HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 24 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51296 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Molnár PéterFeltöltés dátuma: 2009-04-14
Nagyanyám HúsvétjaMentek a legények összekapaszkodva valami nyolcan, tízen, az utca széltében, mert a gyalogjárón aligha fértek volna el. Arcuk kivörösödött, homlokukon csillant a verejték, s a kis falu zengett a nótázásuktól. "- Kelj fel betyár ne aluggyál! Éjfélt ütött az óra..." Ércesen, hangosan recsegtették a frissen tanul, alföldi betyárnótát. Felvidéki fülük most szokott hozzá az idegen dallamhoz, szívük most érzett rá a dal tartalmára. Amerre mentek, a házakban összenéztek, megcsóválták a fejüket. Mégis csak virágvasárnap... Némely helyen felháborodtak talán, igaz, jobbára az asszonyok. A férfiak megértőbbeknek mutatkoztak. - A Teplánszky fiú, meg a barátja. Mentek a legények, s danoltak, fiatal vérük valósággal forrott. A sorban, középütt két csukaszürkébe öltözött alak, egyikük szőke, kék szemű, a másik magas, széles vállú, keskeny derekú, orra alatt bajusz. Nem az errefelé divatos légybajusz, hanem a pödrött, vastag, alföldi módi szerint. Lábszárvédőjük keresztbe csavarva, ebből már láthatta bárki, aki értett hozzá: a két katona megjárta a frontot. A szőke karja fehér ruhával felkötve, a bajszos kezében bot, arra támaszkodik járás közben. Hirtelen a bajszos nagyot kiáltott: - Állj az egész! A sor hirtelen megállt. - Teplánszky közvitéz! Sorakoztassa ezt a civil csürhét! S a legények nagy komolyan sorokba rendeződtek, elől a magasabbja, hátrébb a hitványa. A bajszos katona elégedetten nézett végig a kompánián. - No, bundások, condrások, lyányszájúak, civil bagázs! Mostan a vitézek megmutattyák, hogyan menetel a magyar baka! Teplánszky közvitéz! - Jelen, tizedes úr. - Maga kezdi a nótát. "Azt üzente..." De úgy szóljon, mint a sárkány bömbölés! Azzal a sor elejére lépett és intett: - Indulás! Meneteltek, csattogott a talpuk a porban, s zúgott a bakanóta: "- Azt üzente a cár ferencjóskának: Lányokat is sorozzon be bakának! Ferencjóska visszaüzent a cárnak: Ugyan Miklós, mi a kutya fa...nak?" Befordult a menet a kis utcába, a fehér vagy kékes falú házak sora dombnak tartott, de a legények keményen verték a lépést, s daloltak torkuk szakadtából. A két egyenruhás, ahogy megszokták a kaszárnyában, a menetgyakorlatokon, a frontra vivő vonatokon. A falubeliek büszkén, feltartott fejjel, csillogó szemekkel. Dolgozott bennük az erős felvidéki bor, nem gondoltak bele, hogy nemsokára ők is egyenruhában masíroznak majd, és sokan, nagyon sokan közülük idegen földet húznak magukra örök takaróul, valami távoli országban, messze az otthontól. Az egyik ház előtt aztán a bajuszos katona új vezényszót kiáltott. - Állj! - A sor megállt, s a legények lihegve, büszkén néztek egymásra. - No, bundások! Mi a közvitéz úrral helyben volnánk. A többinek: oszolj! Mars hazafele, civil bagázs! A fiúk összeölelkeztek még utoljára, aztán a csapat szétszéledt. A két egyenruhás pedig befordult a kapun, s itt a magasabbik, a bajszos így instruálta alacsonyabb, szőke barátját: - No, közvitéz úr. Bemegyünk, s a közvitéz úr tartozik özvegy édesanyját magához ölelni. Ha nem tenné meg, hát huszonnégy órára karikába köttetem, megszabdaltatom és sós vízzel meglocsoltatom. Lelépni! Nevettek, befordultak a tornácra. A bajszos tizedes a nagy lendülettől csaknem elsodorta a házból éppen kilépő leányt. Meglepődtek, a lány elvörösödött, a legénynek elállt a szava. Beletekintett abba a sötét, szürkéskék szempárba, és fejében egyszerre eloszlott a bor gőze. Félreállva engedett utat, sapkáját lekapta, és halkan mondta a köszöntést: - Jó egészséget, megváltó urunk segedelmével! A leány ráemelte a szemét, halkan visszaköszönt, aztán tűzvörös arccal futott a kapu felé. Állt a két katona a tornácon, némán, s néztek a lány után. - Hát ez ki volt, te? - kérdezte a magasabb. - A Bereczkyék Annája. - válaszolta a társa. Indult volna befelé, a házba, de társa csak állt mint egy bálvány, s nézett a kis szürkés szemű leány után, nagyon sokáig. Másnap, a reggeli végeztével Teplánszky "közvitéz" játékosan meglökte barátja könyökét: - Tizedes úr, alázatosan kérek engedélyt a pálinkás üveg megbontására. A tizedes komoly arccal legyintett. - Haggyad, mostan nem szabad. Mer lyányos házhoz az ember nem mehet pálinka szagúan. Mifélék, ezek a Bereczkyek? - Megbolondultál te, testvér. Hát annyira megigézett az Anna szürke szeme? - Ne kárpájj, mondjad, mifélék! Teplánszky aztán mesélt, mert nem tehetett egyebet. - Jó család az. Nem gazdagok, nem is szegények, talán ha tizenkét, tizenöt holdon gazdálkodnak. Annának két fivére van, jóravalók azok is. De az apa, az mán más ügy. Nemesi család, tudod. - Rátarti az apja? -Nem. De kutya kemény ember, aztán meg, hamar lobbot vet benne az indulat. Az Alföldről jött tizedes darab ideig emésztette a hallottakat, bólintott, és csak annyit mondott, halkan: - Mehetünk. Az asztal körül három férfi ült a tiszta, nagyobbacska szobában. Teplánszky az invitálásra leült negyediknek, de a magas, bajuszos alföldi legény csak állt tovább. - Állanék, mert a mondandómat mifelénk állva szokás elmondani. Az öreg Bereczky, - ősz hajú, testes, komoly ember, csak bólintott: - Jól van úgyis. Székével az ajtóban álló legény felé fordult és intett: - Mondjad akkor, öcsém. Mire a legény a mondandója végére ért, az öreg már állt, fújt, és rázta a fejét, mint a megvadult bika. - Hát kinek gondolod te magadat? Hát ki fia vagy te, te gyüttment? Akkorra már a tizedes arca is lilát mutatott, de fékezte magában az indulatot. Keményen nézett az idős ember szemébe. - Odahaza, Hajdúdorogon az én apám nem az első gazda a falunkban, de nem is az utolsó. Húsz holdon gazdálkodnak, ketten, anyámmal. A testvéreimmel nekünk most más dolgunk van. Egy az olasz fronton, egy Erdélyben, én pedig lábadozok a sebesülésből. Hát ne gyüttmentezzen engem senki. Tudom, más a szokás, de a háború, az háború. Bereczky hallgatott, hallgattak a fiai is. Végül az öreg az ajtóhoz lépett és kiszólt: - Küldd be Annát! A felesége, kerek arcú, alacsony asszony, egy pillanatig csak állt, aztán megtörölte könnybe lábadt szemét és szaladt a lányáért. A leány a szobába lépve nem nézett senkire, megállt az apja előtt, szemét a földre sütve, szó nélkül. - No, kislyányom. Ez az ember itt, megkérte tőlem a kezedet. Hát válaszolj neki, hozzá mész-e? Anna most sem szólt, csak megfordult lassan, ránézett a magas, széles vállú, bajszos tizedesre. Megindult felé, melléje állott és szemébe nézett az apjának. Bólintott, és ismét lesütötte a szemét. Öreg Bereczky nagyot csapot az asztalra. - Vagy a világ bolondult meg, vagy én! Hát legyen. Menj hozzá, ha akarsz. Kemény hangon szólt a tizedeshez: - Ha a lányom így akarja, így lesz. Hanem az úr szüleit elvárom, s a lyánykérést ejtsék meg annak rendje szerint. Megértett engem az úr? - Meglesz az is. Apámék eljönnek, abban biztos lehet. Sarkon fordult, az ajtóból áldott húsvétot kívánt a háziaknak, és elindult kifelé. Öreg Bereczky csak a szemével intett, s a felesége odasúgta az újdonsült mátkának: - Kísérd ki hát a kérődet, kislyányom! Álltak a tornácon egymással szemben. A tizedes halkan szólt: - Köszönöm a bizalmadat. Rászolgálok, meglásd... Ezerkilencszáztizenhétben megtartották az esküvőt. Ezerkilencszázhúszban megszületett apám, aztán sorban a testvérei, tizenegyen. Ötvenkettőben pedig megszülettem én. De az már egy másik történet. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A szívek kövein címmel a várólistára Susanne bejegyzést írt a(z) Holnapokon át című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz Kankalin alkotást töltött fel Tibor napján címmel Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a harmadik fiú címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A Csalitos csoportban címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |