami a probléma: egy jó író egyben mindíg kicsit népművelő is. Olyan témákat vet fel, olyan módon tálalja, hogy az olvasó tanulhasson belőle. Végül ott van a lexikon. meg a Gógl az olvasó keze ügyében. Ám...szóval mégis megértelek....Nekem a kedvenc olvasmányom a Tarzan, azt legalább értem! Örülök a válaszodnak! Szia: én (Majd még írok ehhez a témához....) Ja! Ha nem olvastad volna, akkor a Pendragon legendát feltétkenül! (Szerb Antal) Ha valami magas okkult dolgot felvet az egyik m-ban, a másikban rögtön megmagyarázza. És állati érdekes!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-13 10:43:03

Például a feleségem is nagyon szereti az írásait. Nekem magas, és érthetetlen, de ez az én bajom. Talán majd a következő életemben felnövök hozzájuk. Testvére, Victor Charon írásait viszont szeretem. Érthetőek, világosak, kézzelfoghatóak.
Sosem szerettem az olyan könyveket, amelyek csak beavatottakhoz szólnak. Én úgy gondolom, tartozunk annyival az olvasónak, hogy számára érthető módon írunk dolgokról, s ha olyasmit választunk témául, amiben rengeteg a szakkifejezés, vagy ismeretlen fogalom, akkor le kell fordítanunk irodalmi magyarra. Az idegen kifejezések, a csak beavatottak számára ismerős fogalmak használatában Szepes Máriát egyedül tanítványa Bistey Zsuzsa tudja felül múlni. Próbáltam őt is olvasni, de szinte hivalkodik a tudásával, és nekem, mint olvasónak nem is akar segíteni abban, hogy megértsem a dolgok lényegét. Ez csak az én véleményem, és ezért nem szeretem az írásaikat.
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-04-13 10:24:25

Szia László!
Nagyon köszönöm hozzáértő véleményedet, és az ajánlásokat is az olvasnivalót illetően. nagyjából tudom, hogy mely könyvek, illetve kik azok az alkotók, akik foglalkoznak a témával. Engem a reinkarnáció nem érdekel olyan formán, mint vallás, vagy okkult tudomány. Pusztán a jelenség, mint lehetséges létező valami, fogott meg. A cikket éppen azért írtam, hogy mint hozzá nem értő, de a világ dolgai iránt nyitott, érdeklődő emberként, hogyan állok a témában? Mi a véleményem, illetve miket gondolok felőle? A vörös oroszlánt többször elkezdtek, sőt Szepes Máriától más írást is, azonban nem tudtam elolvasni egyetlen írását sem. Nagyképűnek, lenézőnek, és fontoskodónak érzem az írásait. Ez csak az én véleményem, s tudom, hogy sokan szeretik.
Folyt. köv.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8479
Időpont: 2009-04-13 10:01:06

Cikkedet olvasva azonban el kell mondanom, hogy amikor reinkarnációról beszélünk, akkor a test és lélek együtt történő tovább-létezését értjük alatta. Azokat a keleti tanokat nem ismerem kellő mélységükig, amelyek azt álítják, hogy halála után az ember pl bogár lesz. Ehhez tehát nem tudok hozzászólni. Sokat olvastam viszont arról, hogy az ember embertestben folytatja tovább az életét. Mindíg újabb és újabb testekben, ez benne a vicc, olyanokban, amelyek sokszor egyáltalán nem hasonlítanak az előzőekre. És a lélek is "fejlődik" egyre jobban kiteljesedik állomásról, állomásra, stb. Itt tehát nem "sejtemlékezésről" van szó, ahogy ezt pl. az örökléstanból ismerjük, nincs köze sem az RNS-hez, sem a DNS-hez. Metafizikai jelenség. maximálisan okkult, nem hozható kapcsolatba a ma ismert tudományos elméletekkel.
Nagyon érdekes téma. Jó, hogy felvetetted! szia: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8479
Időpont: 2009-04-13 09:47:15

Kedves artur!

Nagyon érdekes dolgot fejtegetsz. Szekérderéknyi irodalma van. Való igaz, hogy a todomány csak azokat az állításokat fogadja el igaznak, amelyeket bebizonyított. A tudomány éppen ebből fakadóan mindíg korlátozott (és korlátolt ) volt és az is marad. Léteztek röntgensogarak pl 1100-ban? Léteztek, de a tudomány nem tudott róluk! Lehet, hogy a lélek rezdüléseit is mérni lehet majd egyszer. ki tudja mit hoz a jövő? A reirkarnáció témájáról írt Szepes Mária több világsikert aratott könyvében. Neked, és mindenkinek ajánlom, pl a Vörös oroszlánt, -aki érdeklődik a lélekvándorlás kérdései iránt. Roppant szórakoztató könyv. Vagy Szerb Antaltól a Pendragon legenda! Az is témába vág. (folyt)

Legutóbb történt

Zentai Tóth Béla alkotást töltött fel ZUGKOCSMA 2. címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Krizantém II. címmel

Pecás alkotást töltött fel ,,Chatelgetők....?!" címmel a várólistára

Selanne bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Selanne bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

Selanne bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)